Hidrológiai tájékoztató, 1972

Béress Béla-Szinessy Iván: A Fővárosi Csatornázási Művek délpesti szennyvíztisztító telepének üzemi tapasztalatai, s a fejlesztés irányai

3. kép. A 30.000 m^jnap kapacitású telep makettje (háttérben a fehér körök a tervesett további 30.000 m'/nap bővítést jelölik) került, és azóta is megfelelően, jó hatásfokkal mű­ködnek. A 2.800 m 3-es vasbeton tartályok vízzárósága jó. A üzemeltetés során kezdetben nehézségek voltak az iszap betáplálásánál, és keverésénél. Az eredetileg betervezett EGRS 125-ös szivattyúk ilyen nagy nyo­mómagasságra nem bizonyultak alkalmasnak, ezért szükségesnek láttuk más típus (SSI 125/150) beépíté­sét. Ezek kisebb szerkezeti módosításokikai, és meg­felelő vízkenéssel alkalmasak a feladatok megoldá­sára. Laboratóriumunk folyamatosan ellenőrzi a rot­hasztók iszapminőségét, és a keletkező gáz összetéte­lét. E vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a ter­melt gázban kénhidrogén még nyomokban sincs, ezért szükségtelen a gáztisztító berendezés üzemeltetése. Nehézséget okoz az egyes tornyokban keletkező gáz mennyiségének mérése. Minden egyes rothastzó fel van ugyan szerelve gázmennyiségmérő műszerrel, azon­ban a helyes képet teljesen meghamisítja a gázkcwnp­resszor által a gáztárolóból keverés céljából kinyo­mott ismeretlen mennyiségű gáz, amely a mérőkön ismételten jelentkezik. Ezért szükségesnek láttuk a kazánokban elégetett gáz mennyiségén kívül az el­fáklyázó felé vezetett gázmennyiség pontos mérését is, hogy az össztermelés pontosan mérhető legyen. Nem oldotta meg a tervezés a gáz megfelelő víz­telenítését. A viszonylag magas hőmérsékletű gázban lévő pára könnyen kicsapódik, és ennek következté­ben az egyes csővezetékszakaszokba épített párafogók víztelenítése napjában többször is szükséges abból a célból, hogy a megfelelő üzemet és mérési lehető­ségeket biztosítani tudjuk. Ugyancsak e körülmény teszi bizonytalanná ál­talában a gázmennyiségmérő műszerek üzembiztos" működését is. 10. A termelt gáz jelentős részét a kazánházban 5 db MG III. típ. NDK kazánban égetjük el. A vegyes tüzelési iehetőségű kazánokkal — az üzem beindí­tásakor — a koksztüzelésnél igen gyakoriak voltak a meghibásodások (kazántag repedések). Ez a koksz­tüzelésnek (kisalakozásának és utántöltésének) lehe­tett a következménye, mivel ezen hibák a gáztüzelés beindítása óta nem jelentkeztek. A kazánok félautomatikus működését sikerült megoldanunk a gáztüzelés beindítása után. A fűtővíz hőmérséklete vezérli a kazánokba betáplált gáz meny­nyiségét. Nyomáskimaradás esetére a kazánokat gáz­hiány biztosítókkal szereltük fel. A biztonságos üzemeltetés érdekében a kazánház jobb szellőztetését ventillátor beépítésével javítottuk. A kazánházi burkolatlan fűtőviz i^ovezetékeken nagy volt a hőveszteség, és ezért a csőrendszert teljes egé­szében hőszigeteltettük. 11. Az előzőekben nagy vonalakban vázoltuk a telep üzembehelyezésével, és eddigi üzemével kap­csolatos főbb tapasztalatainkat. Meg kell állapítani azt, hogy a tisztítóberendezés várakozáson felül be­váltotta a hozzá fűzött reményeket, és teljesítette a megépítésével kapcsolatban kitűzött feladatokat an­nál is inkább, mivel jelenleg már kapacitásának 50%-án túl is van terhelve. A felmerült és lényegileg már kiküszöbölt nehézségek elsősorban a berendezé­sek és gépek prototípus jellegéből adódtak, és azok megszüntetése elsősorban az üzemeltetés során szer­zett tapasztalatok alapján volt lehetséges. Külön ne­hézséget jelentett az a körülmény, hogy a telepet kezdetben lényegileg gyakorlatlan kezelők üzemeltet­ték akiknek tevékenysége gyakran negatívan érez­tette hatását. A jobb bérezési körülmények is bizto­sítják a jövőben, hogy megbízhatóbb szakképzettebb személyzetet foglalkoztassunk a telepen. Javítja ki­látásainkat a megszerzett többéves üzemeltetési ta­pasztalat, és a lassan kialakuló törzsgárda is. 1972.

Next

/
Oldalképek
Tartalom