Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Csávás Imre: Rizstermesztés szikes talajainkon és annak hatása a természetes vegetációra

gyomosodás, nem pedig egyéb agrotechnikai tényezők határozzák meg. Miután a rizs adott ökológiai igényei miatt világszerte nagyjából azonos körülményeket kell teremteni a rizsföldeken, a gyomosodás alapvető kérdései ugyancsak hasonlóak. Más országokhoz viszonyítva magyar sajátosság azonban az, hogy nálunk a rizsföldek jellegzetes gyomnövény-társulása úgyszólván a szemünk előtt alakult ki. A feltört legelőkön a környezet gyors és gyökeres megváltozása lehetetlenné tette, hogy az eredetileg száraz viszonyokhoz alkalmazkodott' növényzet túlélje a rizstermesztés bevezetését, így az újonnan berendezett rizstelepek az első néhány évben gyakorlatilag gyommentesek voltak. Az egyetlen olyan növény, amely már az első évtől kedve veszélyt jelentett, a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) volt, ez a kiváló ökológiai plaszticitással rendelkező gyomnövény, amely a világon mindenütt ismert és veszélyes rizsgyom. Szerencsére száraz, szikes legelőinken nem tartozott a leggyakoribb növények közé, ezért egy-két évbe beletelt, amíg veszélyes mértékben elszaporodott az újonnan berendezett rizstelepeken. Korábban a kézi gyomláláson kívül egyedül a csírázáskori mélyebb vízborítással tudtunk védekezni ellene, mert csírái legföljebb néhány centiméteres vízréteg alól tudtak feltörni. A talaj felületére vetett, azonnal 10—15 cm-es vízréteggel letakart rizsvetés a mocsári gyomnövényzet (Bidentetalia) más képviselői ellen is megfelelő védelmet biztosított (Bidens, Polygonum, Rorippa, Rumex, stb. fajok), sajnos, a mély vízborítás a rizs számára is kedvezőtlen volt és végső soron gyakorlatilag gyommentes, de gyenge, ritka rizsállományt eredményzett. A rizstelepek elöregedésével párhuzamosan új növényfajok jelentek meg a rizs között. Ezek a növények korábban is nagy számban éltek az Alföldön, de nem voltak gydmok, mert ökológiai igényeiket a száraz művelésű szántók nem elégítették ki. Leghamarabb a mocsári növényzet (Phragmitetalia), ezen belül is leginkább a szikes mocsári növényzet (Bolboschoenion) erőtelejes évelő növényei telepedtek be a rizsföldekre, nem egyszer közvetlenül a mélyebb fekvésű, vízállásos legelők feltörése után. E csoport legjellegzetesebb képviselője a zsióka (Bolbosclioenus maritimus), sziki- és tavi káka (Schoenoplectus tabernaemontani, Sch. lacustris), nád (Phragmites communis), széles- és keskenylevelű gyékény (Typha latifolia, T. angustifolia), mocsáti csetkáka (Eleocharis palustris), lándzsás- és vizi hídőr (Alisma lanceolatum, A. plantago-aquatica), virágkáka (Butomus umbellatus). A fentiek közül legveszedelmesebb gyommá a zsióka vált, amely önmagában is képes a rizstermés teljes megsemmisítésére, akárcsak a kakaslábfű. Szerencsére ez a gyom vegetatív úton, lassabban terjedt, az erősebben szikes rizstelepeken foltszerűen gyomosított. A hormonhatású vegyszerekkel szemben tanúsított jelentős toleranciája következtében azonban a zsióka végül is általános gyommá vált, leküzdésére csak a legutóbbi években került sor vegyszerkombinációk segítségével. A gyékény és a nád a monokultúrás rizstermesztés éveiben rendkívüli tömegekben lepte el a kiöregedett rizstelepeket, a kikapcsolt rizsföldeket még évekig gyékény- és nádtenger borította. A lecsapolási viszonyok rendezésével és a vetésváltás bevezetésével jelentőségük csökkent, bár a veszély nem múlt el, hiszen valamennyi vegyszernek meglehetősen ellenállnak. Sokáig okoztak gondot a hídőr-félék is, mert bár érzékeny gyökértörzsük a talajmunkákat és a száraz téli fagyot nem tudja elviselni, elhullatott magjaik évről-évre nagy tömegben gyomosítottak. Szerencsére a 2,4-D-re és MCPA-ra rendkívül érzékenyek, a vegyszeres gyomirtás első áldozatai éppen a hídőr-félék voltak. A rizstermesztés bevezetése eleinte a Nagyalföld növényvilágát alapvetően nem változtatta meg, mindöszsze az történt, hogy korábban gazdaságilag közömbös fajok kártevő gyomokká váltak. A későbbiekben azonban jellemző változás