Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Richnovszky Andor: Adatok az Alföld szikes vizeinek Mollusca-faunájáról

10 pH feletti vizekben is megél. 9,5 felett azonban hosszú időn keresztül nem élnek puhatestűek, legalábbis az alföldi vizekben nem. Különösen nehéz a helyzet, ha a pH gyakran és jelentős mértékben változik. A pH változásából eredő hatások jól megfigyelhetők a vízi puhatestűeken. Ahogy a pH a szikes jellegnek megfelelően a lúgos irányba tolódik el, a fauna fokozatosan megritkul, az egyes fajok méretei általában csökkennek, és a héjak színe a vörösbarna irányába tolódik el. A pH további növekedése esetén azután a fauna teljesen kipusztul, mint pl. a kiskunhalasi Fehér tóból. Érdekes tény az is, hogy a megritkult fauna egyes egyedei nagyon dúsan tenyésznek, de ennek oka nem feltétlenül az, hogy itt optimális életkörülmények lennének. Vizsgálataimat az alábbiakban foglalhatom össze: 1. A vizsgált vizekben az alábbi fajokat találtam különböző pH-k mellett: pH 8—9 pH 9—10 3. A pH változások hatását az egyes puhatestű fajokra akváriumi kísérletekkel is vizsgáltam. Négy akváriumba helyeztem el a fajokat, és az akváriumokat csapvízzel töltöttem fel (pH 7,5). A betelepítés során a természetes környezetet igyekeztem kialakítani, így növényeket is helyeztem bele, mert úgy tapasztaltam, hogy a szervesanyag befolyása a pH-viszonyokra itt jelentéktelen. A csigákat egyrészt akváriumban tenyésztettem erre a célra, másrészt természetes vizekből gyűjtöttem, melyeknek pH-ja megközelítette a csapvízét (pH 7,6). Az akváriumi csigák két faját, az Isidorella proteust és a Heliosoma nigricanst használtam fel, míg a szabadvízi fajok közül a Bithynia tentaculata, Physa acuta, Galba palustris, Anisus septemgyratus és Bathyomphalus contortust. Ezek szinte kivétel nélkül mocsári fajok, és így nem igényeltek állandóan jól szellőzött folyóvizet. Anisus spirorbist nem gyűjtöttem, mert a fajról már tudott, hogy a szikes vizeket viszonylag a legjobban bírja. A kísérlet első szakaszában négy különböző pH-ra állítottam be az akváriumokat (8,1; 8,3; 8,5; 9,2), majd két hét elmúltával hirtelen és jelentős mértékben növeltem a pH-t. Az állatok tűrőképességét az 1. ábra szemlélteti. Valvata piscinalis + Bithynia tentaculata + + Physa acuta + + Galba palustris + + Radix auricularia + + Radix peregra ovata + + Lymnaea stagnalis + + Planorbis planorbis + + Anisus spirorbis + + Anisus septemgyratus + Bathyomphalus contortus + + Gyraulus albus + + Armiger erista + + Planorbarius corneus + + Unió pictorum + Unió tumidus + Anodonta piscinalis + 4Már Horváth is megállapította, és ezt meg kell erősítenem, hogy a legellenállóbb faj az Anisus spirorbis, mely 9-es pH felett is nagyobb tömegben fordulhat elő. 2. A fosszilis vízi fajokat a kiskunhalasi Fehér tó homokjából vett minták alapján határoztam meg. A fajok száma nem nagy, de egyedszámuk jelentős. Mellékelten összehasonlítom Horváth adataival, aki hasonló módon Kardoskút fosszilis faunáját vizsgálta meg. Az eltérés elenyésző, amiből a közös eredet és kialakulás igazolható. Kardoskút Fehér tó Valvata eristata Valvata pulchella Bithynia tentaculata Bithynia leachii Physa fontinalis Galba truncatula Galba palustris Planorbis planorbis Anisus septemgyratus Anisus leucostoma Anisus spirorbis Anisus vortex Bathyomphalus contortus Gyraulus albus Gyraulus laevis Armiger erista Segmentina nitida Planorbarius corneus Acroloxus lacustris Pisidium obtusale Pisidium cinereum Pisidium amnicum + -f + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + pH —i— <3,7 3 5 §! e -£ <o =1 C I •5 5 O £> g ^ -8 o o ifs f! -S o -c Q. «J Q. -t«J » k C •3 e Q Ö g o k 8 5 •§ O A JIJ 6,3 65 9,3 S,4 $5 1. ábra. A vizsgált csigafajok pH tűrőképessége Gyakorlatilag — tartósan — a 9 feletti pH-t csak a két akváriumi faj, és a Galba palustris példányai viselték el. A legkevésbé bírta a pH-változást az Anisus septemgyratus, mert már 8,3-as pH-t sem viselt el tartósan az eredeti környezetében uralkodó 7,5 helyett. Minden egyede két héten belül elpusztult. Összefoglalás 1. Puhatestűek a legkülönbözőbb pH-k mellett előfordulhatnak, de vannak érzékeny és kevésbé érzékeny fajok. 10 feletti pH-nál gyakorlatilag puhatestű az Alföldön nincs. 2. A víz elszikesedése során fokozatosan pusztulnak ki a fajok, a megmaradók viszonylag gazdagon tenyésznek. 3. Azokban a vizekben, ahol a pH tartósan 9—10 között van, csak az Anisus spirorbis található, ez sem mindenütt. Ha tartósan nagy a pH érték, vagy gyakran és nagy értékeket változik, ezek is elpusztulnak. Ezért nem találhatók puhatestűek a kisebb szikes tavakban sem. Munkám csak kezdete a magyarországi szikes vizekben előforduló Mollusca-fauna feldolgozásának, és ökológiai viszonyaik tisztázásának. Külön köszönetet szeretnék mondani dr. Horváth Andor docensnek értékes tanácsaiért, valamint Schmidt Antalnak a kémiai vizsgálatokban nyújtott segítségéért. IRODALOM 1. Horváth A. (1950): A szegedi Fehér tő Molluska faunája. Szegedi Tudományegyetem Biol. Int. £vk. 321—326. Szeged. 2. Horváth A. (1954): Az alföldi lápok puhatesűiről és az Alföld változásairól. Allatt. Közi. XLIV. 1—2. 63—70. Budapest. 3. Horváth A. (1967): The fossil holocene Mollusca fauna of the laké at Kardoskút and environs. Acta Biol. 13 (3—4). 133—136. Szeged. 138