Hidrológiai tájékoztató, 1971

Pálinkás Lajos: Az 1970. évi körösi árvédekezés tapasztalatai

A Körösök heves árhulláma megkívánta a gyors elhatározást, szervezést és végrehajtást. Fontos, hogy a védekezés időszakában szerzett tapasztalatainkat értékeljük és a jövőben hasznosítsuk. A tapasztalatokat az alábbiakban rögzíthetjük: A Körösök töltésein a tetőzések idején veszélyes töltéshibák alakultak ki, melynek jellemzőit, veszélyességét a védekező mérnöknek kellett megítélni. A töltéseknek a vízterhelés alatti viselkedése nem minden műszaki dolgozó előtt volt ismeretes. A talajmechanikai helyszíni fúrások és szakvélemények a jövőben sokat javíthatnak a védekezés szakszerűségén. A töltéshibák egy részét a töltésépítési technológia megsértésére (humuszolás, alapozás hiánya stb.) lehet visszavezetni. A jövőben erre a tényre nagyobb gondot kell fordítani „béke" — időben is. A Hármas-Körös menti és Hortobágy—Berettyó-i védvonalakon jelentős töltéshiba nem alakult ki. A fakadóvizek mennyisége nem volt nagy. Ezen a szakaszon a rendkívüli árvizet megelőzően is mintegy 30 napon keresztül III. fok körüli vízszintek voltak. A kisebb jelentőségű töltéshibák és a csekély fakadóvíz az agyagtalajú töltések beduzzadására vezethetők vissza. A nyári árvíz idején a töltések gyeptakarójának a kedvező és részben hátrányos szerepe megmutatkozott. A vegetációs időszakban a fűállomány jó védelmet adott a zápor-csapadékok eróziójával szemben. A mentett oldalon viszont a magas fűállomány egyideig hátráltatta a pontos megfigyeléseket. Ebből adódik, hogy a jövőben a gyeptakarót alacsonynövésű fűállományból kell kialakítani, figyelembe véve a töltések égtáj szerinti fekvését is. Néhány éve nagy problémát jelent a kézi munkaerő biztosítása a fűállomány letakarítása során. Olyan fűféleségekből célszerű a gyeptakarót kialakítani, melyek nem igényelnek évenként háromszori kaszálást. A gyepkarbantartáshoz szükséges gépek biztosítása is — meredek rézsűk esetén — igen időszerű. Töltéseink mentén jelentős hosszban még meg vannak a hullámtéri anyaggödrök. Ezek megkönnyítik a víz bejutását a töltés alá. A töltésfejlesztésekkel egyidőben tehát a hullámterek rendezése is igen fontos. A töltések mentén jelentkező fakadóvizek egyrészt jelentős károkat okoznak a mezőgazdaságnak, másrészt a mentett oldali terepet feláztatják, és ezzel az állékonyságot csökkentik. A fakadóvizek elvezetésére az igazgatóság nyílt csatornahálózatot épített a KettősKörös menti védvonalakon. Ezt a beavatkozást folytatni kívánjuk. Az egyre növekvő üzemen belüli vízrendezéseknél a fakadóvizek elvezetését is figyelembe vesszük. Természetesen gondot kell fordítani a vízviszszatartást szolgáló műtárgyak megépítésére is. A hullámtéri véderdők lehetővé teszik a nagyvízi szabályozások hibáinak részbeni csökkentését. Az erdőkkel lehetőség nyílik a kisvízi és nagyvízi sodorvonal közelítésére. A véderdők telepítését, fenntartását, kitermelését a jövőben ennek a szempontnak megfelelően kell végezni. A Fekete-Körösnél megfigyelhető, hogy az elmúlt században épített töltések vonala sok helyen merőleges a nagyvízi sodorvonalra. Néhány veszélyes töltéshiba éppen az éles törésekben alakult ki. A töltésfejlesztéseknél a vonalazási hibákon feltétlenül javítani kell. A Körösökön végrehajtott védekezési munkáknál nagy nehézséget jelentett a védelmi anyagok helyszínre szállításának végrehajtása. A közúti szállító-járművek a felázott koronán és terepen nem mindig tudtak közlekedni. Nagy szerepük volt a katonai kompoknak. Ezek a járművek a hidak alatt is közlekedni tudtak. Szükséges lenne, hogy az igazgatóság kismerülésű, alacsony szerkezeti magasságú vízijárművekkel rendelkezzen. A védekezés első fázisában a megfelelő homokbányák felderítése igen fontos volt. Ezeket a helyeket a szakaszvédelmi tervekben is szerepeltetjük a hozzávezető utakkal együtt. A töltéskoronákon való közlekedés