Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Láng Sándor: A földrajzoktatás múltja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) 1870-1970 között

romnegyed évszázad együttesen. A szocialista társadalom felépítésével járó magasabb szintű és finomabb igények ezen a szakterületen is gyökeres változásokat követeltek meg. Amíg az 1945/46-os tanévben pl. a már meglévő két tanszékünk személyi állományát illetően a természeti földrajzhoz egy professzor, egy adjunktus és két tanársegéd, a gazdasági földrajzhoz pedig csaik egy professzor és egy tanársegéd tartozott, továbbá egy fotolaboráns és egy hivatalsegéd, addig ma a sokkal differencáltabb oktatói-nevelői és tudományos munka ellátására 18 oktató és 10 kisegítő, egyéb dolgozó tevékenykedik az időközben — színvonalasan kiépített helyiségeiben. Nagyon nívósak ezenkívül a tanszékek tudományos eredményei is. Így az Általános Természeti Földrajzi Tanszék korábbi vezetője, Bulla Béla (1941— 1962) elsősorban geomorfológus, a marxista természeti földrajz legjelesebb kiépítője. Bulla ezenkívül nagy szervező is volt: megalapította a Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Kutatóintézetét és hosszú ideig vezette is azt, de alapítója volt egyetemünk térképészeti és regionális földrajzi tanszékeinek is. • * * A közelmúlt professzorai közül a sajnálatos betegségben igen korán elhunyt Bulla Béla több évtizedes igen aktív működése ugyancsak egy igen színes, munkás és sajátos korszakot fémjelez a hazai geográfiában. Ugyanis már Bulla Béla professzori tevékenységéig befejeződött a magyar unista geográfia felszámolódása. Bulla pedig tevékenyen szervezte a differenciálódás keretében a földrajz és legközvetlenebb ágazatainak tanszéki intézményeit. Rövid élete során szakmai munkássága az egész geomorfológiára kiterjedt, és a kisebb részletek tanulmányomozása után nemzetközileg is igen jól ismert és méltatott szintézist alkotott meg földfelszín fejlődési elméletével, a klimatikus morfológia rendszerével és a trópusi tönkfejlődés korszerű magyarázatával. Az aprómunkát jelző kezdeti kutatásai is mint a teraszmorfológia, a löszmorfológia és a periglaciális morfológia tárgyköréből mintaszerűen kidolgozott publikációkban láttak napvilágot, már a nemzetközi elismerés jegyében, iránymutató és igen helytálló eredményekkel. Azonban sohasem hanyagolta el az egyik felszínformáló tényezőt a másik javára, gyökeresen felszámolva az egyféle erőhatással létrejövő relieftípus képződés téves elméletét, amely Bulla előtt uralkodó volt nálunk. Ez az irányzat pl. már völgyfejlődéstani kutatásaiban is megnyilvánul, amikor a völgyi teraszok képződésében az éghajlati és kéregszerkezeti okokat valódi szerepük alapján veszi figyelembe. E helyes út követését Bulla kutatásaiban megkönnyítette a helyes filozófiai alapra való helyezkedésen kívül az is, hogy igen képzett és művelt volt a rokontudományokban is, és így felfegyverkezve dolgozhatta ki — szép iskolát is teremtve azzal — igen elismert és igen nagyszerű geomorfológiai szintézisét, a nemzetközi fórumok előtt is jól ismert összehasonlító, funkcionális, dinamikus — fejlődéstörténeti geomorfológiai szemléletét. Ez magában foglalja a korábbi, hasonló elméletek összes haladó momentumain kívül a légkör és a vízburok és a szilárd kéreg fejlődés — és átalakulásfolyamatainak hatását a földfelszíni képre. Ez a nagyszerű szemlélet tükröződik eleinte részleteiben, majd mindenkor szintézisszerűen Bulla összes munkáiban: Általános természeti földrajz és Magyarország természeti földrajza, valamint az Alföld c. könyveiben, löszmonográfiájában, völgyfejlődési és egyéb cikkeiben. Mendöl Tiborral 1946-ban ő írta meg a Szovjetunióról az első nagy földrajzi művet, úttörő jelleggel. * * * Mendöl Tibor egyetemünk gazdasági földrajzi