Hidrológiai tájékoztató, 1973
Dr. Bendefy László: Krieger Sámuel 1776. évi tervezete a Balaton lecsapolásáról
csanak kiszárításából származó haszon pedig a III. táblán látható. Az uradalmak 50 131 pozsonyi mérőre elégséges igen termékeny területet nyernek, s pozsonyi mérőként csak 1 rénus (najnai) forintot számítva, ez 50 131 rénusi frt! A közjóra hasznosabbat, üdvösebbet, s rövidebb úton elérhetőt kívánni sem lehet! A vízrebocsátás mikéntijét a következő fejezetben fogom a legmagasabb jóváhagyás elé terjeszteni. A Korpádtól Kaposújlakiig terjedő apró mocsarakat, (kivéve a kaposfői malom fölöttit, amely csatorna-szélesítéssel rendbehozható), majd ez a fejezet fogja megvilágítaná. A közjó szempontjából szükséges malmokat úgy kell rendbehozni, vagy átalakítaná, hogy a kiszárítást nie akadályozhassák. Ez természetes és ésszerű. A kiszárítás terve azon alapszik, hogy a meder, azaz csatorna a levezetendő vízmennyiséghez elégséges méretűre ásassék. A következő méretek számíthatók ki: A szükséges szélesség Kaposújlakig a felszínen 2 öl 4 láb 1 a fenéken 1 öl 4 lábJ° laD meiyse g Pincehelyig a felszínen 5 öl 3/4 láb), ] v a fenéken 3 öl 3/4 láb J 1 01 meiySe g E két végpont között a csatorna tágassága — tekintetbe véve a belétfolyó patakok vizét is •— arányosan nő. Itt javasolom azt is, hogy a kaposfői 1. malom aliakíttassék át alulcsapóvá, erre alkalmas csatornával. A gátak is úgy készüljenek, hogy legalább a vízvezetó csatorna oldaláról vízmentesek legyenek. A csatolnák irányát a térképen A, B, F betűk jelzik; szélességét fent és alul is, valamint esésüket is — nem törődve a malmokkal — kiszámítottam. Ahol malomra találunk, ott a csatorna szélességét a rnalomcsatorna szélességével növelni kell, s ezek a fentebb előadottak szerint építtessenek mag. Hogy a mindenünnen jövő vizeket (a térkép a., b., x. betűjénél) a főcsatorna mind be tudja fogadni, közvetítő csatornákra is szükség lesz. A térképen az ós látható, hogy a Kapós a Sióval előbb fog egyesülni, még mielőtt az a Sárvízzel egybefolynék. Bizonyos, hogy ott a munkálatokat össze kell egyeztetni, de erről a Siónál fogok beszélni. Hogy minden rendben menjen, hozzá kell tennem, hogy az általam javasolt sorrendet — szerény véleményem szerint — mindvégig meg kell tartani. A Kapos-völgy kiszárítását illetően ezeket tartottam szükségesnek előadni. A költségeket (minden pozsonyi mérőt 2 rénusi frt 12 dénárral számítva: 106 200 frt) a IV. tábla mutatja. A költségek alapját az V. tábla mutatja. A várható nyereség a földesurakra és a malmok arányában kiadagolva: az évi jövedelem 50 131 V2 (réniusi frt) a 106 200 (rénusi frt) kiadással úgy függ össze, hogy az uradalmaik 50 százalékos nyereségre tesznek szert. A nyert földbirtok értéke 1 milliónál is többet érő lesz! II. A Sió és Balaton tava. Megkíséreltem a Siót és a Balatont külön-külön leírná a Királyi Biztosság számára; de a kettő olyan szorosan öszefügg egymással, hogy sem a Sió a Balatoni Ismerete, sem a Balaton lecsapolási terve a folyó előzetes ismerete nélkül nem érthető. Ezért, ha rövidesen is, együtt kell tárgyalnom őket. A Balaton tava nyugatról keletnek, hossztengelye menitón mérve 9 német mérföld (80,44 km), hosszúságú; szélessége változó; ahol legkeskenyebb: nem haladja meg a 600 ölet (1,14 km); közepes szélessége a 3000 ölet (5,69 km); legnagyobb szélessége pedig a 8000 ölet (15,170 kim). Három vármegyéhez tartozik; északon és nyugaton Zala, délen Somogy, keleten Veszprém megyék tartozéka, és mintegy 60 községet érint. Nevezetesebb mocsarai: észak felől a Hévízi, a Szigligeti, nyugatról a Zala folyó mocsarai, délről a Keresztúri. Fonyódi, Ordai, Csehi és az Ormándi, s végül a Boglári mocsár. De azért a különböző mocsarak