Hidrológiai tájékoztató, 1973

Mohos Ottó: A tatai Nagy-tó komplex hasznosítása

A közel négyszáz holdas tó valószínűleg a rómaiak építőkedvének köszönheti létét, s a feljegyzések szerint szintén hadászati, illetve szórakozási célokat szolgált. Néhány évszázaddal később szívesen telepedett partjára Zsigmond király, aki 1400 körül a tó partján várkastélyt építtetett. Mátyás is többször megfordult itt fényes udvarával, aki 1465 után a Zsigmond által építtetett kastélyt kibővítette, s környékét üdülőhellyé alakította (a mai Tóváros). A tó ekkor már halastóként is működött, és itt tárolták a Dunából kifogott halakat is. A tó vizével lehetett elárasztani a vár körüli árkokat, ami a vár védelmét szolgálta. Mátyás udvari történésze — Bonfini — le is lépte a tó kerületét: hétezer lépést számolt, amint megírta. Ez arra enged következtetni, hogy a tó kiterjedése a középkorban már közel azonos volt a mai tófelülettel. A későbbi idők folyamán azonban a tó elmocsarasodott, míg végül az 1700-as évek elején Mikoviny Sámuel tervei alapján újjáépítették. Az utóbbi évtizedekben — különösen a közelmúltban — kialakult az a vélemény, hogy a Nagy-tó és környéke — adottságai folytán — komoly méretű üdülési, sport és idegenforgalmi központtá építhető ki (1. és 2. ábra). 1. ábra. A tatai Nagy-tó vízgyűjtőterülete így merült fel a tó rekonstrukciójának a gondolata, melynek közvetlen előzményeit a továbbiakban röviden a következőkben foglalhatjuk össze. 1.2 A tatai Nagy-tó rekonstrukciójának előzményei Az 1950-es évek elején a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, és az I. sz. Erőmű üzemelése során olyan nagy mennyiségű pernye, homokzagy és széniszap került a medrekbe, hogy azok elfajulása aránylag rövid idő alatt tatai Nagy-tóba került. A helyzetet súlyosbította a házi és ipari szennyvizeknek a vízfolyásokba való bevezetése, melyek végeredményben szintén a Nagy-tóba folytak. A közelmúlt súlyos problémájaként jelentkeztek az 1953. júniusi rendkívüli árhullám levonulása során bekövetkezett zsiliprongálódások, a halkár és az alacsonyabb parti területek elöntése. A nagymérvű mederelfajulás és feliszapolódás miatt az igazgatóság 1959-ben megkezdte az Általér mederrendezési munkáját, a legjobban érintett szakaszon: a tatai Nagy-tó és a Galla patak torkolata között. A feliszapolódás állandóvá vált, a tó felülete és térfogata évről évre csökkent. A tó felső végénél elterülő ún. Tófarok valaha nyílt vízfelület volt, mely rövidesen mintegy 125 ha kiterjedésű nádas, bozótos mocsár lett. Az 1960-as évek elején eszközölt felmérések szerint a tófenéken elhelyezkedő laza iszaptömeg mintegy 1.1 millió m

3 volt. összehasonlító számítások igazolták, hogy az 1958—65. években átlag 70 000 m

3 volt az évi feltöltés, de korábban — mikor a tatabányai ülepítők még nem létesültek, ennél sokkal több, mintegy évi 100 000 m

3 lehetett az iszap eredetű hordalék szennyeződés. A tófenéken lerakódott laza iszap sok szerves anyagot is tartalmazott, s emellett a szén szennyeződést is ki lehetett mutatni a talajmintákból. Mindezekhez járult, hogy a legutóbbi évekig tisztítatlan fekáliás házi szennyvizek közvetlen bevezetést nyertek a tóba. Mindezen problémák összevetése során mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy teljes tó-rekonstrukció szükséges. Az OVH 1965. évi kollégiumi ülése végül is meghozta a határozatot, mely szerint a tó kezelését a Vízügyi Igazgatóságnak kell átvenni, továbbá főszempontként jelölte meg azon elvet, hogy a tó jövőbeni üzemeltetése során az üdülés, a sport és az idegenforgalom legyen a további fejlesztés iránya, minden más hasznosítást ennek a célnak kell alárendelni. Fentiek után az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság elvállalta a tókotrással és partrendezéssel kapcsolatos tervezéseket, s még 1965-ben elkészítette a tatai Nagytó rekonstrukciójának tanulmánytervét. Ugyanezen munkálatokkal párhuzamosan pedig az OVH kollégiumi határozat alapján a VÍZITERV elkészítette a tóval összefüggő vízgyűjtő regionális vízgazdálkodási tanulmánytervét. Tata város is nagy erőfeszítéseket tett a tó körüli területek fejlesztése érdekében, mivel a Nagy-tó a városnak egyik fő vonzereje. A tatai állandó edzőtábor jelenléte már magában is alapjául szolgál a tónak a vízisportok terén történő ki56 . 2. ábra. A tatai Nagy-tó helyszínrajza