tanszékének első vezetője volt 1940—1965 között, megalapítója nálunk a modern, marxista gazdasági földrajznak, ezenbelül világszínvonalon képviselte a korszerű településföldrajzot, könyve e szakterületről akadémiai nívódíjban részesült. Mendöl Tibor komplex és dinamikus településföldrajzi, első renden városföldrajzi kutatásai kiterjedtek a múlt, a történeti korok fejlődésének elemzésére, azokra az eseményekre, okokra, amelyek a múltban a települések fejlődését szolgálták, különös tekintettel a magyar településekre. Rávilágított a várossá fejlődést előmozdító centrális funkciók döntő jelentőségű szerepére, a nem mindennapi társadalmi szükségleteket, igényeket betöltő intézmények, üzemek fejlesztő hatására. E vizsgálatokat a geográfus — a szociológus, a demográfus, a statisztikus és városépítők szemszögéből végezte. A hazai települések szerkezetével, városmorfológiai jellegével kapcsolatban tartalmilag és módszertanilag is új utakat tört, mint pl. „a magyar háromdimenziós városalaktan" kiformálásával (Földrajzi Közlemények, 1935). Az említett településmorfológiai kereteket viszont belehelyezte főleg hazai viszonylatban a megfelelő társadalmi — történelmi keretekbe, a változások, a fejlődés oknyomozása a társadalmi munkamegosztás mindenkori helyzete alapján történt. Haladó szellemét mi sem igazolja ékesebben, mint az, hogy nemcsak feltárta a feudálkapitalista magyar településállomány fejletlenségét, széttagoltságát, hanem rámutatott annak töménytelenül sok megoldatlan antiszociális kérdéseire is, amelyek tényleges megoldása csak egy a szocializmus irányába haladó társadalomtól volt elvárható („A helyzeti energiák és egyéb tényezők". Földrajzi Közlemények, 1936). Nem véletlen, hogy a két világháború közötti időszakban erőszakolt pángermán geopolitikától nemcsak elhatárolta magát, hanem elméleti fejtegetései a társadalmi fejlődés demokratikus irányába mutattak. Különösen a „Die Stadt im Karpathenbecken 1943" c. művében utasította vissza Isbert és mások pángermán irányzatát, olyan időben, amikor nagyon hálátlan és veszélyes volt nevét és létét kockáztatnia. Mendöl Tibor az oktatási munkájának 40 éve alatt a tudós odaadó szeretetével generációkat nevelt fel. VI. Előadásunk egyik végső témájaként visszakanyarodunk az oktatói-nevelői munka területére tartalmi vonatkozásaiban, amely az egyetemen is a legfontosabb tevékenység mind annak morális tartalmában — kiemelve itt a nemzeti jelleget, — mindpedig formáiban, tekintettel a nevelői jó példaadásra. E téren a száz évvel előbbi megindulás idejében is ugyanazok az eszmei célkitűzések, és ugyanazon formák és tartalom volt mint ma és azonos problémák merültek fel a kivitelezés vonatkozásaiban. Kitűnik ez Hunfalvy 95 évvel ezelőtt elmondott dékáni székfoglaló beszédéből. Tanulságként és okulásul íme idézek néhány kérdést Hunfalvytól az egyetemes összehasonlító földrajz ny. r. tanárától: „Még nem régen múlt el azon időszak, melyben az állam jelszava ez volt „Nem tudós, hanem engedelmes jobbágyokat neveljetek!" Mostanában ugyan e jelszó nem hangzik többé, ámde nem tapasztaljuk-e még folyvást, hogy az állami hivatalok és kitüntetések osztogatásában gyakran nem a tudományos képzettség, nem az érdem, hanem más érdekek döntenek?" „Vájjon elfoglalják-e tudósaink a társadalomban azt a helyet, melyet a tudósok számára másutt kimutatnak?" „Ritka gyermek az —, olvassuk Hunfalvy okfejtésében — mely nálunk a családi körben szívja magába a tudomány tiszteletét és szeretetét, ellenben igen sok fiatal ember otthon csak azt hallja, mily haszontalan és hiábavaló egyik vagy másik tudomány, egyik vagy másik nyelv tanulása." „A kormány is a főbajt a tanintézetekben, kivált azok szervezetében keresi, s nagy munkásságot fejt ki azoknak átalakításában, szervezgetésében, sőt nagyon is