Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Láng Sándor: A földrajzoktatás múltja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) 1870-1970 között

litánia. Utóbbiak a szükségszerűen beállott személyi változások miatt vagy pedig a szomorúsággal és veszteségekkel terhes háborús periódusok következményeként mutatkoztak. Különösen nagy visszaesés volt az első világháború és utána a gazdasági válság következtében, amikor főleg olyan tudományos és irodalmi vállalkozások maradtak abba (Balatonkutatás, Alföldkutatás), amelyekben az egyetemi oktatók is nagyon tevékenyen részt vehettek volna. H. A magyarországi első földrajzi tanszék megalapításának mozgatója a kiegyezés korára jellemző fellendülés, az önálló magyar tudományos élet -kibontakozása keretében. a magyar nyelvű oktatás -kifejlesztése, a magyar föld alaposabb megismerésének kívánalmai, a természeti erőforrások és a társadalmi-gazdasági viszonyok részletesebb feltárása céljából. Mindezek a száz évvel ezelőtti bonyolult kérdések és feladatok egyetemi felsőoktatási szinten is a társadalmi igény súlyával léptek fel. Mindezt jól kifejezi a tanszék 1870. évi júniusi alapító levele és a hozzá fűzött indoklás. A földrajzi tanszékalapítással annakidején pl. Angliát is megelőztük. Jelentkezett a nevelői munka igénye is, elsősorban a középfokú iskolai földrajzot oktatók kiképzése terén. Miindeme célokat a tanszék első professzora Hunfalvy János valósította meg 1870— 1888 között. Hunfalvy szerint a földrajzi tudomány fejlődése különösen két német tudós, Humboldt Sándor és Ritter Károly nevéhez kötött. Humboldt az elemző és szintetizáló természettani földrajznak, Ritter a történelmi és összehasonlító földrajznak teremtője. Humboldt alapította meg többek között a meteorológiát és összehasonlító -klimatológiát, a növények geográfiáját, a föld domborzati viszonyait tárgyaló orographiát és hydrographiát. Ritter Károly a fő súlyt a történelmi tanulmányokra, a természet és a történelem belső kapcsolatának, kölcsönös viszonyainak kifürkészésére fektette. Hunfalvy a kitűzött tudományos célok elérése végett 1873-ban irányt mutatott, miszerint „a földterületek természeti viszonyai, s a rajtuk élő nemzetek szellemi törekvései szoros kapcsolatának, egymáshoz való kölcsönös hatásainak kutatása és földerítése a földrajzi tudomány feladata marad mindenkor". (Földrajzi Közlemények, 1873. p. 26.). E törekvést rajta kívül tanítványai kezdték megvalósítani munkáikban. Leginkább azonban legfőbb munkatársa id. Lóczy L. forradalmasított kutatói tevékenységével. Ami Hunfalvy egyetemi működését illeti, a tanszék megalakulása után megalapította az egyetemi hallgatóság részére a mai tudományos diákkör ősét, a földrajzi olvasókört is, melynek részére a Magyar Földrajzi Társaság — Hunfalvy kérésére — tiszteletpéldányokat is küldött a Földrajzi Közleményekből, a Társaság folyóiratából. Hasonló támogatásban részesült Hunfalvy nyomán a Műszaki Egyetemen időközben megalakult diákolv-asó kör is. Diákpályázatokat is íratott ki és díjaztatott — siker esetében — Hunfalvy a Földrajzi Társaságban, ahol saját jeles hallgatói, mint pl. Thirring Gusztáv, Lasz Samu és mások nagy sikerrel szerepeltek. Ezek voltak az első pályamű kiírások a hazai geográfiában. Társadalmi és tudományos népszerűsítő vonalon Hunfalvy legfőbb vívmánya volt 1872-ben az azóta is állandóan és eredményesen működő Magyar Földrajzi Társaság megalapítása és folyóiratának, a Földrajzi Közleményeknek megindítása 1873-tól, ahol Hunfalvy sok tanítványa és a szakma egyéb művelői publikáltak. •Előadásként elhangzott az ELTE Földrajzi tanszékeinek és a tudományegyetem földrajz-oktatásunk 100 éve« fennállása alkalmával 1970. november 20-án rendezett emlékünnepélyen. Nagyon nagyszerű vállalkozás volt 1883-b.an a Magyar Földrajzi Társaság könyvtára sorozat megalapítása is, amelyben 1920-ig kb. 40 népszerű kötet látott napvilágot, főleg hazai földrajzi felfedezőink útleírásai, de a külföldieké is. És még néhány életrajzi adalék Hunfalvyról. A Szepességben, a Magas Tátra alján 1820-ban Nagyszalókon látja meg a napvilágot. Berlinben és Tübingenben volt egyetemista. