Hidrológiai tájékoztató, 1972

Béress Béla-Szinessy Iván: A Fővárosi Csatornázási Művek délpesti szennyvíztisztító telepének üzemi tapasztalatai, s a fejlesztés irányai

mada volt eltávolítható szippantó gépkocsival. A többit csak egy lxl m-es tisztítónyíláson lehetett csörlőzéasel kiemelni. Folyamatban van egy rácsszemétprés és égőkemence beszerzése, illetve beépítése a rácsszemétkérdés korszerű megoldására. 5. A rácsok előtt, illetve a homokfogók után lévő 4 db 2000/1000 mm-es ö. v. táblás zsilippel biztosítható azok alternatív üzemeltetése. A zsilipszerkezetek zárása igen jó, azonban hibák mutatkoztak motorikus működtetésüknél. Állításukra viszonylag igen ritkán kerül sor. A beépített hajtóművek és motorok a zsilipek felszakítását nem tudták a motorok túlterhelése nélkül elvégezni. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatták. hogy a ritka állítás miatt is felesleges azok motorikus működtetése. Ezért áttértünk a biztonságosabb és gazdaságosabb kézi zsilipállításra annál is inkább, mivel a téli időszakban a szabadban álló hajtóművekben lévő kenőolaj a hideg következtében annyira megdermedt, hogy azok motorikus működtetése szinte lehetetlen volt. Az üzemeltetés során megoldottuk a zsiliprendszerek kiegyensúlyozását is. s így azok — kézi szabályozása esetén — nem zuhanhatnak alá. Előző megállapításaink vonatkoznak az elosztómű két táblás zsilipére is. A homokfogóból a szennyvíz a főcsatornán át az előülepítő medencébe kerül (2. kép). A homokfogón is átjutó szálasanyagok az ülepítőbevezetés Stengel-fejein okoztak kisebb-nagyobb dugulást, amely az ülepítőben egyenetlen vízelonlást idézett elő sőt ugyanez hidraulikai rövidzárlatot is okozhatott. Ezért a Stengel-fejek igen gyakori kötelező tisztítását írtuk elő. Megjegyzendő, hogy az ülepítő üzemének leállítása maga után vonja az egész tisztítórendszer leállítását is, ezért szükségszerűen a tisztítási időket minimálisra kell csökkenteni. Az ülepítők alján összegyűlő iszap lekotrását a medencék közepén lévő királytengely körül egy óra alatt körbe forduló 27 m hosszú kotróhídra szerelt logaritmikus spirál alakú kotrószerkezet végzi. A kotróhíd működésével kapcsolatban — a kezdeti időszakban — a középső árambevezetésnél adódtak gyakori leégések. Ezen hibákat megfelelő szigetelő anyagok kikísérletezésével viszonylag rövid idő alatt sikerült megszüntetni. Megáljiip' |« ásunk szerint a kotróhíd szerkezeti megoldása nem szerencsés. A tervezés biztonsági okokból (elcsavarodási veszély) a gerinclemezes tartómegoldást választotta. Ez a hídszerkezet súlyát feleslegesen megnövelte. A nagy súlv Visszahat az üzemeltetésre is, mivel emiatt a széleken körbefutó meghajtott gumikerekek kopása igen nagy mértékű. A kerékcsere eléggé hosszadalmas munkát igényelt, és a kerékagyra rásajtolt abroncs eltávolítása es_:k idegen vállalatok birtokában lévő nagyteljesítményű hidraulikus préssel volt lehetséges. E hátrányok megszüntetésére lazább — oldható — abroncsillesstést készítettünk. s ennek következtében n a már a gumiabroncscsere egy-két óra alatt végrehajtható. Kifogásolhatóén működik a kotrószerkezetre szerelt uszadéklerelőlap is. Kívánatos ennek a terelőlapnak kedvezőbb hajlásszögű beállítása, hogy az automatikus úszadékleszedő működésének hatásfoka javjljon. Jelenleg ugyanis az úszadék egy részét kézi erővel kell a mecknce széléhez segíteni. Gyakorlati szempontból, bár ez az üzemeltetést nem zavarja, hibája az előülepítőnek, hogy nincs külön leeresztési lehetősége, és csak úgv lehrt vízteleníteni karbantartás, javítás esetén, ha a medencéből a szennyvizet hordozható szivattyúkkal leszívatjuk. A felsorolt hiányosságok és a túlterhelés ellenére is az előülepítő megfelelően működik, és a jól beállított bukóélekkel biztosítani lehet a teljes medencetérfogat jó kihasználását. 6. Az eredeti elgondolások szerint a nyers- és fölösiszap külön-külön vezetéken át került levezetésre a rothasztók felé. Az üzemeltetés során kitűnt, hogy a fölösiszapnak igen nagy a víztartalma, és ezzel a rothasztókat fölöslegesen terheljük. Ezért olyan technológiai módosítást eszközöltünk, mely szerint a fölösiszapot az előülepítő elé vezetjük, és a nyers (t'ekális) iszappal együtt ülepítjük. így egy lényegesen alacsonyabb víztartalmú, tehát kisebb mennyiségű nyersiszaptömeget kapunk. Megoldatlan még a leeresztésre kerülő iszap víztartalmának (szárazanyagtartalmának) pontos mérési lehetősége, és ezért ennél a munkafázisnál egyelőre kizárólag a kezelő személyzet szubjektív, vizuális megítélésére vagyunk utalva. 7. A próbaüzemeltetés tapasztalatai alapján a 16 db levegőztető medencét (2. kép) párhuzamosan kapcsolva üzemeltetjük átlagosan 8 cm-es kefebemerüléssel. A levegőztető rotorok működésénél a beindítás utáni időszakban igen sok üzemzavar volt. A hibákat és hiányosságokat részben a Tervező Intézet közreműködésével (szórótárcsa, kopópersely stb.) küszöböltük ki. részben pedig az üzemi viszonyok gondos elemzése alapján tett intézkedések vezettek sikerre. Pontosan meghatároztuk az optimális kefebemerülési mélységet. Gondoskodtunk továbbá a csapágyak túlnyomásos zsírzásáról, mely lehetetlenné teszi a szennyvíznek a csapágyházba történő behatolását. Ezen intézkedésekkel a csapágyak 500—1000 üzemórás élettartalmát 10 000 üzemórára sikerült emelni, és ma már nem szükséges a levegőztető medencéknél a váratlan meghibásodások függvényében rotort javítani, hanem a nagyjavítás a TMK-tervnek megfelelően történhet. A TMK nagyjavításnál minden forgó és csúszó alkatrészt kicserélünk. A levegőztető medencék éppúgy, mint az összes többi tisztító műtárgy az 50%-os túlterhelés ellenére kielégítően jó hatásfokkal (80—85% BI0