mindegyike keletkezésének mégsem csupán a Balaton tavának vízállása az oka; figyelembe kell vennünk, hogy egyes mocsaraknak mintegy saját tulajdon patakjuk van, amely elárasztja őket (vizével); ezek eredete így értelmezhető. A távolabbi mocsarak közül Kővágóőrs közelében a Bornóchi, magyarul a Boirnóti bozót, és a tapolcai (mocsarak) terjedelmük miatt érdemelnek figyelmet. A Balaton tó a Zala folyóból ered. Ez vezeti bele mindazokat aiz időszakos vízfolyásokat, ereket és patakokat, melyeket a VI. táblázatban foglaltunk össize. A tó innen kezdve a Keszthely határában levő Iszapszigetig a lehető legnagyobb mértékben mocsaras, iszapos, nádas, innentől viszont — kivéve az északi oldalt, amely kissé náddal szegett — egészen tisztának mondható. Feneke a partok mentén részint homokos, részint köves; közepén pedig kitűnő iszapos talajrttaláltam. A mutatkozó különbségeket részletezve: a tó északi partja kövesnek, a déli kavicsosnak, a keleti homokosnak, a nyugati pedig mocsarasnak mondható. Mélysége rendes körülmények között Vörs falu környékétől a Hévízi mocsarakig kereken egy öl, s (a mélység) itt a legkisebb. Innen eléggé arányosan növekszik egészen a tihanyi révig, ahol is 4V2 öl (8,54 m) mélységű. Ez a legmélyebb pont, úgyhogy a víz mindenfelől ide siiat az egész környékről. Elvétve akadnak még többé-kevésbé sekélyebb és mélyebb helyek is, ami 'az átlagos mélység (fogalmából) magától értetődik; de ezek kisebb terjedelmük miatt említésre sem méltók. A térképen hármas pontozott vonal van; a külső sötétzöld színű: egy öl (1,896 m) mélységet jelez, a zöld színű 2 öl (3,79 m) mélységet, a kék színű pedig 3 1/3 öl (5,80 m) mélységet kerít be. (A tó vízállása) októbertől áprilisig növekszik, s mintegy IV2 lábbal (0,48 m) megtetézú a fenti adatokat; júniustól szeptemberig ellenben IV2—2 lábbal (0,48—0,63 m) apad. A kettő közti különbség 3—3V2 láb (0,95—1,11 m)._ A tó mélysége tehát változik, s e változást a VIII. tábla tünteti fel. Megítélésem szerint a (tó vízszintjének) csökkenése száraz időben nagyabb, de mivel a Sió torkolatának fenékszin.tje 3 öl 5 l/ 2 lábbal (7,43 m) magasabban van, mint a Balaton tó fenekének legmélyebb része, ezért nem csoda, ha a Sió folyó gyakran a torkolatánál kezd kiszáradni Minél jobban megközelíti a Sió torkolatának fenékszintje a Balaton legmélyebb pontjának szintjét, a (vízszintnek) annál jobban alá kell szállnia. Ezt a herkulesi munkát a korábbi években Somagy és Vesizprém megye mái- néhányszor megkísérelte; azonban — ahogy az emlékezet tartja — kedvezőtlen eredménnyel. Ugyanis amit 1000 ember a Sió torkolatánál 8 nap alatt kiásott, az északi szél hajtotta hullámok egyetlen éjszaka kiegyenlítették. így a remélt eredménnyel ellenkező következmény — úgy vélem — alkalmas volt arra, hogy a tó lecsapolását megakadályozza, s jobb ötletre hagyatkozzanak, s ne is merjenek jobb eredményt jósolni, ha csak nem valamilyen más módon, a tó lecsapolását illetően. De minderről majd másutt. A Sió Fok mezővárosnál, a Balatonból ered, s négy vármegyén: Somogyon, Veszprémen, Fejéren s Tolnán keresztülhaladva, és magába fogadva az Ádándi, s Enyangi „Tiszta-víz" nevű patakokat, gyarapszik. Egész terjedelmében mocsaras, de más természetű, rnánt a Kapós és a Sárvíz mocsarai: a gyep-szintet a földtől elválasztva, mint könnyebb testet, úszva fenntartja. Ez a számtalan sok úszó sziget bőséges kaszálót ad a lakosságnak, tetézve azzal a kellemetlenséggel, hogy a szénát ezekről csak az erős ítéli fagyban lehet elszállítani. A Balaton tó áradásának az az oka, hogy a kitorkolásnál a kifolyás 25V2 lábbal (8,06 méterrel) magasabb, mint magának a tónak a feneke ott, ahol a legmélyebb. (Krieger e helyütt az „orificium" kife53
