Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Richnovszky Andor: Adatok az Alföld szikes vizeinek Mollusca-faunájáról

letesen oszlottak meg az egyes gyűjtések anyagában, még a Dipterak számaránya sem érte el az összegyedszám felét. Kakasszék A két — egymástól átjáróval elválasztott, agyagoshomokos alzatú, sok szerves törmeléket tartalmazó — tóegység 6—6 gyűjtési anyaga összesen 2427 egyedet eredményezett, melyek 93%-a Diptera volt. A Chironomidae és Ceratopogonidae famíliák felváltva domináltak az egyes gyűjtések anyagában, erősen kiemelkedve számbelileg a többi 8 taxonokiai csoport egyedszáma fölé. Az összesített eredmények azonban a Chironomidae fam. dominanciájára (74,5%) utalnak, ezen belül is a Chironominae alcsaládéra. A viszonylag nem nagy egyedszám elég sok taxonómiai csoport közt oszlik meg tehát, melynek — a Dipterák kivételével — csupán kis példányszámban voltak jelen az anyagban. Jellemző még, hogy 5 gyűjtés esetében (tehát az összes itteni gyűjtésnek csaknem a felénél) a Dipterák 100%-ban uralták a terepet, de 2 gyűjtés kivételével részvételük aránya 90%-nál magasabb volt. Megjegyzendő, hogy a Chironominae subfamilia dominanciája egybeesett a 2. sz. tó partján kialakított kacsatenyészet jelenlétével. A Ceratopogonidák elszaporodása idején valószínűleg a kacsafarm nagy mértékű szerves szennyező hatásának következtében — bűzös, fekete, rothadó iszap, illetve döglött halak jelezték az extrémebbé váló körülményeket. Egyes Ceratopogonida fajok rendkívüli szívósságára jellemző, hogy a leformalinozott anyagban is találtam élő állatokat napok múlva is. összefoglalás A hazai szikes tavak zoobenthos faunájára jellemző, hogy meglelehtősen heterogén (12 taxonomiai csoport). A fajok száma eléggé nagy, sok haloxen elemmel, de már megjelennek a halophil alakok is: Berosus spinosus, Culicoides nubeculosus, Dasyhelea diplosis. D. haloaeneus, Berosus spinosus (Kardoskút); Berosus spinosus (Kakasszék); Berosus spinosus, Ochthebius auriculatus, mely tengerparti, halobiont faj!, Ephydra subopaca (Bugac, öszeszék). Érdekes a Culicidák csaknem teljes hiánya a szike tavak meghatározott anyagából. A kémiai viszonyoknak az édesvizek átlagától való fenti szélsőséges eltolódása mellett a szikesek nagy részének időszakos jellegének a zoobenthos fauna kialakulására kifejtett hatásainak részletes vizsgálata a jövő feladata lesz. Adatok az Alföld szikes vizeinek Molluscafaunájáról DR. RICHNOVSZKY ANDOR Középiskolás Diákotthon. Baja Az alföldi szikes vizek faunája szoros összefüggésben van az Alföld történetével. A természeti hatások, párosulva az emberi beavatkozással, egyre kedvezőtlenebb viszonyokat hoztak létre a fauna és különösen a Mc.llusca-fauna szempontjából. A kipusztított erdők erősen megváltoztatták a táj jellegét," és ennek következményeként a fauna képe is sokat változott. Csak azok a fajok maradtak meg, melyek melegkedvelők és azok, melyek megelégedtek a vízparti növényzeten található, kevéssé nedves biotópokkal. A víz mint élettér azonban fokozatosan csökkent. Sok helyen a futóhomok csökkentette a vizek mennyiségét, és az elszaporodó növényzet a tőzeglápok kialakulásához, majd a teljes eltőzegedéshez vezetett (pl. Császártöltés). Ehhez járult a lecsapolás, melynek eredményeképpen ma már alig találunk igazi lápokat az Alföldön. A lápok vize egyre sekélyebb lett, az átmelegedés egyre nagyobb mértékűvé vált, sőt, ezek a vizek a nagyobb szárazságok idején teljesen ki is száradtak. Az ilyen mostoha körülményeket csak egyes, ehhez némileg alkalmazkodni tudó fajok vészelhetik át. A sorozatos ismétlődés azonban a fajok kipusztulásához vevezethet és vezetett. Először a hőmérsékletváltozással szembeni érzékenységük miatt pusztultak el, később a szárazság miatt. Az Alföldön számos láp lassan elszikesedett és ma már vannak olyan vizeink, melyekben az elszikesedés olyan mértékű, hogy a víz pH-ja alig esik a 9 alá. Ezekből a kisebb-nagyobb tavakból a Mollusca fauna fokozatosan kipusztult a pH növekedésével párhuzamosan, és a 10 felett pbl-jú vizekben gyakorlatilag puhatestű nem él. A vizeket valamikor benépesítő Mollusca faunáról jó képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk a vizek környékét, az ott található fosszilis példányokból következtethetünk az egykori faunaképre. Természetesen arra a kérdésre, hogy milyen sorrendben, milyen pH-változtatás hatására pusztultak ki az egyes fajok, ilyen módon választ nem kaphatunk. Nem tudjuk, mi volt az a tűrési határ, amit már nem tudtak elviselni, ami a pusztulásukat jelentette. Ez utóbbi kérdés eldöntése céljából kezdtem meg vizsgálataimat az Alföld szikes vizein. Vizsgálataim még nem zárultak le, az itt közölt adatok kezdeti eredmények, és sok változáson mentek át. Magyarországon a kérdéssel eddig érdemben csak Horváth foglalkozott, aki az Alföld faunájáról írt két dolgozatában is említést tesz a szikesekről. Ponyi két dolgozatában is találunk adatokat. Vizsgálataimat három feladatkör köré csoportosítottam: 1. vizsgálni az Alföld természetes vizeinek faunáját a vizek pH-jának összefüggésében, 2. a vizek környezetében előforduló fosszilis alakokból következtetni az egykori faunára, 3. laboratóriumi körülmények között nyíltvízi és akváriumi csigafajokon vizsgálni a pH változás hatását. A természetes vizek pH-ja rendkívül változó, különösen a folyóké, de az állóvizeké is. A Kondor tóban például az elmúlt két évben 8,3—10 között volt, a Szelídi tóban az elmúlt három évben 8,06—9,11 között. Még a Duna pH-ja is elérheti a 8,7-et és ilyen vízben viszonylag sok puhatestű él. Puhatestű a 7-es pH alatti vizekben is található, ami azt jelenti, hogy nem beszélhetünk egy kötött pH-ról, ami a puhatestűek szempontjából döntő lenne, inkább csak egy alsó és felső határról, amelyen belül különféle megoszlásban fordulnak elő a fajok, érzékenységüknek megfelelően. De azonos pH mellett is lehet eltérő a fauna, ha egyéb tényező változik meg. Azt is tisztán kell látni, hogy egyedül a pH nem határozza meg az életlehetőségeket, hanem a vízben uralkodó egyéb viszonyok összességükben hatnak. Természetesen ez azt sem jelenti, hogy a fajok a pH iránt közömbösek lennének, hisz a nagyobb pH-jú vizekben puhatestű nem fordul elő. Magam a felső határ vizsgálatával foglalkozom, azzal a határral, melyen túl a puhatestűek számára az életfeltételek nem biztosítottak. Az eddigi vizsgálatok szerint ez a határ a különböző fajoknál eltérő, de általában meghaladja a 8,5-öt, sőt néhány faj még a 137