5 csökkenés) működnek, de meg kell jegyezni, hogy a vízmennyiség állandó növekedése következtében ez az állapot sokáig nem tartható fenn, és sürgős a telep bővítése (3. kép). A KOI határértéket már nem tudjuk tartani, s 10—15 mg 1-rel azt túllépjük. A levegőztető medencékből a biológiailag már megtisztított, de az élesztett iszappal kevert szennyvíz vízszintes koronájú bukóéleken át távozik az utóülepítők felé. A levegőztető medencék működésének talán leggyengébb pontja ez a bukómegoldás, mivel a bukóélek állíthatósága igen nehézkes, és így a keíebemerülés a hidralikus terhelés, a vízszennyezettség, a recirkuláltatott iszapmennyiség és az oldott Ojfcartalom függvényében nagyon körülményesen változtatható. Nehézségek mutatkoztak • továbbá a levegőztető rotorok hajóműveinél is. A hajóművek és elektromotorok tengelykapcsolata ugyanis körmös kapcsolókkal volt megoldva, melyek az állandó dinamikus igénybevétel következtében rendkívül hamar tönkrementek, és ezért azokat igen sűrűn kellett cserélni. Újítási javaslat alapján tárcsás tengelykapcsolatot létesítettünk, és ezzel megnyugtató, biztonságos üzemeltetést tudtunk biztosítani. 8. Az utóülepítőkben kiülepített iszapot a recirkulációs szivattyútelep segítségével lehet visszatáplálni a levegőztető mede ícékbe. A recírkulációs VCS I. és II. típusú szivattyúkkal a beindítás után hosszú ideig komoly üzemeltetési problémáink voltak. A gyárilag szennyvízszivattyúnak szállított típus ugyanis az alsó csapágyazásnál állandóan tönkrement, és ez a körülmény a szivattyúk gyakori, nehézkes ki-beszerelését és javítását tette szükségessé. Ezt a hibaforrást sikerült elhárítanunk úgy, hegy műanyag csúszócsapágyazást alkalmaztunk, és állandó tisztavíz kenést biztosítottunk. Ezzel a szivattyúk üzemidejét, illetve üzemképességét sokszorosára emeltük. 9. Az iszapgyűjtő aknából a friss iszapot iszapszivattyú segítségével lehet az anaerob. 30—33 °C-ra fűtött rothasztó tartályokba betáplálni (2. kép). A három elő- és egy utórothasztó működésével ós üzemével kapcsolatban igen kedvezőek a tapasztalataink. A rohasztók üzembeállása első próbálkozása si1972.