Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Ferencz Magdolna: Zoobenthos vizsgálatok szikes vizekben

egységessé teszik a zoobenthos faunát ugyanazon a ta­von belül. Kunfehértó Kb. 2 km hosszú, max. 1 km széles tó, melynek évi mélységi átlaga kb. 1,2 m (max. 2 m, min. 40—60 cm). Vize teljesen soha nem szárad ki, vízpótlása a talaj­vízből történik. Az alzat iszapos-homokos. A 2 éven át (1963—1964) összesen 10 alkalommal tör­tént gyűjtés feldolgozása során 7464 egyedet vizsgál­tam. Az egyes fauna-komponensek között a Diperták számaránya messze kiemelkedő, ezen belül a Chirono­mida família Orthocladiinae subfamilia: a Diperták­nak több mint a fele ide tartozott. A Psectrocladius psilopterus az összes vizsgált egyednek több mint 15%-át adta. (A genus képviselőit állóvizekből, algák közül említi Potthast is, (1915). A Tanypodinae subfamilia (a Dipterák 7,14%-a) leg­gyakoribb faja az Ablabesmyia monilis volt, melyet Lenz (1936) mint Európaszerte igen elterjedt fajt em­líti. A Procladius genusra is nagyfokú gyakoriság jel­lemző: valamennyi gyűjtőhelyről előkerült. A második legnépesebb család a Ceratopogonidae (a Dipterák 19,8%'-a) leggyakoribb faja a Culicoides nu­beculosos. Mayer (1934) mint halophil fajt említi. A ge­nus több tagja jellemzi a sós belvizek algagyepeinek faunáját Lenz szerint (1934). A Dipterák után a benthos-fauna második legnépe­sebb csoportja a Trichoptera Ordo volt: az Oecetis lacustris tegzei egy kivételével mindegyik gyűjtés anyagában megtalálhatók voltak, bár a tegzek leg­nagyobb része üres volt. Az Odonaták rendjéből az Enallagma cyathigerum főleg nyári és őszi gyűjéseknél került elő, nem nagy egyedszámban. Nem kifejezetten benthonikus állatok, de az anyag­ban meglehetősen nagy számban találtam s ezért meg­említem a Nymhula sp. (Lepidoptera) növényi részek­ből összefont kokonokban élő lárváit, illetve bábjait, főleg a partközeli gyűjtőhelyekről. A Coleopterák közül a Berosus spinosus és Haliplus fulvus néhány kifejlett egyedét, illetve lárváját gyűj­töttem, valamint a Molluscak közül csaknem minden gyűjtött anyagban előfordult kisebb-nagyobb mennyi­ségben az Anisus spirorbis. A többi taxonomiai csoport (Ephemeroptera, Amphi­poda, Nematoda, Hirudinoidea) egyedeit minimális pél­dányban találtam csupán. Kardoskút Kb. 3 km hosszú, max. 4,50 m széles. Maximális mélysége 60 cm, száraz nyarakon csaknem, illetve tel­jesen kiszárad. Alzata iszapos agyag. Két év alatti (1963—1964) 7 gyűjtés anyagában össze­sen 636 db állatot vizsgáltam. A Brachycerák közül az Ephydridae család pupáriu­mai e tónál is — mint a szikesek nagy részében — eléggé kiemelkedő egyedszámban mutatkoztak. Az Ephydridae tipikus halobiont fajai is jellemzői a szikes tavainknak. Ahol ezek veszik át a vezető szerepet, a csökkenő fajszám, extrémebb környezetre utal (lásd Bugac!). Valamivel kevesebb volt a Tabanidae csalá­dot képviselő fajok száma. Itt is a legnépesebb csoport a Diptera Ordo volt (az összegyedszám 72%-a). Kiugró dominanciát mutat (74,7%) a Ceratopogonidae család, mely csaknem 100%-osan a Culcoides salinarius fajjal képviseltette magát, mely tipikus halophil faj (Thienemann, 1934). Eltérően a többi szikes tavi anyagtól, Kardoskúton az Odonaták lárváit viszonylag nagyobb egyedszám­ban találtam (az összes egyedszám 21,6%-a), főleg a Lestes virens és másodsorban a Lestes barbarus