Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Bendefy László: Krieger Sámuel 1776. évi tervezete a Balaton lecsapolásáról

1941-ben azonban Papp Ferenc professzor kijelölése alapján elkészítették az ivókúrák céljára fúrt artézi kutat, a Rákóczi forrást a régi ivócsarnok közelében. Vize állandóan folydogált a szabadban. Ettől kezdve ez szolgáltatta három évtizeden át a higiénikus ivóvizet. Télen-nyáron, esőben-hóban, reggelenként sorban zarándokoltak a betegek az ivókúthoz. telefolyatták poharaikat és kortyolva sétáltak vissza szállásaikra. 1970-től kezdve az új fedett fürdőben az oszlopcsarnok déli növényei között áll a modern vonalú gyógyvizes kút. de egyre ritkul az ivókúrázó betegek száma. A fürdőorvosok újabb nemzedéke az ivókúránál többre becsüli az elektromos készülékek fizioterápiás hatását és egyre kevesebb ivókúrát rendel. 1966-ban még egy terv született a hévízi ivókúra, eddig fel nem merült, új indikációs területen való alkalmazására, de nem valósult meg. A hévízi forrásvizek 1 mg% fluortartalma a mozgásszervi betegségek kezelésében mint nyomelem igen jelentős. Ez az ideális fluortartalom azonban elméletileg rendszeres vízfogyasztás mellett alkalmas lenne a fogszuvasodás nagyfokú redukciójára. A szolnoki kísérleti vízfluorozás sikertelen félbe maradása után e sorok szerzője tízéves kísérlet tervét vetette fel, melyben az egyik keszthelyi iskola 1000 tanulója naponta 8 dl szénsavas hévízi vizet inna, és a napköziben hévízi vízzel főzött ételt kapna. A másik iskola 1000 tanulója kontrollként szerepelne. Sikerült a kísérlet anyagi feltételeit (pénz, munkaerő, berendezés, személyzet, fuvar stb.) társadalmi úton előteremteni, a kísérlet sajtópropagandája is megtörtént már. de megvalósítására nem kerülhetett sor. mert abban az időben a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház igazgatósága a palaoktöltő állomás számána nem tudott helyiséget biztosítani. Így válik napjainkban az egykor nagyrabecsült hévízi ivókúra a gyógyhely vonzerejét fokozó egyéb gyógyeijárások hanyatlásához (köpülyözés, Zander kezelés) hasonlóan lassanként fürdőtörténeti emlékké. Krieger Sámuel 1776. év tervezete a Ralaton lecsapolásáról DR. BENDEFY LÁSZLÓ Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Hidrológiai Tájékoztató 1972. évi számában ismertettem Krieger Sámuel életrajzát. Ez alkalommal részletesen elemeztem enineik a nagyon jól képzett, fiatal kamarai mérnöknek az életét és munkásságát (1). Rámutattam, hogy térképező és folyószabályozási tevékenysége során kezdetben (1764—1766) Böhm Ferenc mellett a Sió és a Kapós felvételénél és a szabályozási tervek elkészítésénél segédkezett, majd a Balaton térképének elkészítését bízták reá. Ezt követően — saját térképi és vízrajzi felvételei alapján — a Duna, a Dráva és a Bába egy-egy szakaszán,ak szabályozásával foglalkozott. Krieger balatoni munkálatai Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a Balaton víztükre a 16. század elejétől a 19. század közepéig mai középvízszintjénél (104,8 m A. f.) 4—5 méterrel, sőt időnként több mint 5 méterrel magasabban állott. A tavat Síiómaros, Jut és Mezó'komároim között épített hármas földgátrendszerrel mesterségesen duzzasztották. Erre a történelmi tényre most nem térek ki. mert az olvasó megtalálja a részleteket a (2) alatt id. munikémlban. A 18. században gazdaságpolitikai okok tették szükségessé a Balaton lecsapolását. Ezen fáradozott Bohra Ferenc és néhány fiatal mérnök s mérnökjelölt, köztük 1764—1766-ban Krieger Sámuel is. Ezekben az években készítette Krieger hatalmas méretű Balatontérképét, amely Lázár deák (1514), Mikoviny S. (1735) és Müller Ignác (1755) térképei, metszetei és leírásai mellett egyik legfontosabb és; legmegbízhatóbb bizonyítéka a tó hajdani magas vízállásának. Krieger szakértelmét a továbbiakban seim nélkülözhették; mivel abban az időbetnj, amikor sor került a tó tényleges lecsapódására. ő' már Sopron megye hites mérnöke volt, az illetékes Somogy. Zala és Veszprém megyei hatóságok kérelemmel fordultak az uralkodóhoz: rendelje el, hogy Krieger térjen vissza a kamarai szolgálatba, és vegye kezébe a Balaton lecsapódásának ügyét. Ez imieg is történt. Működésének nyomát a Sió, Kapós és Koppány folyók mocsaras völgyének kiszárításával kapcsolatos térképei, műszaki leírásai, valamiint a Duna és a Balatoin víztükre közötti magasságkülönbség meghatározását célzó szintezései őrzik. A Balaton lecsapolásánaik menetrendjét Krieger dolgozta ki. Ezt a tervet — a legkiválóbb szakértők írásbeli véleményének tanulmányozása után — a Magyar Kancelláriához intézett. 1776. május 1-én kelt alábbi leiratával maga a császárnő hagyta jóvá. „2259/1776. — Exm. (issa). Den nebenseidigen Bericht des Ingenieur Krieger theile Ich der Kanzley zum diensamen Gebrauch mit. Maria Theresia" (1. ábra.) lép) 'Hí'/Jm .fjfrt X, /'M/m- „ 1. ábra. Mária Terézia 1776. május 2-án Krieger Sámuelt visszarendeli a Balatonhoz (Orsz. Levéltár, Acta Cancellaria, 2259/1776.). 50