Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Pojják Tibor: 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja

tálv is megkezdte működését. Az elnökség is kibővült, az elnök mellett társelnök és 4 alelnök működött. Az újonnan alakult Karsztvíz Szakosztály tagjai évről-évre sokezer munkaórával dolgoztak a karsztvízjáratok feltárásán, de súlyos felszerelési hiányosságok miatt a várt nagy eredmények elmaradtak, ami ismét az egyenetlenkedés magvait hintette el az egyes munkacsoportok között. Ahogy ez már lenni szokott, egymásban keresték a bűnbakot, pedig a felszerelési hiányosságok reális magyarázatot adtak a dolgokra. így a feltáró munkálatok alább hagytak. Az 1961. január 3-án megtartott tisztújító taggyűlésen a Karsztvíz Szakosztály új elnököt kapott dr. Juhász András tagtársunk személyében. Ö az egyenetlenkedés megszüntetése, s a sorok rendezése után tudományos megalapozottsággal látott hozzá a szakosztály munkájának megszervezéséhez. Eredményeikről az évente megrendezett Borsodi Műszaki Hetek keretében számoltak be. Első ízben vizsgálták a Bükk egy részén a felszín alatti tározások lehetőségeit és számszerűleg állapították meg annak mértékét. Megállapították Miskolc hévízkészletét és a Borsodi Szénbányák vízgyűjtő területének felszín alatti vízkészletét. A gyakorlati vízkutatás további folytatásának azonban ismét gátat szabott a barlangba való lejutáshoz szükséges eszközök (kötélhágcsó, gumicsizma, védőruha, védősisak), a lejáratok biztosításához betonozás, korlát, s a vízkutatáshoz só, szivattyú, robbanószer hiánya. Időközben pedig az 50-es évek végén éppen a Karsztvízkutató Szakosztály kezdeményezésére megalakult az akkor még MTESZ-en kívül álló Barlangkutató Társulat, amelynek hatáskörébe tartozott a barlangok és zsombolyok társadalmi munkával történő feltárása, s az ezekhez szükséges eszközök előteremtésére az anyagi fedezet is rendelkezésre állott. A MTESZ-nek és így az MHT Borsodi Csooprtjának sem volt módjában e felszerelések biztosítása. Ez a körülmény a tagság egy részét el is vitte csoportunkból, de kezdeti megtorpanás után a szakosztály újjáalakulva és szerveződve 1966 után mint Hidrogeológiai Szakosztály ismét felvette a munkát, s azóta is tevékeny szakosztálya Borsodi Csoportunknak. A korábbi Általános Hidrológiai Szakosztályunk is Vízkészletgazdálkodási és Hidrológiai Szakosztállyá alakult a 60-as évek folyamán. Évente átlag 8—10 előadássorozatot rendeztek, külföldi tanulmányutakat szerveztek, s ezeket élménybeszámolók formájában ismertették a csoport többi tagjaival. 1966 végén vezetőségi megbízás alapján új szakosztály, a Mezőgazdasági Vízhasznosítási Szakosztály is megalakult. Megalakításával vezetőségünk a mezőgazdaság fokozódó szerepének elismerését realizálta. A mezőgazdasági öntözés fejlesztése kulcsfontosságú kérdés élelmiszerellátásunk bővítésében. A szakosztály megalakulását az 1968. évi tisztújító taggyűlés hagyta jóvá. Az 1959. októberében megrendezett I. országos szennyvíz konferencia sikerén felbuzdulva Vízellátási és Szennyvíz Szakosztályunk a budapesti Szennyvíz Szakosztállyal együtt megszervezte Miskolcon a II. országos szennyvíz konferenciát 1963. május 30—31-én. A konferencia egyik célja az volt, hogy az 1959-es I. országos szennyvíz konferencia határozatai legkiemelkedőbb megvalósításának a vizek tisztasága védelméről szóló 1/1961. Korm. sz. rendeletnek a gyakorlati életben való alkalmazásával kapcsolatos problémák országos méretű megvitatására mód legyen. További cél'útűzése volt, hogy iparunk vízellátása és vízkincsünk védelme érdekében az ipari vízhasználatok felülvizsgalatának szükségességét a gyártástechnológiával kölcsönhatásban vitassák meg, az ország vízügyi szakemberei. A nagy érdeklődés (230 jelenlévő) tanúságtétel volt amellett, hogy a kitűzött célokkal valamennyi szakember egyetértett akár a termelés, akár a hatóság vonalán