Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Ébényi Miklós: Szakoktatási filmbemutató a Magyar Hidrológiai Társaságban

időkben és majd egy évszázad távlatában, az évenkénti megemlékezés kissé talán túlzás lenne. De azért minden 10 évben legalább egy ízben szinte kötelessége a város lakosságának, a Hazafias Napfrontnak, és nem utolsó sorban a Magyar Hidrológiai Társaságnak, hogy rámutasson, emlékeztessen Szeged akkori nehéz helyzetére, és felmérje a fejlődést az árvízvédelem és a városépítés vonalán. Ezért a Magyar Hidrológiai Társaság kezdeményezésére é

1 előkészítő munkája nyomán a város lakossága 1969. május 12-én ünnepélyes keretek között emlékezett meg az árvíz 90 éves évfordulójáról. Az ünnepélyen, amelyen a város és Csongrád megye vezető emberein kívül a lakosság minden rétegének vezető emberei részt vettek, az emlékbeszédet Dégen Imre államtitkár tartotta. Emlékbeszédében elsősorban nagy vonatkozásokban ismertette az árvíz lefolyását, előzményeit, rámutatott azokra az okokra, amelyek az árvizet előidézték. Időjárási és vízrajzi kedvezőtlen körülmények egybeesése, összegeződése volt az előállott nagy Tisza-vízállás oka, a töltések kiépítésében, vonalvezetésében, a tiszai átvágások végrehajtásának sorrendjében pedig nem követték a Tisza folyó szabályozási tervét összeállító zseniális mérnök: Vásárhelyi Pál elgondolásait. A szabadságharc utáni kormányzat bürokratikus és mondhatjuk magyarellenes szempontokból szétválasztotta a folyamszabályozás és ármentesítés ügyét, megszüntette az ármentesítő társulatokat, és az egyesült autonóm Tiszavölgyi Társulatot, leépítette a vízügyi igazgatás jól bevált szervezetét, és ezáltal lazává tette az ellenőrzést, utat nyitott a tervszerűtlenségnek, a nagybirtokosok érdekei érvényesülésének. A Tisza-szabályozás általános hibái főként és elsősorban a szegedi szakaszon érvényesültek. Mindezekhez helyi okok is járultak. Szeged várost árvédelmi szempontból a Pallavicini birtok árvédelmét ellátó társulatba kényszerítették, melynek vezetősége a feudális nagybirtok vezetőiből került ki, és az ármentesítés sorrendjét is természetesen az uradalom érdekeinek megfelelően állapította meg. A folyószabályozás szempontjából pedig mérhetetlen veszélyt jelentett a városra, hogy a tiszai átvágások közül főként a Szeged felettiek fejlődtek ki, a Szeged alatti 11 átvágásból pedig csak egy átvágás vált anyamederré. Ennek következménye természetesen az volt, hogy az árvizek lefolyása Szeged felett meggyorsult, amelynek ütemét a Szeged alatti folyószakaszok követni természetesen nem tudták, és így Szegednél a folyó nagymértékű duzzadása állott elő. Az előadás a következőkben részletesen ismertette az árvédelemnek főként a szegedi árvíz hatására meggyorsult fejlődését. A századfordulóra a Tiszavölgy ármentesítése és a folyó szabályozása lényegében megvalósult. A folyó Tiszabecs alatti szakasza 40%-kal rövidült. Esése némileg növekedett, az árvizek levonulási ideje megrövidült. A meder beágyazódott, csökkent a meder-vándorlás, növekedett az árvízbiztonság, és a hajózási viszonyok is javultak. Ezután ismertette a legújabb idők hatalmas erőfeszítéseit, az árvizek elleni védelem fejlesztése és tökéletesítése tervét. 