Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Bendefy László: Krieger Sámuel 1776. évi tervezete a Balaton lecsapolásáról

Magyarul: „Az ide mellékelt jelentést, melyet Krieger mérnök készített, célszerű felhasználás végett átadom a kancelláriának. Mária Terézia." Kerek tíz esztendő telt el Krieger nagy balatoni térképének elkészülte és a leiirat kiadása között. Rengeteg áskálódás, egyéni és hivatalos támadás érte közben a Balaton lecsapódásának ügyét. Nemcsak Krieger és Walcher, mások is újból és újból meghatározták a szóbanforgó magasságkülönbséget. Köztük Bőhm Ferenc is. Kiderült, hogy Krieger szintezése szolgáltatta a legmegbízhatóbb eredményt. Senki sem hagyott hátra olyan, tömörségében is tökéletes és rengeteg hidrológiai, hidrográfiai és geográfiai adatot tartalmazó jelentést a Balaton e korbeli állapotáról, mint Krieger Sámuel. Ezt, a magyar nyelven még sehol meg nem jelent leírásit közöljük az alábbiakban. A jelentés eredeti latin nyelvű példánya az Országos Széchenyi, Könyvtár kézirattárának tulajdona. (Jelzete: Fol. Lat. 3920.) Az Országos Levéltár ugyanennek .a jelentésnek rövidített, német nyelvű kivonatait őrzi. Az Országos Levéltárban levő példányok önálló fogalmazványok, s bár nagyrészt a latin nyelvű eredetiben foglaltakat tartalmazzák, található bennük néhány olyan alapvetően fontos megjegyzés, amelyeket hiába keresüink az ős-fogalmazványban. E részek kihangsúlyozására Kriegert a tó lecsapolása körül kialakult vita késztette. Alább az ős-eredeti, latin nyelvű példányok fordítását adjuk, a lényegtelen részek és a táblázatok elhagyásával. Az alábbi jelentés nem tekinthető egyszerűen az 1766. évi nagy Balaton-térképhez tartozó műszaki leírásinak. mert olyalni területekről is szól. amelyek mindenképpen kívül esnek a szóban forgó, Országos Levéltári példányon (Htt. lt. Div. VIII. No 282) feldolgozott terület határain. Így például mindjárt az 1. tételt: „a Kapós folyót és mocsarait" sem a térkép, sem a Zala megyei levéltárban levő másolat (jele: TM 1.) nem tartalmazza. A térkép Országos Levéltári példánya az eredeti, a zalaegerszegi pedig erről készült, igen, jó egykorú szúrt másolat. Nagysága: 270x62 cm. Méretaránya: 5000 b. öl = 275 mm; azaz 1:34 560, vagyis 1 hüvelyk = 480 bécsi öllel (6). Lehetséges, hogy a leíráshoz tartozó eredeti térkép Bécsben van, de ezideig még nem ikerült elő, vagy kívül, esett az érdeklődés határán. Megemlítem, hogy a kaposvári Somogy megyei levéltárban is van egy 15 lapból álló Balaton-térkép. (Jele: T 415; a lapok nagysága 92x65 cm.) Valószínűleg a múlt századból való. Szerzője ismeretlen. Keltezetlen. Méretaránya = 1:7200. E;z a kaposvári levéltárban levő 15 térképlap kb. 4200 km2 területet ölel fel. Tehát nemcsak az akkori idők igen kiterjedt Balatonját ábrázolja, hanem annak tágabb környékét is, a Somogy, Zala és Veszprém megyei falvakkal. Az alábbiakban következik Krieger jelentése a Balaton 18. századi állapotárói. Krieger Sámuelnek a Saar—Sió—Kapós és Balaton-tó szabályozása ügyében előterjesztett javaslata és tervezete (OSZK. Fol. Lat. 3920—1776.) I. A Kapós folyóról és mocsarairól. (Lásd a térkép C., D. D. és M. betűit.) Jóllehet ezeknek a mocsaraknak a kiszárítása oly nagy munka, hogy részletesebb tárgyalást kívánna, mégis annyit elóre kell bocsátani, hogy a kiszárítás eredményes volta, főleg a Toponóri mocsáré, nem is remélhető. Ez utóbbival ugyan több-kevesebb szerencsével vesződtek már, de erre most miem akarok kitérni ... E mocsarak (Keletkezésiének) okai a következők: a) Korpádtól Szomajomig (ma: Kaposfő) az akadályozott források, még mielőtt akadályaikat le tudnák győzni, 'máris elöntik és mocsárrá változtatják vízvidéküfcet. b) Innen kezove