Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dévény István: Emlékünnepség a szegedi árvíz 90 éves évfordulója alkalmából

Kern Attila (AETI) különösen a Balf fürdő rekonstrukciójával foglalkozott. Ismertette a fürdő történelmi múltját, a rómaiak tevékenységét a fürdő használatával kapcsolatban, a meglevő kénesvíz hatását a mozgásszervi megbetegedések gyógyításánál. Rámutatott arra a tényre, hogy a hazai viszonyok közt a balfi fü dő kénhidrogén tartalmú vízkészlete igen jelentős, mert csupán a mezőkövesdi és a harkányi forrás jelent hasonló lehetőségeket. A háborús sérüléseket szenvedett fürdő helyreállítását most már szorgalmazni kell az illetékes szerveknél. A regionális vonzáskörben a környék lakosai mind érdekeltek. A hivatalos előadások elhangzása után következtek a hozzászólások, melyek lényegében kiegészítették az ankéton elhangzott témák egyes részleteit. A tatai szénbányák képviseletében Komor Kornél ismertette vállalatának homokszűrős víztisztító berendezését. A Deta rendszerű szűrőberendezés tökéletesedett a klórozó alkalmazásával. A berendezés aránylag kis alapterületen elfér. Reméli, hogy a szűrőberendezés országos viszonylatban elterjed és segíti a víztisztítási problémák megoldását. Román András (VM): Sopronnak, mint idegenforgalmi szempontból jelentős városnak mostohák a fürdőkörülményei. Visszaesés tapasztalható a régi helyzettel szemben. Elsősorban a Lőver fürdőt és a Tómalom környékét kell fejleszteni és azok felé az autóbuszközlekedést megjavítani. Mindent meg kell tenni a Balf fürdő rekonstrukciójának érdekében. Dr. Kubiszk-y Mihályné (ÉTE): Az utóbbi időben a népgazdaság egyes vidéki városokban jelentős összeget áldoz fedett uszodák létesítésére. Időszerű lenne Sopronban is lerakni az alapjait olyan fürdőobjektum részére, mely a megnövekedett igényeknek megfelel. Atelepítésnél különböző szempontokra kell tekintettel lenni, mert nem mindegy, hogy a megközelítés, a hőközponttal való kapcsolat milyen formában szolgálja az egység kiszolgálását. Törekedni kell arra, hogy a város belterületén kapjon megfelelő helyet az ankét által is támogatott fürdőépület. Pogány Lóránt (VTVB): örömmel üdvözli az ankét eddigi javaslatait és mindent elkövet, hogy az Építési és Közlekedési Osztály lehetőségei ezen a téren hasznosan kialakulhassanak. Megköszöni az előadók komoly és alapos tanulmányait és kéri az ÉTE vezetőségét, hogy az elhangzott szakszerű gondolatokat megfelelő formában és szélességben juttassa el a város illetékeseihez. Thier Antal (ÁB): Az elhangzott előadásokkal és felszólalásokkal foglalkozva úgyl átja, hogy az elmúlt 10 év erőfeszítései a mai ankét keretei közt meghozták azokat az előfeltételeket, amelyek szükségesek a további szervezési munkához, felhívja az illetékesek figyelmét arra a körülményre, hogy a meglevő közfürdők korszerűsítése nem minden esetben hozta meg a befektetés energiáit. Dr. Tuskó László (ÁB): A Tómalom fejlesztése továbbra is központi feladat és kéri az illetékeseket, hogy az eddig elkészült és részben tervezés alatt álló elképzeléseket most már gyakorlatilag is megvalósítsák. A nyári idényszakban a Tómalom az egyetlen fürdőterület, amely a leginkább kiveszi a részét ebben a szakágazatban. ATómalom tervezési programjához hasonlóan a város egészére kell a fontossági sorrendet megállapítani. Boronkai Pál (MHT): Vázolta a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportjának a vízgazdálkodás terén végzett munkáját. Ismertette a közreműködést az Északdunántúli Vízgazdálkodási Keretterv elkészítésénél, mely többek között