Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Lukács Dezső: Emlékezés id. Entz Gézára halála ötvenéves évfordulója alkalmából

Emlékezés id. Entz Gézára halála ötvenéves évfordulója alkalmából Az évmilliós fajfejlődés során állatnak állattal, állatnak növénnyel való kapcsolatában nagyon sokféle életforma alakult ki: az élősködés (parazitizmus), a táplálkozási közösség (kommenzalizmus), az együttélés (szimbiózis) stb. ötven évvel ezelőtt hunyt el id. Entz Géza egyetemi tanár, akadémikus, aki csaknem 100 éves vizsgálataival megállapította, hogy állatfajok sejtjeiben növényfajok élhetnek kölcsönös haszonnal járó együttélésben. Ezzel felfedezte az állatoknak és növényeknek — az ő kifejezését használva — „consortialis" kapcsolatát, vagyis a sejten belüli szimbiózist. Id. Entz Géza érdemeit már sokan méltatták Kari János :(1920), Méhely Lajos (1920), Soós Lajos (1924), Francé Rezső (1927), Hankó Béla (1942), Lukács Dezső (1942), Dudich Endre (1942), életrazját is megírták (Horváth Géza, Gombocz Endre), a napilapok egy része is megemlékezett róla (1899 és 1942). Ezekután szinte nem mondhatunk olyat id. Enzt Gézáról, ami új lenne. Mégis halála ötvenéves évfordulója alkalmából emlékeznünk kell reá, mert az endoszimbiozis felfedezésével olyan elvi és általános biológiai jelentőségű tényt állapított meg, amely világviszonylatban is kiemelkedő és életművével együtt örökbecsű. Az állatok és növények addig ismeretlen intercellularis vagy endoszimbiózisát bizonyította be kísérleteivel. „A magyar biológia büszke lehet arra. hogy egyik művelője ilyen nagy jelentőségű felfedezéssel, ilyen alapvető tétellel ajándékozta meg az általános biológiát" (Dudich, 1942. p. 120). Mielőtt kissé részletesebben szólnánk erről a rendkívüli fontossárú tudományos eredményről, röviden Fnt~ *letrpi7*n*k l^cífőbb adatait ismertetem. • R4:> március °9-én született a Veszprém megyei r >:/őkorrár" b"<-> 1873-tól a kolozsvári egyetemen, iRP9 tői n Műegyetemen professzor, 1901-től a Budapesti Tudományegyetemen az általános állattan és összehasonlító bonctan tanára. Nyugalomba vonult 1914-ben. Sok sikerben és elismerésben volt része tudományos és társadalmi téren. 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1888-ban elnyerte a Marczibányai jutalmat. 1890-ben az Akadémia rendes tagja, később a III. osztály elnöke (1908) és igazgatósági tag lett (1909). A Természettudományi Társulatnak alelnöke (1910—1914), az Állattani szakosztálynak alelnöke (1891—1896), majd elnöke (1896— 1910, 1917—1919) volt. 1917-ben a Szent István akadémia választotta tiszteletbeli tagjává. Az akkori rendszer is elismerte érdemeit: 896-ban a III. osztályú vaskoronarend kitüntetés tulajdonosa, 1906-ban udvari tanácsos, nyugalomba vonulásakor a közművelődés terén végzett hatalmas munkájáért „mezőkomáromi" előnévvel nemességet kapott. 1875-ben, 33 éves korában tette azt a felfedezést, amely minden más munkájánál nagyobb jelentőségű. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a felfedezés nélkül is az a kutató munkásság, pedagógiai tevékenység és ismeretterjesztés, amelyet id. Entz Géza végzett a világ legnagyobb tudósai, személyiségei közé emeli őt. A kolozsvári Orvos-természettudományi Társulat ülésén, 1876. február 25-én „Az alsóbbrendű állatoknál előforduló levélzöldtestecskék természetéről" című előadásában számolt be megfigyeléseiről és kísérleteiről. A bevezetésben hivatkozott arra, hogy a szakirodalom szerint több alsóbbrendű állatban levélzöldtestecskék találhatók. Ezek, tapasztalatai szerint, előfordulnak olyan ázalékállat fajokban is, amelyekben eddig ezt nem figyelték meg. Ezért a zöld szín nem faji különbség az infuzoriumoknál. Megállapította, hogy a vegyes táplálékot, de leginkább az egysejtű ostoros moszatokat (Euglena-, Chalmidomonas-íajok) fogyasztó ázalékállatkáknál találhatók e testecskék. Az ilyen, testecskéket tartalmazó állatok csak vizet sodornak be testükbe, táplálékot nem vesznek fel. Az infusorium testének szétszakítása után nem pusztulnak el ezek a „levélzöldtestecskék", hanem megfelelő gondozás mellett tovább élnek és szaporodnak. Egyfelől ezekből a Palmella, Gleocytis, Tetraspora és más nemekhez tartozó egysejtű vagy laza sejtcsoportokat képező moszatok fejlődnek. Mások viszont betokozódva Chlamidomonasokká és Euglenakká lesznek. Nem levélzöldtestecskék adják az ázalékállatkák zöld színét, nem is alkatrészei ezek annak, hanem az infuzóriumba bekerült önálló egysejtű lények. Az elnyelt Euglena, Chalmidomonas stb. moszatok közül azok, amelyek az ázalékállatka kéregplazmájába jutnak, ott önálló életet folytatnak és szaporodnak. A gazdával „consortialis" (közösségi) viszonyban vannak. Ebben az életformában Entz szerint a gazda biztos lakást nyújt a moszatnak és széndioxidot. A moszat viszont kimeríthetetlen táp--, lálékot és oxigént ad az infozóriumnak. Az előadás befejezése után Genersich Antal — a kórbonctan és kórszövettan professzora — gratulált elsőként Entznek „Barátom, amit most előadtál, annak sokkal nagyobb a jelentősége, mint mi azt ma meg tudjuk ítélni" (Horváth, 1930. p. 5.). Enzt Géza az állat és annak sejtjeiben élő növény közötti egymásrautaltság és kölcsönös haszon jellemezte életformát fedezte fel. Nem használta a néhány évtized óta általánosan elterjedt szimbiózis (symbiosis) műszót, hiszen ezt de Bary csak 1879-ben alkotta meg. 1876-ban csak kivonat jelent meg az előadásról, az is csak magyarul. A külföld természetesen nem vett tudomást róla, és a felfedezés prioritását Entz csak nehezen tudta bizonyítani. 1881-ben „Über des Zusammenleben von Algen und Tieren" c. tanulmányában 13