Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Vendl Aladár†: Schafarzik Ferenc tanulmányai a budapesti forrásokról

Az irodalomban közölt és saját megfigyeléseinek adatai alapján elsőnek hangsúlyozta, hogy a fővárosi melegforrások kisebb-nagyobb mórtékben összefüggnek egymással. Ezért lényegileg egy, az összes budapesti mielegforrásokat védő közös védőterület biztosítaná a legjobban a források védelmét. Schafarzik közölte is a legcélszerűbbnek látszó közös védőterület tervezetét (2. ábra). V--. Á buáafitótí fii\jcvia.><A vé&kiafeftnefí letvezdc o ° Cl fetm^cfo (ievftniá\>f[ ó tijcimáís vt\ú atím fjuta^. 2. áSxa . _^JZcztcfi. 1:75000. 2. ábra. A budapesti hévforrások közös védőterületének tervezete Ez a közös védőterület nem zárná ki azt, hogy indokolt esetben^ megfelelő helyein a melegvíz feltárható legyen. A tervezet szerint elfogadott védőterület a forrásokat a lecsapoltatás ellen védi. Ezek után összefoglalta a Rác fürdő forrásait. A fürdő ún. nagy forrásból és a múlt század hatvanas éveinek elején történt újjáépítése alkalmából 10 ölnyi távolságban újonnan felfedezett kis, vagy Mátyás-forrásból kapja a vizeit. Mind a két forrás jól kifalazott, ciszternaszerű aknából emelkedik azon sajátos különbséggel, hogy míg a nagy forrás víznívója 2,29 mnyire marad az új fürdőépület előcsarnokának padlója alatt, addig a kis forrás vize 0,29 m-ig emelkedik ugyanazon, padlószín alá. A víz hőmérséklete 43,9 °C (nagy forrás), illetőleg 43,1 °C (kisforrás). A vízhozam 1500 l/p, illetőleg 1896 l/p (kisforrás). A két forrás vize két külön hasadékból fakad. A nagy forrás vize a Gellérthegy belsejében egy körülbelül 11 méternyi sziklahasadékból fakad, amelynek fala vasoxidtól vörösre festett dolomitból áll; innen a víz egy körülbelül 17 m hosszú kifalazott csiatornábian a ciszternába folyik, ahonnan szivattyúzással a különböző fürdőkbe jut. A kis forrás vize a budai márgánaik egy hasadékából folyik ki. A „Szakértői javaslat a rácfürdői gyógyforrások védőterületének megállapítása ügyében" című, kézirat gyanánt sokszorosított írásában hangsúlyozta, hogy a rácfürdői gyógyforrások vize nemcsak a Sáros-, és a Rudasfürdő vizéhez hasonló összetételű, hanem a messzebb levő Lukács—Császárfürdő vizeivel is. A védőterület szempontjából a közeli és távolabbi hévforrásokat is felsorolja: a) A volt Sáros fürdő forrása (ma Gellértfürdő); b) Két forrás a Gellérthegy ÉK-i tövében, a FerencJózsef-híd és a Rudas-fürdő közti Dunaparton (lásd a 3. ábrát), az északi 1,25 m, a déli 2,25 m magasan fakad a Duinia 0 pontja felett és csak rendkívül alacsony vízálláskor láthatók. E források mindegyike 1 l/sec hozamú és 36 °C hőmérsékletű. Mind a kettő a Duna partját vastagon borító törmelékből tör elő. c) A Rudasfürdő 5 forrása. A legmelegebb 45 °C hőmérsékletű; d) Az egykori Hungária-forrás, vize 30 °C-os. Az Erzsébethíd budai pillérjének építése előtt a Rudasfürdő előtti kert Ny-i sarka előtt (a 3. ábrában az x ponton) mélyített próbafúrás. 1897 január 11-én délután 17,66 m mélyen (9,05 méterre a Duna 0 pontja alatt) bőséges vizű 47 °C-os forrást tárt fel. A forrás vize 1,5 méterre szökött fel és 24 óránként 1 millió liter vizet adott; mintegy 48 óra múlva a forrást betömték. A környező fürdőkben nem észleltek apadást, s így valószínű, hogy ennek a véletlenül megnyitott forrásnak a vize a dolomitnak egy külön hasadékából származott és hogy vize különben is kifolyik, de a törmalékrétegben eloszolva észrevétlenül a Dunába veszi útját. Ezek képezik a Rácfürdő két forrásával együtt, a gellérthegyi forráscsoportot (3. ábra). 3,4 km távolságban van a Józsefhegy K-i tövében a Lukács- és Császárfürdő, amelyek együtt 22200 hl vizet szolgáltatnak. A Császárfürdőnek 11 forrása van, vizük hőmérséklete 24—64,75 °C. E fürdő el van látva védőterülettel. A Lukácsfürdőnek is több forrása van, vizük hőmérséklete 27—60 °C. A két fürdő vize együtt 320000 hl/24 óra. A Gellérthegy környéki források képezik Schafarzik I. forráscsoportját, a Józseíhegy környékiek a II. csoportot. Végül 9—10 km-re fekszenek Óbudán kívül a III. csoport forrásai, amelyek vize általában langyos. Ezek a következők: a) a Római fürdő forrása, vizének hőmérséklete 22,5 °C; b) a kerékcsárdai forrás a Vörösvári út mellett, vize 20 °C hőmérsékletű; c) az Árpádfürdői forrása a Péter-hegy tövében 22,5 °C-os vízzel. Ezeknek a forrásoknak együttes vízhozama napi 153000 hl. A margitszigeti artézi kút vizének hőfoka 43,75 °C, mennyisége 160000 hl/nap 1,26 méterrel a felszín alatt, 57000 hl 0,62 méterre a felszín felett. Végül a városligeti artézi kút. amelynek napi vízmennyisége közvetlenül a felszínein napi 7370 hl, a víz hőmérséklete 73,875 °C. A budai természetes vizek vízmennyisége közelítőleg tehát inap.i 495000 hl; a két artézi kút vízmennyisége együtt 64370 hl, vagyis Vs része a budai források vízmennyiségének. „Ha a margitszigeti artézi kútról feltesszük, —• ami különben helyzeténél fogva valószínű is, — hogy nem vonja el a budai források vizét, hanem úgy tekintjük, minit a már ugyanazon a helyen létezett hévforrás helyesen foglalt kiadását, akikor a margitszigeti víznek a budai forrásokhoz való csatolása mellett a vízszolgáltaitási viszony ez: 552,200:7370, vagyis 75:1. úgy a városligeti artézi kút a buda—margitszigeti források vízmennyiségéből csak 1/75 részt vonna el, ami a budai fürdőforrások status quo ante-ját csak kis mértékben érinti, minélfogva a mai állapot még elég kedvezőnek mondható". Az elmondottak alapján Schafarzik összeállította és megrajzolta a Rác fürdő gyógyforrásainak belső és kül11