Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Láng Sándor: A földrajzoktatás múltja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) 1870-1970 között

érzék is, a földrajzosoknak együtt kell szemlélnie a Föld és az ember egymástól elválaszthatatlan kapcsolatát. Lóczy ezt is mondta hallgatóinak: — „Az iskola, melyet a földrajzi oktatásban követtek az oknyomozó, a természetben közvetlenül kutatómódszer." Ez meszszemenően haladó gondolkodásira vall. Ezzel Lóczy továbbfejlesztette a hazai egyetemi földrajzoktatást, és korszerűsítette azt a fejlődési törvényszerűségek bemutatásával. Ez a természetben való terepkutatással kezdődött, és a többi rokontudományok módszereinek felhasználásával. Lóczy miután a földrajztudományt a geológia erős alapzatára helyezte, a földrajzban is bevezette azt a kemény bírálatot, ami csak a földtanban volt szokásos. Mindig az eredeti dokumentumokra, pontos észlelésekre vetett súlyt, és kiirtotta a gegoráfiából az elburjánzó spekulációt. Kereste az okok és okozatok öszefüggését a természeti folyamatok megmagyarázásában. döntése csak a kétségbevonhatatlan bizonyítékok alapján született meg. A földrajz tartalma teljesen megváltozott Lóczy működése alatt. Tucatnál több nagyarányú tanulmányi kirándulást szervezett — oktatói és tudományszervező mimikái mellett — Európa különféle részeibe. A magyar földrajztudomány hatékony nemzetközi kapcsolatai ás Lóczy L. működése révén érték el a legmagasabb szintet. Ez Lóczy hatalmas méretű szervezőképességének, nagyfokú szerénységének, igen figyelemre méltó belzsőázsiai explorátori munkásságának és nemzetközi publikációs tevékenységének köszönhető. Egyik ilyen vállalkozása, amely a legnagyszerűbb limnológiai művet eredményezte a világon a Magyar Földrajzi Társaság 1891. évi választmányi ülésén tett bejelentése, hogy „a Balaton tétessék a legbehatóbb tanulmányozás tárgyává" az eredmény: a 32 kötetes Balaton-monográfia 1910—1920 közötti megjelenése magyar és német nyelven. Amikor az Angol Királyi Földrajzi Társaságban Sven Hédin, a híres svéd felfedező-utazó arról számolt be, hogy a Himalájával párhuzamosan egy ugyanolyan hosszú és magas, hatalmas hegységet fedezett fel, amelyet Transzhimaiájának kíván elnevezni, az angolok Lóczy, — régóta mint tiszteletbeli tag — véleményét kérték ki. Lóczy aikkor csak elővette és elküldte nekik sok évvel korábban szerkesztett térképét. és válaszában hivatkozott saját korábbi felfedezésére és egyet értett a svéd nevezéktani indítványnyal. Lóczy világhírnevének maximuma az alapozó 1909-es pesti agrogeológiai nemzetközi kongresszus megrendezése után 1913-mal kezdődött, a római nemzetközi földrajzi világkongresszusán, ahol 300 külföldi delegátus plénuma előtt mutatta be a Balaton-monográfia 32 kötetét 7000 oldalon saját és 60 különböző specialista közel negyedzázados kutatási eredményeit. Az egész kis könyvtárat megtöltő hatalmas sorozat jelenleg is egy nagy tájegység legkimerítőbb mértékű és legnagyobb terjedelmű monográfiája a világon, amelyre jogos büszkeséggel tekint ma is a magyar tudományos közvélemény. Hasonmása nincs a nemzetközi szakirodalomban. A Lóczy korát követő években Czirbusz Géza, Ratzel és Ritter K. követője, zömmel emberföldrajzi irányban dolgozott. Idejének többsége egybeesik az első világháború vérzivataros periódusával és a Tanácsköztársasággal. * A Magyar Tanácsköztársaság Kormánya kiemelten támogatta a földrajzi kutatói és oktatói munkát, így pl. a Közoktatásügyi Népbiztosság 1919. májusában 5000 Korona államsegélyt utalt