kezdődött. Nagyjából 1948-tól kezdve olyan növények kezdtek megjelenni a rizstelepeken, amelyek korábban botanikai ritkaságok voltak. Ezek közül legérdekesebb és legjelentősebb gyom a szúrós káka (Schoenoplectus mucronatus), amely korábban — néhány erdélyi lelőhelyén kívül — Magyarországon csak a Baranya megyei Sellyén élt. Néhány év leforgása alatt az ország valamennyi rizstelepén elterjedt, rizs között egyévessé válva, mint a hídőr-félék. Négyzetméterenként többezres sűrűségben a kakaslábfűhöz és a zsiókához hasonló kárt okozott, de a hormon hatású vegyszerekre érzékeny lévén, leküzdése viszonylag korán megoldódott. Botanikai szempontból rendkívül érdekes az iszapés vízi-növényzet (Nanocyperetalia és Potametalia) képviselőinek betelepedése a rizstelepekre. Közismert, hogy hazánk korábban gazdag mocsári növény- és állatvilága a múlt században végrehajtott nagy vízrendezési munkák következtében megritkult, néhány faj el is tűnt. A kistestű, érzékeny iszap- és vízinövények a mocsarak lecsapolását jobban megsínylették gyengébb alkalmazkodóképességük következtében. Századunk elején a botanikusok már megjósolták néhány ilyen növényke végleges kipusztulását. Az utolsó pillanatban azonban megmentette őket a rizstermesztés bevezetése, és ha nem is olyan gyorsan, mint a szúrós káka, de az ország valamennyi rizsföldjén elterjedtek — gyomokká váltak. Az iszapnövényzet (Nanocyperetalia) legjellegzetesebb képviselői a rizstelepeken az apró csetkáka (Eleocharis acicularis), az iszapfű (Lindernia pyxidaria), az iszaprojt (Peplis portula), a pocsolya-, kétéltű-, patkósmagvú és csigamagvú látonya (Elatine alsinastrum, E. triandra, E. campylosperma, E. gyrosperma), a kis víziharaszt: a mételyfű (Marsilea quadrifolia), és számos magasabb szervezettségű zöldmoszat-faj: a csillárka-félék (Chara crinita, Ch. foetida, Ch. coronata). Az iszapnövények az esetek többségében komoly kárt nem tesznek, mert ha a rizsállomány jól záródik, nem annyira a rizs között, mint inkább a szegélyek napsütötte, sekélyebb vizében élnek. Kivételt leginkább az apró csetkáka és a csillárka-félék jelentenek, ezek olyan tömegben szaporodhatnak el a rizs között is, hogy nemcsak jelentős tápanyagfelvételükkel zavarják a rizs fejlődését, hanem lecsapoláskor a rizstelep víztelenítését is nehezítik, a talaj kiszáradását akadályozzák. Vegyszeres irtásuk egyelőre nincs kidolgozva. Hasonló módon válhatnak esetenként kárt is okozó gyomokká a vízi növényzet (Potametalia) rizsföldre betelepedett képviselői, bár ezek még inkább fényigényesek, tehát zárt rizsállomány között alig találhatók. A hínár (Potamion) képviselői közül leggyakoribb a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum), a kis tüskehínár (Najas minor), a bodros-, felemáslevelű-, üveglevelű-, úszó-, imbolygó-, fésűs-, apró békaszőlő (Potamogeton crispus, P. gramineus, P. lucens, P. natans, P. nodusus, P. pectinatus, P. pusillus), a hínáros vízibogiára (Ranunculus trichophyllus). A lebegő hínár (Hydrocharition) legjellegzetesebb tagjai a rizstelepeken az érdes és sima tócsagaz (Ceratophyllum demersum, C. submersum), az apró-, púpos- és keresztes békalencse (hemna minor, L. gibba, L. trisulca), a közönséges rence (Utricularia vulgáris) és másik kis víziharasztunk, a rucaöröm (Salvinia natans). A vízi növényzet legjellegzetesebb élőhelyei régi rendszerű rizstelepeken a csatornák és gátak anyagárkai voltak. Korszerűsített rizstelepeken az anyagárkok eltűntek és csökkent a vízi növényzet igényeinek megfelelő élőhelyek száma, maga a vízszintesre rendezett felszínnel együtt járó egyenletesebb, vékonyabb vízborítás is csökkenti az e csoportba tartozó rizsgyomok jelentőségét. Szerepük azonban mégsem lebecsülhető, hiszen az öntöző- és lecsapoló csatornákban tömeges előfordulásuk csökkenti, szélsőséges esetben meg is akadályozza a víz haladását, ezáltal másodlagosan komoly károkat okozhatnak. Vegyszeres irtásuk a legnehezebb, a gyomirtószerek ellen maga a vízborítás védi a vízinövényeket, az erőteljesebb hatású vagy nagyobb koncentrációjú vegyszerek pedig vagy a rizsre, vagy a 167