végzi feladatát. További fontos rendezvénye volt a szakosztálynak az 1964-ben megszervezett csehszlovák—magyar vízellátási csere-tanulmányút: 32—32 fő részvételével. Az 1966. évi Borsodi Műszaki Hetek keretében rendezte meg a szakosztály a „Tiszta víz kérdése Borsodban" című vízvédelmi kiállítást. A cél az volt, hogy városunk és megyénk széles rétegeivel megismertessük a tisztavízkészletek kulturális és egészségügyi fontosságát. A kiállítás 2 hétig volt nyitva, s a bejegyzések szerint mintegy 1000 látogatója volt. A kiállítás anyagát más vízügyi igazgatóságok (pl. Szeged) is kiállították. Az 1967-ben rendezett szennyvíztisztíási ankéton értékes beszámolók voltak az eleveniszapos tisztítás tapasztalatairól és az előoxidációs szennyvíztisztítók „beüzemeltetéséről". A Balneológiai Szakosztály tagjai elsősorban adatgyűjtésekkel és saját megfigyeléseikkel foglalkoztak. Figyelemmel kísérték megyénk ásvány-, gyógy- és hévíz előfordulásait, s azok hasznosítását. A Zsóry-fürdő fejlesztéséről nagysikerű ankétot rendeztek (1967-ben). 1968-ban a végardói fúrás hévizének kémiai vizsgálatával, az egri fúrás vízföldtani adatainak begyűjtésével, vízhozammérésekkel és a víz kémiai elemzésével foglalkoztak. A Balneológiai Szakosztály csoportunk vezetőségének (1968. március 5.) javaslatára feloszlott. Ugyanis a MOTESZ keretében megalakult a Balneológiai Szakosztály, mely a továbbiakban hivatott lett a balneológiával társadalmi úton foglalkozni. Bár társaságunk központja a Balneológiai Szakosztályt Balneotechnikai Szakosztállyá szervezte át Budapesten, a mi vezetőségünk úgy döntött, hogy az 1968. júniusában esedékes taggyűlésnek a szakosztály feloszlatását javasolja azzal, hogy az ásvány-, gyógy- és hévizek kutatásával, feltárásával és a vízkitermelés technikai kérdéseivel a továbbiakban a Hidrogeológiai Szakosztály, míg a vízhasznosítás kérdéseivel a Vízellátási és Szennyvíz Szakosztály foglalkozzék. A június 11-én megtartott taggyűlés a vezetőségi indítványt el is fogadta s ezzel a Szakosztály megszűnt. Az 1959 november 25-én Lillafüreden megtartott Vízügyi Ankét határozatának megfelelően Miskolc vízellátási helyzetének és a fejlesztés lehetőségeinek megvizsgálására külön munkabizottság alakult, mely hosszabbrövidebb időközi szünetekkel működött és működik ma is Tudományos Munkabizottság néven, s kibővült témakörrel. A munkabizottság kezdettől fogva féladatának tekintette a város vízellátása szempontjából számbajöhető összes vízbeszerzési lehetőségek kritikai tanulmányozását, javaslatok kidolgozását a nyári évszakokban fellépő vízhiányok, valamint a város fejlődése következtében fellépő újabb és újabb vízigények mielőbbi tartós és gazdaságos biztosítására. A munkabizottság mindenekelőtt megvizsgálta Király Lajos erdőmérnöknek, az MHT Borsodi Csoportja akkori elnökének javaslatát a forrásvölgyi víztározással kapcsolatban. Gondos megvitatások után a javaslatot magáévá téve azt 1960 tavaszán ismertettük Budapesten a Technika Házában az MHT központi ülésén is. A terv kezdetben az összes érdekelt szakemberek lelkesedésével találkozott, de később egy sajnálatos huzavona után a terv végleg lekerült a napirendről, annak ellenére, hogy néhai elnökünk és a munkabizottság is végig kitartott mellette igazának bizonyításával. Az 1967. május 16-i „Miskolc ivóvízellátásának homplex vizsgálata" c. ankéton is számosan adtak hangot ebbéli véleményüknek. A víztározás napirendről való levételével a Tudományos Munkabizottság egyéb, a vízellátással kapcsolatos témákkal foglalkozott. Megvitattuk a VÍZITERV 1963-ban készült tanulmányát az újabb vízellátási tervekkel kapcsolatban. Rámutattunk arra, hogy a VÍZITERV alternatívái közül a Hernádnémeti község térségében a Hernád kavicsteraszára telepített vízmű létesítése célszerű, mert az onnan nyerhető víz minősége feltétlenül jobb, mint az Arnótnál javasolt kavicskutak109