Dombóvárig és Szairvasd-pusztáig keletkező pata*ok medre fejletlen és meg is törnek; emiatt (völgyük) elmocsarasodik. Mindehhez hozzájárul az is. hogy a meder nem elégséges a bele érkező víz továbbszállítására. c) A malmok gátjai pedig nemcsak elvezetik a vizet a mederből, hamem a völgy egész szélességében szétterítik azt, s csak nagy távolságra engedik vissza. Tehát (a lefolyásukban) akadályozott forrásvizek hozzák létre a mocsarakat, s mivel előrehaladni nem tudnak, a pázsitfelszínen szt uterülve az egész vidéket elvizenyősíitik, s átnedvesítik. Ezt az igazságot bizonyítják a Mére (ma: Kaposmérő), Szomajom és Korpád környékén szétterült vizektől elposvényosodott területek. Mederhiányból is keletkeznek mocsarak, mivel hogy hiányzik az a térfogat, amely az érkező vizet be tudná fogiadini. Szertefodywak tehát a lapályon; a talaj elvizenyősödik, kákát-nádat nevel, és a Sió mocsarait szüli. A hiányos meder pedig úgy tekii'mthető, mintha nem is volna. A megtelt mederből kilépő, s a mélységeket megtöltő víz jobban munkálkodik, mint a tehetetlen föld. A malomfők által a mederből kiemelt víz, mivel a medernek partja nincs, vagy helyenként csak igen csekély, következésképp (a meder), ha nem is egészén, de jórészt elpusztul. Hogy a mederből kiemelt víz félre ne menjen, erről nagy költséggel készült és fenntartott malomgátak gondoskodnak, amelyek a vizeket a völgy egész szélességében összegyűjtik. Ez annyira nyilvánvaló, hogy bizonyítanom sem kell, csak annyit kell megjegyeznem, hogy a mezei gazdálkodásnak csak akkor válnak hasznára, ha a malmok céljára a vizeket összegyűjtő gátak úgy készülnek, hogy a vízhiányos időkre egyben víztárolók is legysmek, hogy még ilyenkor is jusson víz minden kerékre. De a kaposi malmoknál, s gátjaiknál éppen az ellenkezőt tapasztaltuk: a malmok oly természetellenesein magas partra épültek, hogy gátjaik két öl mély vizet is tartalmaznak. A malomfő ebből azonban csak egy vagy két lábnyit tud hasznosítaná; a többi 10 lábnyi vizet ok és haszon, nélkül gyűjtették össze; így aztán nem csoda, ha szárazság idején ez a nagy vízkincs használatlanul hever, a malmok pedig szárazan állanak. Minden mocsarasodásnál a felsorolt okok tapasztalhatók, ezért nem kell különösképpen bizonyítanom. A mialomgátoak az egész völgy terjedelmében a következő 14 nevezetesebb mocsarasodás okozói: 1. A Kaposfői malom j. betűnél; 2. a Kapós újlaki k. betűnél; 3. a Ketzeli 1. betűnél; 4. a Kaposvári m. betűnél; 5. a Kalió-mialom ni. betűnél; 6. a fészer-laki o. betűnél; 7. a Kisberki p. betűnél; 8. a dombóvári Qu betűnél; 9. a döbröközi r. betűnél; 10. a Kurdi s. betűnél; 11. a dusi t. betűnél; 12. a szakályi u. betűnél; 13. a görbői, pincehelyi w. betűnél; 14. a simontornyai x. betűnél. A többi malom nem okoz bajt, -mert a gátak vagy nem túl magasaik, vagy csatornájuk is van, legfeljebb ezek nem elég szélesek. A partok pedig — földnem szerint — 1/2, 1, sőt 4 lábbal a víz alatt lappanganak; mivel pedig a csatornák mesterségesek, és nem a vízmennyiségnek megfelelő' bőségre készíttettek, valamennyi hibás; vannak helyek, ahol szélességük alig 1 öl, mélységük pedig csak 1 láb; a kaposi malmok állapotát a II. tábla tünteti fel. A vízlebocsátás, s kiszárítás lehetőségét is a II. tábla mutatja, mivel pedig az egész több 128 láb 10 hüvelyknél (mint amely kívánatos Kaposújlaktól a Sárvíz-szabályozásig). tehát nem kell félni attól, hogy a kiszárítás nem fog sikerülni, mivelhogy meg van a kellő lejtés ahhoz, hogy az állóvizek levezethetők legyenek. Az uradalimaknák sem kell félteniük malmaikat. mivel (az ásandó) csatornákkal elérhető, hogy a malmok helyükön maradhassanak. Néhányat kell csak áthelyezni majd a (lecsapoló) csatornához. A mo51