Hidrológiai tájékoztató, 1973

Mohos Ottó: A tatai Nagy-tó komplex hasznosítása

IV. A Kapós-, Sió- és Balaton-szabályozási tervek végrehajtásának módja A tervezet kivitelében meg kell tartani az előírt sorrendet, mert különben hiábavaló költséggel értelmetlen munkát végzülnk. Szerény véleményem szerint az alábbi sorrendet keli megtartanunk. 1. Mindenekelőtt Siim óratornyáig két medret kell kiásná; (ezeket a térképeim kárminmal jelöltem meg; egyik KL, másik MN szakasz). A KL szakaszt a Sió, — az MN szakaszt pedig a Kapós rendes vízhozamára kelil méretezni. 2. A simoratarnyai malomgátakat át kell építeni. 3. A Sió-csatornát Sfiimonitornyától Ozoráig, valamint a Kapós-csatornát Pincehelyig együtt, egyidőben kell kiépítelnii, hogy ezt a két folyót teljesen elkülönítsük egymástól. Ne tudja egyik folyó sem a másikait elönterai. így a mocsarak kiszárítása és a földeik használatba vétele hamarabb megtörténhetik. Ezt a tervet még abban az esetiben is így kell végrehajtani, ha a Balaton lecsapolása nem kapná meg a jóváhagyást. 4. Ilyen előzmények után sor kerülhet a pincehelyi csatorna és gát megépítésére: ha szükséges, egészen a Kaludi-szigetig; 5. A Szakályi gát, s a Dombóvári csatorna építésére az említett malmokig; 6. A Dusi és Beki gátak és csatornák készítésére, helyenként a (régi) gátak átvágásával; 7. Ezeket követi a Kurdi és Fészerlaki csatornák építése; 8. végül a Döbrőközi és Kaposvári három gát és a Döbrőköz meg Dombóvár közötti csatorna megépítése, továbbá a Keceli malom és Kaposújlak közötti csatorna kiásása, végül a Kapós medrének kitisztítása és mélyítése zárja a sort, végig a folyó egész hosszában. A csatornába torkolló patakokra nézve megjegyzem: hogy az egyszer már kiszárított területek ne kerüljenek ismét víz alá, és a malmok el ne pusztuljanak, új meder készítésekor mindig figyelembe kell venini a vízfolyások legmagasabb árvizeinek maximális vízhozamát. V. A Siónál követendő sorrend 1. Az ozorai malomgátat meg kell semmisíteni; 2. az új csatornát ki kell ásatni a mezőkomáromi gátakig; 3. át kell vágni a (Mezőkomárom fölötti) gátakat és folytatni kell a csatorna ásását egészem a Balatonig, annak fenékmélyséigáig. Erről a dologról többet most nem tudhék mondani. Az előre nem látható körülmények e tervet némileg módosíthatják, de a munkálatoknál mindenképpen az alábbi általános fő szempontok legyenek az irányadiók: 1. a cél eléréséhez a legrövidebb út vezet; 2. amit metg lehet csinálná egy lépcsőben, azt ne óhajtsuk több részletben végrehajtani; 3. A feladat végrehajtását a legalkalmasabb időjárásban és a mezőgazdaság igényeit is figyelembe véve úgy kell végrehajtani, hogy az a legkevesebb munkaerő-ráfordítást igényelje. A vezető mérnök gondoskodjék előre oíyan alkalmas eszközökről, amelyekkel a kézi munka jelentősen csökkenthető lesz. 4. Az egyik tervmunkálat ne akadályozza a másikat. VI. A folyami malmok terve Jelenleg nagy az érdekellentét az egyes malomtulajdonosok és a vármegyék között. A régi malomépítési móddal fel kell hagyni, s ez nagyobb károsodás nélkül keresztülvihető. .. Szerény véleményem szeriint az úszó malmok tervezésénél figyelembe kell venni: 1. a víz hajtóerejét és: 2. a mozgatandó szerkezetet. E kettőnek összhangban kell lennie egymással. Ezért a vízépítésen szabályait kell alkalmazni a munkánál. Mindkét kívánalomra nézve a Királyi Bizottság matematikusait kellett terhelnem, hogy adják meg azokat az irányelveket amelyekre nézve meg kellett győznöm a földesurakat. Hogy a malom a közjót szolgálja, s ne legyen kárt okozó, kell hogy 1. a malorrafő olyan legyen, hogy a vizet ne öntse túl a partokon; legalább egy lábbal legyen magasabb a part a rendes vízállásnál; 2. olyan legyen a malom, hogy a belefolyó vizet fel tudja használni, de egyúttal le ás bocsátani; 3. árvíz esetén a csatorna olyannyira szabaddá tehető legyen, mintha nem is lennie ott malom. Tihany, 1776. Júlii 6. Sámuel Krieger fluv (iorum) Sió, Kapós et Lacus Balathon operans mathematicus m. p 'i' ' •. ri ;i i i , I: , (Itt végződik Krieger S. 1776. évi jelenítése.) Korábbi tanulmányaimban (3, 4, 5) részletesen bebizonyítottam, hogy a Balaton vízszintje a török korban 106,5 és 109,5 m között ingadozott. Mikoviny Sámuel közvetlen mérései szerint 1735-ben 110,6 m. A. f. magasságú volt. Krieger fentebbi mérési eredményei szeriimt a tó víztükre 109.4 m A. f. magasságú. Tehát 40 év alatt a tó víznívója 1,2 m-rel apadt. Ez a változás jó összhangban van Shnitnikovnaík az eurázsiai tavakon folytatott hasonló természetű vizsgálatai eredményével (7). IRODALOM 1. Benüefy L. (1971): Krieger Sámuel. Hidrol. Táj. 1972. Budapest. 2. Bendefy L. (1973) : A juti gátak és a Balaton törökkori magas vízállása. Somogy megyei Évkönyv '73. Kaposvár. 3. Bendefy L.—V. Nagy I. (1969) : A Balaton évszázados partvonalváltozásai. 1—216. old. (Műszaki Kiadó) Bp., 1971. 4. Bendefy L. (1972) : Természeti és antropogén tényezők hatása a Balaton vízszintváltozására. Földr. Ért. 21. évf. 4. sz.. Budapest. 5. Bendefy L. (1973) : A Máriaasszony-szigeti templom és a Balaton középkori magas vízállása. U.-ott, 22. évi. 1. sz. Budapest 6. Fodor F. (1955—1956) : A magyarországi kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig. I—III kt. A Budapesti Műsz. Egyetem Közp. Könyvtára Tud. Bibliográfiák 1., 3. és 5. sz. Budapest. 7. Shnitnikow, A. v. (1969): On the Holocene history of the Arai. Mitt. Internat. Verein Limnol. 17. Jg. pp 400—413. Stuttgart. ! | A tatai Nagy-tó komplex hasznosítása MOHOS OTTÓ Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr 1.1 Bevezetés, történeti visszapillantás A legszebb — és feltehetően a legrégibb — magyarországi mesterséges tavak egyike a tatai Nagy-tó, mely az Általér vízrendszerének egyik legnagyobb tározó tava. Keletkezésének pontos ideje ismeretlen. A tatai Kálvária domb lábánál létesített tó először valószínűleg védelmi célokat szolgált, melynek vizével a tatai völgyet — ellenséges támadás esetén — el lehetett árasztani. 55