Hidrológiai tájékoztató, 1973

Mohos Ottó: A tatai Nagy-tó komplex hasznosítása

A fentiekben közölt értékek meghatározásánál feltételeztük a tározók zsilipeinek megfelelő kezelését. Vízhasználatok szempontjából az Általeret ún. vegyes vízkészletgazdálkodású vízfolyásnak tekinthetjük. Az egész vízrendszerben a mezőgazdaság augusztusi vízigénye 570 l/s, az ipar átlagos vízigénye 580 l/s. Fenti vízigényekkel szemben az Altalér mértékadó természetes augusztusi 80%-os tartósságú készlete 102 l/s. A hasznosítható készletet növeli még a tározók tározása révén nyert tározott többlet 340 1/s-es, valamint a szennyvízbevezetésnek 440 1/s-os értéke. A hasznosítható készlet és az igények mérlegeléséből kiderül, hogy az Altalér — figyelembe véve még a tatai Nagy-tó 150 1/s-os augusztusi párolgási veszteségét — vízhiányos voina a bányavízbevezetések nélkül. Jelenleg — amint a később közölt feldolgozásunkból kiderül — elsősorban a bányavízbevezetések révén az üdüléshez szükséges vízmennyiség mindenkor biztosított, azonban a bányavízbevezetések távlatban várható megszűnése miatt mind a mértékadó, mind a felhasználható készlet csökkenését indokoltnak tartjuk. A tóhoz szervesen hozzátartozónak tekinthetjük a zsilipek alatti alvízcsatornákat. Az Altalér főága a SzentA vízmérleg össztevői 1. QH95% (Altalér—Galla) 2. Vízhasználatok a szelvények és zárógát között Tatabánya szennyvize: Öntözés: Tó párolgása: Cseke-tó vízpótlása: 3. Hasznosítható készlet a tó zárószelvényében 4. Vízigények a tó alatt: Öntözővízigény Halastavak vízigénye Oroszlányi Hőerőmű pótvízellátás összesen: 5. Szabad vízkészlet a tó zárószelvényében: Jelenleg a tatai Nagy-tó zárószelvényében többlet tározás lehetőségeinek maximális kihasználását is figyelembe véve a rendelkezésünkre álló szabad vízkészlet: Qsz.aug. = 594 + 141 = 735 l/s. A vízhasznosítás jövőjét elsősorban a bányavízbevezetések alakulása határozza meg, ezért a fejlesztési lehetőségeket a bányavízbevezetések alakulásán keresztül kell vizsgálnunk. Részletes elemző vizsgálatok megállapították, hogy az Altalér a bányavízbevezetések nélkül — még a tatai Nagy-tó többlettározása mellett is — vízhiányos volna, és a jelenlegi igényeket sem tudnánk kielégíteni. Megállapítható tehát, hogy az Altalér vízrendszerének vízkészletgazdálkodásában az elkövetkezendő évtizedekben lényeges változások várhatók (3. ábra). Az Altalér vízrendszerébe az iapri üzemek és városi csatornaművek összesen közel 40 000 m

3/nap mennyiségű, nem kellően tisztított szennyvizet vezetnek. A Tatabányai Szánbányák tömedékeléséből származó iszappal és homokkal szennyezett bányavíz átlagos mennyisége 115 000 m

3/nap. A különböző szennyező források az Altalér vízminőségének helyenként nagyfokú romlását idézik elő. A tó megváltozott feladata — tekintettel az jánosi zsilip alatt folytatódik, közvetlenül, rövid szakaszon belül, beletorkollik a Vecserei zsilipen túlfolyó vizet elvezető ún. Várárok, valamint kissé lejjebb a Cziffra malmi és a fenékleürítő zsilipek alvízcsatornája. A Pötörke malom zsilipjén keresztül a Malom csatornába, vagy másnéven Angolkert-i vízfolyásba jut a víz. A vízkormányzás kérdése további hidrológiai, hidraulikai vizsgálatokat igényel. Ebben a kérdésben nagy előrelépést jelentett a Hidra II. táv jelzőrendszer kiépítése, melynek üzembehelyezése után várható a vízkormányzással kapcsolatos feladatok megnyugtató rendezése. A továbbiakban néhány szóval foglalkoznunk kell a vízkészlet-gazdálkodás és a vízhasznosítás kérdéseivel. A tatai Nagy-tónak, ellentétben a vízkárelhárításban szánt hatékony szerepére, a szorosan vett vízhasznosításban kevésbé aktív szerep jut azáltal, hogy a mezőgazdasági és ipari vízfelhasználás főidényében az üdülés számára is biztosítani kell a tó szintjének az üzemvízszinten való tartását. Mivel a tó vízszintje az üzemvízszint alá nem csökkenhet, a tározás révén többletet nem nyerhetünk, sőt a tó maga is — a párolgási veszteségeknek megfeleső — vizet fogyaszt. Az egyéb vonatkozású vízhasznosítás számára csak úgy nyerhető többlet vízmennyiség, ha az üzemvízszint felett történik tározás (2. táblázat). 2. táblázat Altalér szennyeződésére — vízminőségvédelmi tennivalókat követelt. A tatai Nagy-tó vízminőségvédelmének első lépését jelentette az 1970. júniusában üzembelépett Általér-völgyi utóülepítő a Nagy-tó előtt. Az utóülepítő elsődleges feladata a bányavíz magas, esetenként 2000 mg/l fölötti, homokzagytól származó lebegőanyagtartalma ülepítésének révén a Nagy-tó feliszapolódásának megakadályozása, másodsorban az egyéb vízminőségi jellemzők javítása. A vízminőségvédelem kellő fokú biztosítása azonban még további teendőket kíván. Ezek a tennivalók a készletgazdálkodás jelenlegi helyzetében már kisebb súlyúak. azonban feltétlenül megoldást várnak. A jelenleg fennálló vízminőségvédelmi rendszer mellett megítélésünk szerint a tó vízminőségének a bányavíz csökkenésével az alábbi fokozatos változására, az 1990-es években, a bányaművelés megszűnése után, feltétlenül bekövetkezésre kell számítanunk: a) Sókoncentráció 800—1000 mg/l fölé emelkedik. b) A növényi tápsók mennyiségének növekedése az eutrofizálódást, a plankton szervezetek elszaporodását idézi elő. c) Az oxigénháztartás mutatói és az NH-f, értéke a jelenlegi I. osztálytól III. osztályra csökkenhetnek. A tatai Nagy-tó zárószelvényének 1971. évi vízmérlege I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII havi értékek l/s-ben 1460 1795 2290 1540 1410 1345 1190 1180 1210 1260 1220 1190 +150 +150 +150 +150 +150 +150 +150 +150 +150 +150 +150 + 150 — 13 — 21 — 33 — 29 — 9 — 9 — 25 — 44 — 73 —115 —157 —178 —167 — 78 — 46 — 15 — 5 — 36 — 36 — 36 — 36 — 36 — 36 — 36 — 36 1601 1920 2360 1581 1396 1281 1133 1098 1237 1328 1355 1335 50 84 140 224 197 56 135 257 230 409 209 107 107 107 107 160 160 160 200 200 200 200 200 200 200 200 —135 —257 —430 —659 —493 —447 —531 —504 —353 —360 —160 —160 1466 1663 1930 922 903 834 572 594 874 968 1195 1175