Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

MEGEMLÉKEZÉS ELHUNYT TISZTELETI TAGJAINKRÓL - Györke Olivér: Dr. Szilágyi Gyula

kérdésekről irodalmi közléseket is készítsen. Ezek nagy része a Soproni Szemlében látott napvilágot, de találunk tollából tanulmányokat a Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönyében, a Magyar Építőművészetben, a Városok Lapjában, s a Soproni Műszaki Évkönyvben is. E nagyobb tanulmányokon kívül kisebb cikkeket és beszámolókat is közölt a soproni vízgazdálkodási munkákról, a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportjának működéséről. Ezek a Hidrológiai Közlönyben, a Hidrológiai Tájékoztatóban és a Kisalföldben láttak napvilágot. Non omnis moriar! Boronkai Pál kiváló egyéniségét nemcsak munkatársai őrzik meg emlékezetükben, hanem értékes mérnöki létesítményei és maradandó becsű irodalmi munkássága is. Dr. Vendel Miklós Dr. Szilágyi Gyula 1888—1970 Csendesen távozott körünkből 1970. február 10-én. A Farkasréti temetőben a Magyar Vízügyi Szolgálat, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának Tanácsa és oktatói, a Magyar Hidrológiai Társaság, barátai, munkatársai és volt tanítványai szomorúan búcsúztak dr. Szilágyi Gyula ny. műegyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítéstani Tanszékének volt professzora, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, aranydiplomás mérnöktől. Hosszú élete és tartalmas életpályája során a vízügyek legkülönbözőbb területein dolgozott. 1888. december 15-én született Marosújváron. Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a Bethlen Kollégium főgimnáziumában végezte, és 1909-ben érettségizett. 1913-ban szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műegyetemen és rögtön az állami vízügyi szolgálatba lépve, a Balatoni Kikötők Felügyelőségén kezdte el mérnöki működését. Az egy év múlva kirobbant első világháborúban megjárta a harcteret, majd az Aldunán elsüllyedt hajók kiemelésénél működött közre. Arany érdemkereszttel kitüntetve szerelt le 1918-ban, és tért vissza Siófokra folytatni mérnöki működését a balatoni építkezéseknél és a Sió szabályozási munkálatainál. 1925— 26-ban Győrben dolgozik a Folyammérnöki Hivatalnál, 1926-1930-ig, majd 3 évi megszakítás után 1933— 1937-ig, összesen 8 éven át, mint az állami vízügyi szolgálat főmérnöke a Budapesti Műegyetem Vízépítéstani Tanszékén az adjunktusi teendőket látta el. 1932— 1937-ig a Műegyetem Gépészmérnöki karán a „Vízépítési enciklopédia", 1936—1945-ig pedig a Műegyetem Mezőgazdasági karán a „Földmérés és kultúrtechnika" tantárgyak meghívott előadója. 1931-ben ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokba utazik, ahol a Harvard Egyetemen a szennyvíztisztítási eljárásokat tanulmányozta. 1932-ben az Egyetem a „Master of Science in Sanitary Engineering" címet adományozta részére. 1938—1942-ig a Földművelésügyi Minisztériumban a vízhasznosítási és tervezési ügyosztály vezetőjeként, majd 1943—1946. novemberéig az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökhelyetteseként a hazai öntözéses gazdálkodás megalapozása és elterjesztése közvetlen irányítójaként dolgozott. Számos előadást tartott, és sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki az öntözés, talajtan, csatornázás, víztisztítás, szennyvízöntözés és folyamszabályozás tárgykörében. Munkája sikeres voltát igazolja az öntözés iránt megnyilvánuló ama nagyfokú érdeklődés, sőt éppen igény, mely már az 1940-es évek vége, és az 1950-es évek elejétől országszerte tapasztalhatóvá vált. Amerikai tanulmányútja tapasztalatai alapján népszerűsíti idehaza az egészségügyi-mérnöki, akkor még világviszonylatban is új szakterületet. Szakirodalmi munkássága nyomán került be a hazai műszaki köztudatba a szennyvíztisztítás több új módszere, és születtek meg azok a kezdeményezések, melyek lehetővé tették a mai — világviszonylatban is elismerten magas színvonal — elérését. Szervező munkája során több fiatal tehetség szépen ívelő pályafutását indította el bölcs előrelátással. A felszabadulás után visszatér a felsőoktatáshoz: 1946-ban kinevezik a Budapesti-Műegyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszékére tanszékvezető egyetemi nyilvános rendes tanárrá. A világháború pusztításai nyomán mindent elölről kellett kezdenie nemcsak tanszéki, de egyetemi vonalon is. Szilágyi professzor élenjárt az egyetemi oktatás megindításáért, konszolidálásáért, majd színvonalának emeléséért vívott, nagy lelkesedést, kitartást és szakmaszeretetet követelő harcban. Tanszékvezetői munkássága egyik legfontosabb részeként kell kiemelni azt a tényt, hogy úttörő tolmácsolója lett hazánkban a valószínűségszámítás elveire épített hidrológiai statisztika tudományának. Az egyetemi és a Mérnöki Továbbképző Intézet keretében tartott előadásai készítették elő annak lehetőségét, hogy az azelőtt még segédtudomány jellegű valószínűség-elmélet az egész hidrológia alaptudományává válhasson, és hogy a későbbi évtizedekben hazánkban világviszonylatban is magas fokon művelhessék. Kiemelkedő munkát végzett a romokban heverő vízépítési laboratórium helyreállítása, majd továbbfejlesztése terén. Tanszéke élén bekapcsolódott országos jelentőségű vízilétesítményeink előkészítésének és tervezésének munkájába. Az újjáépített laboratóriumban folytak a Tiszalöki Vízlépcső kialakításával kapcsolatos kismintakísérletek is. Egyetemi hallgatói az 1950-es évek kezdetén bevezetett újszerű laboratóriumi gyakorlatok során kerültek közvetlen kapcsolatba nagyobb vízépítési munkálatainkkal. A mérnöki karon a hidraulika, a folyószabályozás és víziutak, a vízépítéstan és a hidrológiai statisztika tár-