Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Bendefy László: Nopcsa Ferenc a tudós és az ember

Alig két hét múlva (március 18.) újabb levelet írt Waagennek. Ebben megköszöni az időközben tőle megkapott dalmáciai ásványvízforrás adatokat, különösképpen az azok hőmérsékletére vonatkozó közléseket. Majd így folytatja: „Ma kitaláltam az Alföld medencealjazata (feltárásának módját). A munka Sümeghy nevével fog megjelenni. A nagyon kicsiny (10 méteres!) geotermikus gradiensekkel jellemzett területek a földi mágneses térerősség-változásával és valószínűleg a nehézségi gyorsulás anomáliáival, továbbá az egészen fiatal (posztdiluviális) enyhe redőkkel koincidenciában vannak; (tértágulás a hévforrások okozta fölmelegedés következtében). Sümeghy előbb értetlen képet vágott, de (aztán) boldogan fogott munkához ..." Nopcsa a feladatot részletesen előírta Sümeghy számára. Az Intézet terhére motorkerékpárt vásárolt. Arra felültette Sümeghyt, s megbízta, járja be az Alföld minden artézi kútját, és mérje meg a kifolyó víz hőmérsékletét. Egyben kartotékokat is kellett készítenie Sümeghynek az artézi kutak minden adatáról. Ezekből ki kellett számítania a helyi geotermikus grádiens látszólagos értékét. A munka két évig tartott. Mire vége lett, és Sümeghy elkészült az anyag feldolgozásával, Nopcsa Ferenc megvált a Földtani Intézettől, és 1929. szeptemberében Bécsbe távozott. A nagy munka eredménye (4) csak 1930-ban kerülhetett nyomdába. Éppen 40 esztendeje! Ez az év hozta meg a regionális méretekben folytatott magyar geotermikus kutatás kezdetét! Az eredmény valóban Sümeghy neve alatt jelent meg, és még csak utalás sem történik benne arra, hogy az eszme, a kezdeményezés és a munkálatok anyagi biztosítása kizárólag Nopcsa érdeme! Ennek elhallgatása azonban Sümeghy szándéka ellenére történt. Talán átfogóbb lett volna az eredmény is, ha magán viseli Nopcsa mesteri keze nyomát! *** Ö azonban Bécsbe távozott, és egyelőre paleontológiái munkáit igyekezett befejezni. Ezzel el is készült. Nyomdában levő könyveinek lektori gondozását Lambrecht Kálmánra bízta. Vele közölte munkásságának teljes bibliográfiáját (6., 254—263.). Eszerint 1899. és 1934 között 101 ősélettani, és 34 geológiai, s tektonikai tárgyú tanulmánya, illetőleg könyve, 1910 és 1928 között 9 nagy méretű, színes földtani térképe jelent meg. 1908 és 1933 között albanológiai munkáinak száma a kisebb tanulmányoktól kezdve 700 oldalas opus magnumáig: 22. E bibliográfia legutolsó, posthumus műveit nem tartalmazza. Leírásuk Waagen professzorhoz intézett leveleiben található meg. Majd albániai tanulmányait óhajtotta lezárni az Adria medencéje kialakulásának tisztázásával. Evégből egy Puch-féle motorkerékpárt vásárolt. Ezt sofőrje vezette, ő pedig mögéje telepedve nekivágott Olaszországnak. Több mint 6000 km-es utat tettek meg. Közben ezernyi helyen megálltak. Mért, megfigyelt, jegyzeteket készített. Végre, mikor hegyet, völgyet és félszáz intézetet végigjárt, és tucatnyi ládában hazaküldözte gyűjtő útjának eredményeit, bécsi lakásán nekiállott az anyag feldolgozásának. így született meg az Adria keletkezéséről szóló, alapvető tanulmánya (3). Ez az utazás azonban minden pénzét felemésztette. Választania kellett: vagy eladja csodálatosan gazdag szakkönyvtárát, vagy ... ? Nem tudott könyveitől megválni, de a nyomort sem tudta elviselni. 1933. április 23-án főbe lőtte magát. Nálunk a napilapok heteken át csak halála körülmenyeit boncolgatták. A szakkörök sem érzékelték, kit vesztettünk el benne. Waagen 1929. március 2-án ezt írta hozzá intézett levelében (6., 195. old.): „Teljes megelégedettséggel tekinthetsz vissza életművedre! ősélettani műveiddel már eddig is a legelsők sorában biztosítottál helyet a magad számára; nos, mint geológust, hasonló ranghely illet meg téged." Amikor Dollo értesült barátja haláláról, a belga földtani társulatban, melynek Nopcsa — számos más külföldi földtani társulathoz és tudományos akadémiához hasonlóan — tiszteleti tagja volt, e szavakkal búcsúztatta el: „Une cométe qui éclaire le ciel qu'elle traverse"; azaz: „Üstökös volt! Amerre átvonult, megvilágította az eget." Dr. Bendefy László IRODALOM 1. Bendefy L. (1927): A baltavári őslénytani ásatások 70 éves története. — A Vas várm. Múz. kiadv. 1. sz. Szombathely. 2. Nopcsa Ferenc irodalmi munkásságának teljes bibliográfiáját maga a szerző állította össze. Megjelent a 6. a. id. munkában (252—263. old.). 3. Nopcsa F. (1932): Geschichte der Adria. Eine tektonische Studie. — Zeltschr. d. Deutsch. Geo!. Ges. Vol. 84. 280—313. Berlin. 4. Sümeghy J. (1929): Die geothermischen Gradienten des Alföld. — M. Ali. Földt. Int. Évk. XXVIII. 275—370. Bpest. (Megjelent 1930-ban.) 5. Tasnádl—Kubacska A. (1935): Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete. — Franklin kiad. (é. n.) Bpest. 6. Tasnádi—Kubacska A. (1945): Franz Báron Nopcsa-Leben und Briefe ungarischer Naturíorscher I. — Verlag d. Ung. Nat. wiss. Museums. Bpest. 7. Tasnádi—Kubacska A. (1969): Nopcsa Ferenc báró. — Életrajzi lexikon II. 301. 1. (Akad. Kiadó) Bpest. — A családra vonatkozóan lásd Nagy I. (1817—1865 és 1868) : Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal I—XII. és pótkötet. Pest. — és a Révai Lexikont. 8. Vadász E. (1953): A földtan fejlődésének vázlata. — (Akad. Kiadó) Bpest. 9. Jugovics L.—Szentes F.: Id. Lóczy Lajos kutatásai a Magas Himalayában = Földt. Közi. 102. évf. 74—79 old. Bpest, 1972. 10. Hédin, H.: Mein Brúder Sven. (Brockhaus) — Berlin—Leipzig, 1932. 12