Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Berczik Árpád: A rizsföldek mezofaunájának populációdinamikai viszonyairól

lecsapolt vizet befogadó vízfolyás élővilágára lennének veszélyesek. Az iszap- és vízinövényzet képviselőinek betelepedése a rizstelepekre már jelentős változást jelentett a tájegység korábbi növényvilágához viszonyítva, bár az említett fajok Magyarországon ismertek voltak. Vannak azonban olyan rizsgyomjaink is, amelyek a, magyar flórára vonatkozóan teljesen újak, és csak a rizstermesztés bevezetésével terjedtek el hazánkban. Ezek közül egy, a liliom gyékény (Typha laxmanni), természetes úton terjedt nyugatról kelet felé, először ugyanis a Duna mentén találták meg. Ez az apró termetű, miniatűr buzogányú gyékényfajta rizs között csak elvétve található. Lecsapoló csatornákban azonban tömeges és veszélyes gyom ma már minden rizstelepen, rendszeres irtása feltétlenül szükséges. Legveszedelmesebb rizsgyomjainkat ezzel szemben importáltuk, a legnagyobb valószínűség szerint rizs vetőmaggal. A két legkorábban behurcolt rizsgyomról, a rizspalkáról (Cyperus difformis) és a nagyszemű kakaslábfűről (Echinochloa hostii) nem tudjuk biztosan, hogy mikor kerültek be Magyarországra, leírásukkor (Boros Ádám, 1950.) már a gyakorlati szakemberek körében régen ismertek voltak. Miután mindkettő mind az olasz, mind a román rizstermő területeken régóta károsító gyom, nem valószínűtlen az a feltevés, hogy még a rizstermesztés nagyobb arányú elterjedése előtt hurcoltuk be ezt a két fajt. Mindkét gyom veszedelmes tömegben képes gyomosítani és a rizstermesztéshez régóta jól alkalmazkodott növények lévén, ellenük mély víztartással sem lehet védekezni, hiszen vastagabb vízréteg alól is képesek felszínre törni. E két rendkívül veszélyes gyom behurcolása felhívhatta volna a figyelmet a további vetőmag-import veszélyeire. Sajnos, mégis megtörtént, hogy az 1950-es évek középén megindult nagyobb arányú vetőmagimport során ismét újabb gyomok kerültek be Magyarországra, ezúttal két veszélyes, a rizstermesztéshez speciálisan alkalmazkodott kakaslábfű-faj. Ezek egyikét, az örvös kakaslábfüvet (Echinochloa phyllopogon), amely ökológiai igényei és fejlődési ritmusa tekintetében rendkívül közel áll a rizshez, fertőzött vetőmaggal rövid idő alatt sikerült el is terjesztenünk az ország legtöbb rizstelepén. Szerencsére a másik faj, a csavartbugájú kakaslábfű (Echinochloa spirális), hoszszabb tenyészidejű, ezért vontatottan terjed és tömegesen csak elvétve fordul elő. Valamennyi újonnan behurcolt gyom-fajra egyaránt vonatkozik az, hogy kizárólag rizs között képesek megélni, ha a rizst vetésforgóban termesztjük, a száraz szakaszban eltűnnek. A csavartbugájú kakaslábfű kivételével azonban magjaik olyan tömegben találhatók meg a rizsföldek talajában, hogy a szántóföldi szakasz gyomirtó hatása gyakorlatilag csak egy évre terjed. Végleges megoldást ezért csak a vegyszeres gyomirtás jelenthetett. Szerencsére a rizspalka rendkívül érzékeny a hormonhatású vegyszerekre, ezért azok közé a gyomok közé tartozott, amelyek ellen a legkorábban sikerrel tudtunk védekezni. A három „import" kakaslábfű-faj ellen azonban csak a propanil hatóanyagú vegyszerek elterjedése hozta meg a sikert. A korszerű agrotechnika és a komplex vegyszeres gyomirtás következetes alkalmazása némileg megváltoztatja a rizstelepek gyomosodásának tömeg-viszonyait. Általában a gyomok visszaszorulnak a sűrű rizsállomány szélére, a sarkokba, szegélyekre, a sekélyvagy mélyvízű foltokra, az elhanyagolt csatornahálózatba. Elegendő