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, ennek bukásával bebörtönözték. 1863-tól a budapesti műegyetemen statisztikát tanított. Mint geográfus, még polihisztor és enciklopédista is volt. Egyik legértékesebb műve „Magyarország természeti viszonyainak leírása", korának korszakalkotó ismertetése. Kutató munkálatai igen széles sikálájúak, a földrajz minden ágára kiterjedtek. Altalános természeti földrajzi téren is sokfelé volt érdekelt. Kutatta pl. az erdő és az éghajlat kapcsolatát, az éghajlat változásokat, de a hazai folyó szabályozások kérdéseit is. Irt csillagászati földrajzot „Ég és Föld" címmel. III. Az elmúlt évszázadban Hunfalvyt a sokoldalú nagy alapítónak nevezhetjük, akinek alapításai, kezdeményezései általában azóta is fennállnak. Hunfalvy halála után csak továbbfejleszteni és kibővíteni kellett a sokféle tudományfejlesztő vállalkozást, és az egyetemi oktatásban, nevelésben fellépő mindennapi apró munkát. E sokoldalú feladatra — rendes tanárként — a földrajzi tanszék megüresedésével 1889-ben a Bölcsésztudományi Kar Tanácsa az akkor 40 éves id. Lóczy Lajost hívta meg, aki előzőleg a Műegyetemen rendkívüli tanárként oktatott. Lóczy rátermettségét és a vállalt feladatok teljesítését, beleértve a 20 éves földrajzi professzori munkásságát is híven igazolja Lóczy mellszobra Balatonfüreden és halálának 50. évfordulóján, 1970. május 13-án leleplezett emléktábla a Balatonfüredi Panteonban, ahol a Balatont megéneklő nagy költők, írók és természetének titkait kutató neves tudósok emléktáblája áll. Lóczy — működése révén — egzakt alapokra, a földtan alapjaira helyezte a földrajzi kutatásokat. 1899ben jelent meg magyarul és németül Lóczy: Gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei (2300 old.). A hatalmas gyűjteményes munka megjelenése európai szenzáció volt, mert szakkörökben a legnagyobb elismeréssel fogadták. Különféle szakfolyóiratok — angol, francia, német, orosz, japán — szerint Lóczy kutatásai „alapvető ismeretekkel járultak hozzá Belső-Ázsia és Nyugat-Kína földrajzi és földtani leírásaihoz, és következtetéseivel hoszszú időre törvényeket szabnak a tudománynak." Hasonlóképpen méltatta mint a földtani munkák remekművét Richthofen F. professzor a berlini és a londoni földrajzi társaságok folyóirataiban. Lóczy fedezte fel a Belső-Ázsiai hatalmas kiterjedésű szárazföldi és édesvízi lerakódásokat, melyek nyilvánvalóvá tették, hogy a terület a Gobi és a Felső-Hoangho vidék — nem kiszáradt tengerfenék, miként akkoriban a német és orosz tudósok hitték. A földrajzi kutatások végzésében — mondta pl. Lóczy az ifjú Prinz Gyula egyetemi elsőéves haligatónak „ha a Föld leírója akarsz lenni — előbb meg kell ismerkedned a Föl-d históriájával, geológiát és őslénytant kell először tanulni." Lóczy szerint a földkéreg, a föld felszín ismertetése több szaktudomány eredményének összefoglalása, mert kutatja a Föld ismeretlen mélységein kívül az atmoszféra magasabb régióit is, de kutatja a szerves élet feja természettudományok és a társadalmi ismeretek öszszekapcsolóját. A földrajzi kutatások kiindulása Lóczy szerint csak természettudományi, azonban a geográfus szellemi terméke az alapos humanista műveltség és a történeti