biztosítására homok és homokos kavics terítést alkalmaztunk. Az ideiglenes megoldások a védekezés alatt a célnak megfeleltek. A koronastabilizációra vonatkozó VITUKI eredményeket az igazgatóság a jövőben alkalmazni kívánja. Az árvízvédelmi osztagok nagy feladatot hajtottak végre a töltéscsúszások bevédésében, összehasonlítást tehettünk az igazgatóságok ún. nehéz osztagai és az ABKSZ könnyű részlege között. Az utóbbi gyorsan a helyszínre vonult és korszerű berendezésekkel a feladatot aránylag rövid idő alatt elvégezte. A heves vízjárású folyókon a gyors beavatkozás szinte döntő jelentőségű. Az országhatáron túlról érkező árvizek ellen könnyű, gyors felvonulásra képes, korszerű, „könnyű"-részlegekkel hatékonyan lehet védekezni. Szükséges lenne az ilyen egységek bázisait a felső folyószakaszokon kialakítani (Nyíregyháza, Debrecen, Gyula). Az árhullám levonulásával párhuzamosan ezek az egységek az alsóbb szakaszon is bevethetők. A védekezés időszakában a hírközlést telefonon és rádión oldottuk meg. A „házi" telefonnál a csúcsidőszakban igen nagy volt a leterhelés. Meg kell oldanunk a telefonvonalak leválasztását egy-egy védvonalra úgy, hogy ez a helyzet ne álljon elő. A jövőben vonalak felújításánál a legkorszerűbb híradástechnikai megoldásokat kell alkalmazni. A rádió felhasználása egy-egy védvonalon belül a szakaszközpont és a veszélyeztetett helyek között jöhet szóba elsősorban. Az adó-vevő készülékeket fokozatosan kell beszereznünk. A júniusi árvíz idején védvonalaink 80%-án elektromos világítást alkalmaztunk. Ez megkönnyítette a töltéshibák pontos felderítését és biztosította az éjszakai teljesértékű munkavégzést. A DÁV dolgozói igen rövid idő alatt végezték el a feladatot. Igazgatóságunk a védekezés után elkészítette a töltések világítási terveit, melynek alapján a jövőben gyorsan lehetőség nyílik a védvonalak kivilágítására. Ezenkívül intézkedtünk újabb akkumulátoros kézi-lámpák beszerzésére is. A védekezés alapját a jól szervezett őrszolgálat biztosítja. A júniusi árvíz idején az őrszolgálat ellátásában egyes helyeken probléma jelentkezett. Az őrszolgálatban a helyszíni viszonyokkal ismerős környékbeli dolgozók jöhetnek számításba. Ezt figyelembe véve igazgatóságunk szerződésben biztosította a vízőri létszámot. A névre szóló „Felhívásokat" adott esetben az illetékes gátőr továbbítja a kijelölt embereknek. A közerő a védekezés idején aránylag jól végezte a munkát, s ez a jó szervezésnek tulajdonítható. Néhány helyen a közerők helyszínre irányításában zavar mutatkozott. Bebizonyosodott, hogy a közerőszervezést célszerű járási szinten lebonyolítani. A megyei összekötő csak rögzíti a helyzetet és adott esetben — amikor a járás már saját hatáskörben nem rendelkezik elég erővel — irányít más területről közerőt. Célszerűbbnek látszik a folyók mindkét töltését — rendkívüli esetekben — egy-egy védelmi törzshöz rendelni, mert ezzel a helyi érdekek és műszaki meggondolások is jobban kielégíthetők. A pártbizottság munkatársai minden védvonalon jelen voltak. Tevékenységük nagyban hozzájárult a közerők hangulatának kialakításában és a szakaszvédelmi törzsek operatív segítésében. Ez a gyakorlat jól bevált az igazgatóságnál. A rendkívüli árvizek elleni védekezéshez az igazgatóság műszaki létszáma nem elegendő. A társigazgatóságoktól és egyéb vízügyi szervektől közel 80 fő vett részt a védekezésben. Ezek a kollégák helyismeretekkel nem rendelkeznek, ezért megfontolandó, hogy kevésbé veszélyes helyzetben rövid időre védvonalainkra meghívjuk őket. Ezzel a helyi viszonyok megismerését segítenénk elő. A védekezés alatt kapcsolataink, együttműködésünk a párt, tanácsi és honvédségi szervekkel igen jó volt. Sajnos a romániai vízügyi szervekkel — közeledésünk ellenére sem — nem sikerült a megfelelő együttműködést kialakítani. Az információcserék rendszeresen megtörténtek, de az adatok megbízhatósága vitatható volt, 62