azonban egyetlen agrotechnikai hiba, és újból tömegesen jelennek meg, a küzdelem tehát nem állhat meg. A hazai növényvilág részéről ugyan ma már aligha várható kellemetlen meglepetés, de a továbbiakban fokozott gonddal kell őrködnünk, hogy újabb rizsgyomokat ne hurcoljunk be. A világ ősi rizstermesztő központjaiban még számos veszélyes gyom él, amelyekről feltételezhető, hogy bekerülésük esetén képesek lennének Magyaroszágon is elterjedni. A magyar rizstermesztés töretlen fejlődése érdekében tehát a magyar flóra további nem várt változásait feltétlenül el kell kerülnünk. IRODALOM Herke S.: A szikes tálajok hasznosítása rizstermesztéssel (A magyar szikesek, 1934., FM. 2. sz. kiadvány, 348—374). É. Kiss I.: A Dunghan Shali fajta szerepe a magyarországi rizstermesztésben (Növénytermesztés, 1965., Tom. 14., No. 1,. 9—20). Obermayer E.: A hazai rizstermesztés kilátásai a legújabb kísérletek és tapasztalatok alapján. (Mg. Közlöny, 1940., 2. sz., 1—8.) Obermayer E. és Somorjai F.: írjabb két év tapasztalatai a magyar rizstermesztés körül (Mg. Közlöny, 1942., 65—80.) L. Timár und G. Ubrizsy: Die Ackerunkrauter Ungarns mit besonderer Rücksieht auf die chemische Unkrautbekámpfung (Acta Agronomica, 1957, Tom. vn. Fasc. 1—2.. 123—150.) G. Ubrizsy: Unkrautvegetation der Reiskulturen in Ungarn (Acta Botanica, 1961., Tom. VII.. Fasc. 1—2.. 175—220,) A rizs és termesztése (Szerk.: Kállay Kornél, Mg. Kiadó, Budapest, 1962.) A rizsföldek mezof almájának populációdinamikai viszonyairól DR. BERCZIK ARPAD Eötvös Lóránd Tudományegyetem (Rövid összefoglalás) A magyarországi szikes területek egyik jelentős hasznosítási módja a rizstermesztés, amely révén a hidrobiológus számára is új vízfelületek, új kutatási területek keletkeztek. A rizsföldek hidrobiológiái vizsgálata világszerte eléggé elmaradott. A megjelent kisebb-nagyobb munkák többnyire vagy algológiai, florisztikai, faunisztikai adatokat szolgáltatnak, vagy valamely kártevővel foglalkoznak. Hazai viszonylatban Kol és Megyeri munkássága kiemelkedő e téren. A rizsföldek vizsgálata az alapkutatás és a gyakorlat szempontjából egyaránt nagy jelentőségű lehet. Az alapkutatás szempontjából nézve a rizsföldek igen szabályos periodicitással fellépő időszakos vizek. Nagykiterjedésű, sekély, gyorsan felmelegedő rizsföldi vizek lényegében zonáció nélküliek, egységesek, inkább csak foltszerű eltérések (gyomok, hínár főképpen Charamezők) fordulnak elő bennük. A gyakorlat szempontjából a hidrobiológiái vizsgálatok, elsősorban a kártevőkutatással kapcsolatban lehetnek jelentősek. Magyarországi viszonylatban az évek során több kártevő életmódját kutatták (Megyeri, Szekér, Zilahi-Sebess). Az agrotechnika megváltoztatásával kártételüket jelentősen csökkentették. Két Diptera faj levélaknázó lárvája azonban a fiatal rizsvetésekben ma is súlyos károkat okozhat. Az egyik a Hydrellia griseola, a másik a Cricotopus bicintus. Mindkettő létviszonyai még kevéssé ismertek. Két éve folyamatban levő vizsgálataim célja a hazai, elsősorban a szikes talajra telepített rizsföldek hidrobiológiái jellegzetességeinek és a mezofauna populációdinamikai viszonyainak feltárása, különös tekintettel a Chironomidákra. Az eddigi vizsgálatok egyik kiemelkedő tanulsága, hogy a rizstáblák mezof aunájának oknyomozó populációdinamikai elemzése csakis a környező vizek viszonyainak körültekintő mérlegelésével együtt lehetséges. Az októbertől márciusig, hat hónapon keresztül szárazon levő rizsföldeken a tenyészidőben kialakuló élőlénytársulások a rizstáblák körüli vizekből, elsősorban 168