Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

MEGEMLÉKEZÉS ELHUNYT TISZTELETI TAGJAINKRÓL - Dr. Vendel Miklós: Boronkai Pál

Feladata nem volt könnyű. Hiszen egy háború-pusztította ország várt újjáépítésre, és az 1947. év utolsó napjaiban még a súlyos felsőtiszai árvízzel is meg kellett küzdenie. De a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy mint a régi rendszerben nevelkedett tisztviselő került egy vajúdó világba, a leghevesebb politikai harcok viharába. Ezeknek lett az áldozata. Erős lélekkel viselte a sorscsapást, és rövidesen bekövetkezett rehabilitálása után újrakezdte az életét. De nemcsak megélhetést keresett, hanem olyan helyet, ahol tudását a köz javára kamatoztathatja. így lett az Építéstudományi Intézet tudományos munkatársa, majd a mélyépítési csoport vezetője. Ennek keretében hasznosította a fiatal korában a budapesti vámmentes kikötő építésénél, majd a földművelésügyi minisztérium tervezési osztályán szerzett gyakorlati tapasztalatait. Különösen kitűnt a mélyépítési műtárgyak öblítéses süllyesztésére kidolgozott eljárása, amelyet 1954/55 telén gyakorlatilag' is kipróbált, majd a Tudományos Akadémián is bemutatott. Nyugalomba vonulása után sem szűnt meg dolgozni. Életének e második szakaszában végzett munkájának eredményét nagyobb tanulmányban foglalta össze. Néhány éve a Hidrológiai Társaságban tartott előadásával nagy és megérdemelt sikert aratott, és az elmúlt nyáron megérte a tanulmány megjelenését is. Élete utolsó éveire, mint nyugdíjas, visszatért körünkbe: a VITUKI szakértőjeként ápolta kedvelt témáját. Sorsod hosszú időre elszakított a vízügyi szolgálattól, de nem a vízügyektől, amelyekhez hivatásérzeted kötött. Páratlan hivatásérzetedet, lelkes hazafiságodat, emberi jóságodat akkor sem feledtük, mikor elváltak útjaink, és ragaszkodásunk kifejezéseképpen választottunk a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává. Tested elporlad, de megmaradsz példaképünknek, emlékedet híven megőrizzük." Boronkai Pál 1897—1970 1970. február 21-én, életének 72. évében megdöbbentő váratlansággal elhunyt Boronkai Pál Sopron város nyugalmazott csoportvezető főmérnöke, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, s Soproni Csoportjának 1963 óta elnöke, az „Építőipar kiváló dolgozója". Boronkai Pál 1897. június 27-én született Sopronban, ahol elemi és reáliskolai tanulmányait is végezte. Egész életében hű maradt szülővárosához, s miután 1921-ben a budapesti Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett, 1922 óta annak szolgálatában állt egészen haláláig. Ez időtől 1962-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig aktív szolgálatban, majd nyugdíjazása után, mint műszaki erő működött. Kezdetben vízépítési előadó, 1925-től főmérnök, 1934től főnökhelyettes, vízépítési és városrendezési előadó. Nyugdíjazásakor csoportvezető főmérnök. Munkássága jellegzetes példája a szülővárosát szerető, s annak érdekében a legteljesebb odaadással dolgozó és jelentős eredményeket elérő kitűnő mérnöknek. Működése ugyan nem volt látványos, de annál hasznosabb. Kiterjedt a város csatornázási, vízellátási és szennyvíz kérdéseire, s nemcsak mint tervező, hanem mint építésvezető is dolgozott. Az egész várost áthálózzák azok a mérnöki létesítmények, amelyek Boronkai Pál kiváló működésének köszönhetők, egyenként való felsorolásuk hosszú listát tenne ki. Nagy érdemeket szerzett a városfejlesztési tervezés terén is. Ennek bizonyítéka egyebek közt az, hogy 1939-ben a városi közgyűlés a várostervezés ügyében „kifejtett gyönyörű munkájáért" köszönetét is kifejezte. Súlyos feladattal kellett a város mérnöki hivatalának megbirkóznia a második világháborúban a várost ért hatalmas légitámadások következtében szinte legnagyobb részében rommá változott város újjáépítésében. E rendkívüli munkában oroszlánrésze volt Boronkai Pálnak is. 1945—50 közt az ő vezetésével történt meg — a pusztulás mértékét tekintve tehát aránylag igen rövid idő alatt — a csatornahálózat és a Bánfalvi patak sérült boltozatának helyreállítása. Elképzelhető, hogy mit jelentett ez a gyors és eredményes munka abban, hogy az ilyen esetekben fellépő járványok elkerülték a várost. 1951—62 közt a város műszaki osztálya részéről irányította és ellenőrizte a Vízés Csatornaművet, mint tanácsi vállalatot. Aktív részt vett a vízkutatások és a vízműfejlesztés irányításában, valamint ellenőrzésében. Sopron vízellátásának biztosítása ismeretesen igen kedvezőtlen vízföldtani adottságok miatt mindig nagy nehézséggel járt. Eddig, hogy nem volt e téren súlyosabb behézség, ebben Boronkai Pálnak is nagy az érdeme. Érdeklődése kiterjedt Sopronnak, mint üdülővárosnak fürdőügyeire is, s halastavak építését is vezette. A városi kőbánya közművesítésének tervezése is az ő nevéhez fűződik, s végül az IKV kezelésében levő házak alapozási vizsgálatával is foglalkozott. Sopron Város Tanácsa a város érdekében kifejtett kiváló munkássága elismeréseképpen kétízben is (1962; 1964) kitüntette a „Társadalmi munkáért" arany jelvénnyel. Boronkai Pál a műszaki felsőoktatásban is tevékenykedett. A Nehézipari Műszaki Egyetem Sopronban működött Bánya- és Földmérnöki Karán 1951-től kezdve több éven át volt a vízépítéstan és mélyépítési enciklopédia előadója. A Magyar Hidrológiai Társaság munkásságába 1959ben kapcsolódott be erőteljesebben, előkészítve a Társaságnak ekkor Sopronban tartott vándorgyűlését, két előadást is tartva azon. 1963 óta elhunytáig elnöke volt a Társaság soproni csoportjának s így irányítója a csoport több ízben is elismert eredményes működésének. Körünkből való eltávozása nagy veszteséget jelent a csoportnak is. Terhes mérnöki teendői mellett tudott időt találni arra is, hogy a munkásságához kapcsolódó közérdekű