ki csak ifjú Lóczy Lajos tanársegéd balatonfelvidéki kutatásaira. VII. Lóczy igazi örököse azonban Cholnoky, mint legközvetlenebb munkatársa volt. Cholnoky Jenő (1921től professzor) szerint, aki fiatal korában mérnök volt, „a mérnöki tudás a geográfiában megbecsülhetetlen", enélkül „különösen fizikai földrajzi tanulmányokat alig lehet végezni." Cholnoky a legkiválóbb előadó és pedagógus volt. művésze a szép beszédnek, a szónokiasságnak a szép stílusú írásnak, de a rajzolásnak és a táijkép festésnek is. Szakleíró készségét — legfelsőbb fokon — több mint 700 tudományos és népszerű-tudományots publikációja, köztük több mint 20 könyv, atlasz ós önálló kötet képviseli. A legtöbb könyve bestseller volt, s még ma is jó áruk van. Az emberföldrajz alapjai c. kis könyvét pl. még japán pyelvre is lefordították. A magyar geográfia nagy romantikusának színes, tarka motívumokkal teletűzdelt, utolérhetetlen könynyed előadásait a legtöbben látogatták annak idején. Csak az Uránia moziban sokszáz népszerű elődása volt teltházzal. Az egyetemi hallgatók száma az Ö idejében volt a legnagyobb a földrajz szakon, a húszas, harmincas években 400—500 körül mozgott a beiratkozott hallgatók száima. Előadásai világosak, „mérnökileg" szabatosak voltak, mindig egyszerű és igen szemléletes táblai rajzokkal. Szeretett tanítani, előadni, diákjai szerették. A Lóczy által meghonosított egyetemi belföldi és külföldi tanulmányutakat Ö is gyakran szervezte meg. Külföldön is nagyon jól ismert volt Cholnoky, mert pl. az Angol Királyi Földrajzi Társaság fennállásának 100 éves jubileuma alkalmából tiszteletbeli tagjául választotta. A szűkebb lehetőségek ellenére Cholnoky nagyon jó tudományos szemléletével igen sokat alkotott, főleg az általános természeti földrajz legtöbb ágazatában (a futóhomok mozgásának törvényei, a folyó szakaszjellegeinek magyarázata, a Hoangho probléma, a három Kiang probléma, a poligonális tundraképződés, a Jangce Kiang Kaptura, a Balaton vízrajza és színtüneményei, az európai monszun magyarázata, az emberföldrajz alapkérdéseinek megfejtése, Budapest földrajzi helyzetének magyarázata, a belsőázsiai öntözések és a népvándorlások kapcsolata stb.). Működésével széleskörű iskolát teremtett. Legkedvencebb munkaterülete mégis a geomorfológia volt, és ezen a területen a legszebb műveket alkotta meg. Bevezette Davis zömében deduktív morfológiai szemléletét, helyes meglátásai és jó felismerései következtében magyarázatai —• a felszínfejlődés különféle típusairól — a legtöb esetben még ma is megállják a helyüket. Természetesen a Cholnoky óta elterjedt minden oldalú anyagvizsgálata tükrében, ma már néhány morfogenetifcai magyarázat részben vagy egészben másként hangzik, mint 30—40 éve. Lóczy után Cholnoky volt egyetemi inagy geográfusaink közül az utolsó explorátor. Lóczy 1878—1880, Cholnoky pedig 1896—1898 között Kína ismeretlen vidékein járt. Küldetésük ott nem volt veszélytelen, mivel a bennszülött lakosság nem kívánatos idegennek, „kék szemű ördögnek" titulálta őket. Cholnoky Jenő szellemi hagyatéka a hazai földrajízban a legsokoldalúbb, ideértve szép analíziseit, melyekkel elsőnek lepte meg a szakirodalmat és ragyogó szintéziseit is. Művei az emberiség kultúrájának nagymértékű fejlődését szolgálják, igen haladó szelleműek, az utókor még hosszú ideig meríthet belőlük. Szólnunk kell végül az utolsó negyedszázad fejlődéséről az egyetemi földrajzi oktatásban és kutatói munkálataiban. Ez a korszak többször annyit adott a geográfiának egyetemünkön is, mint a megelőző há22