fajo­kat. A Coleopterák közül szikeseinkre igen jellemző Be­rosus spinosus lárvái vezettek egyedszám tekintetében, bár az Ordo maga az összegyedszámnak csupán 4,4%-át adta. Ezeken kívül 6 db Oligochaeta (indet) és 1 db Bran­chinecta orientális (Phyllopoda) volt még az anyagban. A 6 többi szikes tóból, összehasonlítás céljából ki­választott egy év (1968) 6—6 illetve 4—4 (Bugac, 1969) gyűjtéséből összesen 7912 egyedet vizsgáltam. A tavak pH-értéke ált. 9 fölött volt, a száraz, meleg nyarakon részben vagy egészen kiszáradó nagy részük. Ez esetekben a még többé-kevésbé nedves iszap is tar­talmazott — bár nagymértékben lecsökkent egyed­számban — állatokat (Coleoptera: 3 lárva és 1 imago, Tanypodinae lárva: 5, Diptera lárva: 1, Diptera pupa­rium: 1 db. Öszeszék A vizsgált 831 db állat 57,7%-a Diptera volt, ennek 56,8" 0-a a domináns Chironomidae család tagja, főleg az "Orthocladiinae alcsaládból. Erre a tóra viszonylagos egyedszegénység mellett a fajgazdaság jellemző. Csak­nem az összes zoobenthost alkotó taxonomiai csoport képviselve volt (7). Feltűnő, hogy egyedül itt emelke­dik számottevő egyedszámra a szikes tavakban egyéb­ként — a Tiszával ellentétben — szórványosan előfor­duló Oligochaeta rend, az össz egyedszám 14,4%-át ki­tevő mennyiségben. Az egyes gyűjtések anyagában általában viszonylag feltűnő mennyiségi kiugrások nem tapasztalhatók az egyes taxonomiai csoportokat illetően. Pusztaszer Osztályon kívüli, nagyon szennyezett vizű, időszako­san kiszáradó szikes tó. A megvizsgált 2380 db egyed viszonylag kevesebb taxonomiai csoport között oszlott meg, s 97,3%-ot értek el a Dipterák. A gyűjtések felé­nél. s egyúttal összlétszámot tekintve is a Ceratopo­gonidae család dominált (62,5%). Ez az ökológialiag igen érdekes állatcsoport főleg szikes állóvizeinkben mutat időnként és helyenként tömeges megjelenést, a Tiszában pl. elvétve kis egyedszámban találtam e család képviselőit, a Pusztaszeri tóban viszont a gyűj­tések 50%-ában mutatott feltűnő egyedgazdagságot a Ceratopogonidae familia 79,6%, 98,2%, 95,4%). Bugac: Bogárzó tó A bugaci tavak is osztályon kívüli, nagyon szennye­zett vizek. A 4 gyűjtés anyagából 1626 db állat 89,7%-a Diptera volt, melynek 52,2%-át kitevő Chironomidae család főleg az Orthocladiinae alcsalád fajait produ­kálta. A vizsgált szikes tavak között az időnként teljesen kiszáradó, rendkívül sekély vizű, bugaci tavak esetében feltűnő a zoobenthos alkotó elemeinek (taxonomiai csoportok) lecsökkenéSe a maximális 12-ről 3-ra. Tehát a viszonylag nagy egyedszám (lásd e tónál) ellenére a kép monotonabbá válik. Bugac: Ródli-szék tó A 4 gyűjtés 601 egyedét vizsgálva ismét a Dipterák dominanciája (86,3%) tűnik szembe, mégpedig a Brachycera sectiora jellemző pupariumok eluralkodá­sa (összlétszám 67,7%-a). A második viszonylag leg­népesebb taxonomiai csoport a Ceratopogonidae fami­lia (összegyedszám 15,1%-a). Az 1968. december 1-i gyűjtés alkalmával a Curcu­lionidae fam. (Lyprus Frivaldszkyi) imagoit, valamint az ugyancsak ide tartozó Metamasius sericeus bábjait gyűjtöttem be nagyobb mennyiségben. Bugac: Szekeres tó Csupán 3 gyűjtés anyagában 47 állatot vizsgáltam, mivel 1968 július 11-én a tó teljesen kiszáradt, és a még kissé nedves iszapot egy helyről begyűjtve, még onnan is előkerült 11 állat. Az egyes taxonomiai csoportok megközelítően egyen­136

Next

/
Oldalképek
Tartalom