Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Beretzk Péter: A szikesek átalakulásának hatása a madárvilágra

A szikesek hasznosításával azonban a vízimadarak jó része kicserélődött, sőt egy részük el is tűnt. A még megmaradt szikeseinken első sorban — talán a legeltetésnek egyidejű akadályoztatása miatt — a víz ellen védekeznek. A tavaszi olvadás és bő csapadékok áradása a környéki termőföldeket veszélyezteti. Ilyenkor a folyók magasabb árszintje miatt a vizeket garvitatios úton elvezetni nem lehet, az átemelés költséges. A vizek gyors elfolyását a folyók apadása után csatornákkal biztosították, melyeket a szikes tavakon húztak keresztül. A tavak is víztelenné váltak. így jöttek létre az Alföldön szikes sivatagok, ahol a növényvilág kiszáradt, az állatvilág elmenekült. A környéki lakosság elnevezte a csatornákat „átokcsatornáknak". Az ilyen kihalt pusztára legfeljebb az éber ragadozó madár hordta zsákmányát, itt zavartalanul elfogyaszthatta. Ma már tudatában a tárolt csapadékvizek nyári hasznos felhasználásának, a tavakat zsilipekkel látják el. A vízimadarak számára így fészkelési lehetőség adódik. Legnagyobb szikes legelőterületünk Hortobágy-puszta néven ismert nemzetközi vonatkozásban. Az igazi pusztát körökörül az ég határolja. Az ilyen beláthatatlan területen húzódnak meg félénk óvatos madaraink, a vonuló daruseregek, a pusztán tudja még fenntartani életét az egyre pusztuló túzok, a „magyar strucc". Vizes tavaira milliószámra gyűlik itt össze Európa, Ázsia tundráinak lúd- és vízivadlúd-tömege, melyet kísér féltett ragadozónk, a réti sas. A félénk, óvatos állatok kilométerekről szemmel tartják az ellenséget, a vadásznak lesgödörbe kell rejtőznie. Állatkutatók, ornitológusok, de természetjárók, az idegenforgalom is számon tartja ezt a 30 ezer holdnál is nagyobb pusztát; a biológusok nemzetközi tábora sürgeti a „Hortobágyi Nemzetipark" létesítését. Bár nagyjában már érintettem a szikesek biológiai értékét, reá kell mutatnom arra, mi jelenti a szikesek különleges világát. Egy szóval magyarázható: a szik. A sós talaj és annak sós vize. Sós tavak nagyszámmal vannak tőlünk keletre, délre, Délázsiában és Afrikában. Északra és nyugat felé ezeknek a folytatásai a magyar szikesek. Magyarországgal, illetve a nagyobbrészt Ausztriához csatolt Fertő tó nagyrészével le is záródnak a szikesek. A hazai különféle tájegységek jellemző élővilágot zárnak magukba. Ezek között legjobban elkülönül a szikes világ, mely sajátosságait sós vizének, talajában élő növényi és állati planktonvilágának köszönheti. Ezeken épül fel a magasabb szervezeteknek élete és a legmagasabb fokon növényeiben és főleg madárvilágában jut kifejezésre. De még a talajában lévő és vizének kémhatása és kémiai összetétele is jellemzi az élővilágát. A Duna—Tisza közén a szikestavak jórészt lúgosak és legtöbbjük még meszes is. Tiszántúli szikeseken — ilyen a Hortobágy is — savanyúak a szikesek. A fito- és a zooplankton tenyészet is különböző. így változás van az ezeken felépülő élelemláncban is. így tudjuk azt megérteni, hogy gulipán miért telepedett meg a Duna—Tisza közti szódásszikeseken és miért nem honosodott meg a Hortobágyon. A pusztalakó juhász ismerős a széki lilével tudja, hogy a szikes mily részében rakja le tojását a juhászka, vagy a guruló (nem repül fel, úgy szalad gyorsan előle, mint az elgurított golyó, hogy tojásait el ne árulja), ismeri, hogy hova szeret fészkelni a gólyatöcs, a gulipán, a pörgeorrú sneff. A válogatás okát azonban már nem ismeri. A szikeseknek a madártani kutatás szempontjából két jelentősége van. Figyelni kell az őshonos fészkelőknek életét, ökológiáját, életét, etológiáját, állományának változásait egyes szikes költő madaraink elmaradásának okát. esetleg újabb jövevényfajok honosodását, megtelepedését. Tavaszi és őszi vonulásban figyelni kell a madárvonulást. az itt nihenésre és táplálkozásra megszálló madarak faját és tömegét. A hazánkon átömlő vízimadártömeget a Duna—Tisza közén 2 nagy folyónk irányítja. Figyelni kell, melyek azok a fajok, melyek vonulásuk csak egyik útján mennek hazánkon át. A vonuló északi tengerparti madarak cankók, partfutók kedvelik szikeseinket, mert a szikesek táplálkozását szolgáló mikrofaunája hasonlatosságot mutat a tenger planktonvilágához. Viszont az édes vízzel kilúgozott talaj és víz már apró élővilágában is megváltozott. Az édes víz behozza az édes vizek növényvilágát és apró élővilágát. A rizsföldek elgazosodnak, a halastavak magas sík vize a mocsárjáró madarakat kiűzi otthonából, de még az édesvizek, nádasok fészkelőit is a nagyméretű párolgás, apadás utáni feltöltés a fészkelő madarak költését is veszélyezteti. A szikeseket só és pH fokuk szerint osztályozzák. A csak néhány növényt termő sziket (Statice stb.), melyek csaknem állandóan sót izzadnak ki, vaksziknek nevezik. A szikesek fészkelő madarai a sós növények térfoglalása szerint foglalják el areáljukat. A vaksziken fészkelők tojásai beleolvadnak a talaj színébe, fészekanyagot nem, vagy alig használnak. Ezek a fajok a legérzékenyebbek a változásokkal szemben. Kedvező megfigyelésre adott alkalmat az egykori Szegedi-Fehértónak halastóvá alakításakor bekövetkezett változása. 1932 előtt az ősi szikes pusztának megszokott vendége volt télen a túzok. A réti sas, a solymok megszokott napi vendégek voltak. 1932-ben ezer holdjából halgazdaság alakúit. A megmaradt több mint 2000 hold egyideig még elég nyugodtan élte életét, bár a halgazdasággal járó napi mozgás, kisvasút kiépítése a félénk vonuló fajokat távol tartotta. A szikes pusztának 800 holdja természetvédelmi terület lett, ahol az őshonos széki madarak állományukat tartották, sőt a gulipánok száma elérte a 120—150 párt. A terület vízellátásán sokat változtatott a területen végighúzott csatorna, mely az algyői Tiszába vezető főcsatornába torkollott. 1964-re az egész területet a halgazdaság birtokba vette és a kiképzett mély tavakat tiszavízzel töltötte fel. •Ml* 1. kép. Fészkelő széki lile pár (A szerző felvétele) ísSUí 2. kép. Kis csér tojásain ül (A szerző felvétele) 25