a festőrákosi Vízisporttelep fejlesztésével kapcsolatos előirányzatokat is tartalmazta. Az osztrák Neusiedlersee Planungsgesellschaft képviselőivel megvitatták a Fertő tó vízszabályozásával öszszefüggő kérdéseket. Sor került a Fertőtó alatti gyógyvíz kincs hasznosítására is. A közfürdőknek vízzel való ellátásánál különösen fontos jelentőségű a vízforgató berendezések alkalmazása. Tóth Imréné (Fölrmérőés Talajvizsgáló V.); Balf fürdő gyógyforrásainak feltárásával összefüggő újabb eredményekre hívta fel a figyelmet, mely a további tervezéseket gazdaságosabbá teszi. Lóránt ödön (MTESZ): Hivatkozik arra, hogy régebben szép eredményeket felmutató úszósport jelenlegi pangását a mostoha uszodaviszonyok okozzák. A vízforgatással működő és versenycélokra is alkalmas fürdő létesítése ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatná. Dr. Vendel Miklós akadémikus: összefoglalta az elhangzottakat és rámutatott, hogy Sopron, mint iskolaváros és kiemelt település, a fürdők terén nem maradhat el a testvérvárosok: Győr és Szombathely mögött. Sopron érdeke megkívánja, hogy legyen téli fürdője is. A közfürdőket, amelyek lényegében a tisztálkodás, az üdülés és testedzés célját szolgálják, nem kell hasznot hajtó intézménynek tekinteni. Az ankét célja, hogy a város jelenlegi lemaradásából kedvezőbb helyzetre tehessen szert. *** Jelenlegi összefoglalásunk csak kivonatosan ismertette az ankéton elhangzottakat. Kiegészítésül azonban közöljük a határozati javaslat főbb pontjait az alábbiak szerint: 1. Sopron város a nyugatdunántúli idegenforgalom fontos centruma. Az idegenforgalom további kibontakoztatása a közfürdők helyzetének gyökeres és sürgős javítása nélkül szükségszerűen kudarcba fullad. Mindezek a tényezők és szempontok a közfürdők helyzetének mielőbbi megoldását sürgetik. 2. A város területén fedett uszodát kell létesíteni a hivatalos és nemzetközi méreteknek megfelelően. 3. A meglevő fürdő-üzemegységeket úgy kell korszerűsíteni, hogy azok a lakosság fejlődésével összefüggő igényeknek megfeleljenek. 4. Az Építőipari Tudományos Egyesület (ÉTE) és a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Sopron Csoportja, azzal a kéréssel fordul az országos illetékes elnökségekhez, hogy az ankét határozatait megfelelő intézkedésekkel támogassák. Carád Róbert Emlékűim épség a szegedi árvíz 90 éves évfordulója alkalmából 1879. március 12-én a magyar Alföld egyik legfontosabb települése, a lakosság számát tekintve Magyarország második legnagyobb városa, a szorgalmas mezőgazdasági munkásságáról, törekvő iparűző polgárságáról, hatalmas vásárairól és fejlett kereskedelméről híres Szeged városa egyik napról a másikra megszűnt, elpusztult. Kihalt utcáit a Tisza folyó szennyes hullámai söpörték végig, házainak 93%-a elpusztult, lakosságának nagy része biztonságosabb helyekre menekült, a városban maradottak — csekély kivétellel — fedél és élelem nélkül néztek a bizonytalan jövőbe. A Tisza folyónak eddig még nem észlelt magasságra emelkedett árvize órák alatt romba döntötte évszázadok munkásságának eredményét. A századforduló első éveiben a város lakossága és ifjúsága minden évben megemlékezett a borzalmas csapásról, amely virágzó, fejlődő élettel teli alföldi várost semmisített meg egyik óráról a másikra. Ez az évenkénti megemlékezés akkoriban természetes is volt, mert számosan éltek még azok közül, akik maguk is átélték a szörnyű órákat, a város gazdasági és pénzügyi helyzete pedig még mindig érezte a teljes pusztulás utáni nehéz időket. A mai lüktető, évről-évre hatalmas fejlődést mutató 177