1956. óta csaknem 3 milliárd forintot fordított az ország az árvízvédelem és folyószabályozás tökéletesítésére. Árvédelmi rendszerünk a közepes árvizek ellen már teljes biztonságot nyújt. A fejlesztés azonban nem stagnálhat, mert a mentesített területek népgazdasági értéke óráról-órára növekedvén, ezzel a fejlesztéssel a biztonság szempontjából is lépést kell tartanunk, árvédelmi műveinket a legnagyobb biztonságra kell kiépítenünk, és el kell érnünk, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük az árvizektől védett területek elöntésének, az árvízi katasztrófák bekövetkezésének kockázatát. A fejlesztésre 1985-ig több mint 7 milliárd forint szükséges. Ennek keretében hajtjuk végre a Tisza folyó csatornázási munkálatait is, amelynek során nemcsak a folyómenti területek árvízvédelmi biztonsága lesz tökéletes, hanem a lefolyó víztömegek egész év során történő hasznosítása (öntözés, hajózás, energiaszolgáltatás) is megvalósul. A nagyszabású emlékbeszéd elhangzása után dr. Biczó György, Szeged város tanácsának VB elnöke ismertette Szeged város fejlődését az árvíz-katasztrófa óta. A teljesen rombadőlt város felépítésére nemcsak az egész ország társadalma és hatóságai, hanem úgyszólván egész Európa népei összefogtak, ámutatott arra a lázas tempóra, amellyel a város újjáépítése megindult, és néhány elismerő szóval méltatta a rekonstrukciót végrehajtó műszaki gárda előrelátását és szerepét. Ezt követően a jelen teendőkre tért át. A városkörnyéki szénhidrogén bázis feltárása óta, Szeged ipara is átalakul, és ezzel a város fejlődése is új irányt vesz fel. Minden adottsága megvan a városnak arra, hogy a közeljövőben az ország egyik legnagyobb vegyipari bázisává fejlődjék. A fejlődés elsősorban természetesen a közművek hatalmas fejlesztését teszi szükségessé. Folyamatban van a város csatornázásának fejlesztése, az elavult régi csatornák korszerűsítése, és a csatornarendszer oly nagyszabású átalakítása, fejlesztése, amely a város jövőben várható fejlődésével nemcsak lépést tart, hanem azt meg is előzi. Elkészült a város általános rendezési terve is, amelyet a régi bevált alapokon fejlesztettek ki, és állítottak össze. A részlettervek kidolgozása jelenleg folyamatban van. Az emlékülésen résztvevő hatalmas közönség azzal a jóleső érzéssel távozott a szegedi tanácsháza díszterméből, hogy az összefogás, összetartás, a kölcsönös segíteniakarás szinte csodát teremthet, mert ez az összefogás emelte ki Szegedet is a teljes pusztulásból, és a jelenlegi vezető szerveknek és társadalmi alakulatoknak összefogása és együttes munkája garanciája annak, hogy Szeged fejlődése a jövőben is biztosított. (Az emlékünnepély Dévény István, az MHT Szegedi csoportja elnökének zárszavával ért véget. Szerk.) Dévény István Szakoktatási filmbemutató a Magyar Hidrológiai Társaságban A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény alapján a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1965. évi 24. számú törvényerejű rendelete meghatározza a szakközépiskolák célját. E szerint a szakközépiskola szocialista szellemben, sokoldalúan fejlett emberré neveli növendékeit. Olyan szakmai elméleti és gyakorlati ismeretekkel, jártasságokkal ás készségekkel látja el őket, amelyek birtokában a képzés irányának megfelelő szakterületen a közvetlen termelő munkától a részfolyamatok irányításáig terjedő és a külön meghatározott munkakörök feladatainak megoldására képesek, továbbá előkészíti őket felsőfokú továbbtanulásra. Ez bővebben kifejtve azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló négy tanév alatt olyan általános közismereti anyagot kell elsajátítaniok, amelynek birtokában — a gimnáziumot végzettek mellett — megállják helyüket bármely felsőfokú oktatási intézmény felvételi vizsgáján. Ezen felül olyan szakmai elméleti és gyakorlati ismeretanyagra kell szert tenniök, mely két éves szakmában eltöltött gyakorlat után technikusi szintű munkakörök ellátására teszi őket alkalmassá. A vízügyi szakközépiskolákban, melyek az országban jelenleg Győrött, Szegeden, Nyíregyházán és Baján működnek, a rendelkezésre álló képzési idő alatt különösen nehéz az elméleti órákon tanult és a gyakorlat178