Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Rásonyi László: Dr. Bendefy László-dr. V. Nagy Imre: "A Balaton évszázados partvonalváltozásai" (Könyvismertetés) - Beszámoló a Diplomaterv pályázat eredményéről

ban. Egyik legjelentősebb ábra a Szerző által régészeti és oklevél adatok alapján szerkesztett görbe, mely a Balaton tartós vízállását szemlélteti i. e. 800-tól napjainkig. Ebből sok lényeges következtetést lehet levonni. A Balaton alakváltozását számtalan régi térkép illusztrálja. Külön fejezet foglalkozik a tó végleges lecsapolásával, melyet gazdasági okok indokoltak, de hátráltatták megvalósítását is. A sok szép egykori leírás a Balaton XVI—XIX, századi állapotáról különösen élvezetes olvasmány. Többek között Bél Mátyás (1731—1734), Asbóth János, Richárd Bright, John Paget, Beudant francia geológus leírása érdekfeszítő. Az utóbbi, korának európai hírű mineralógusa és geológusa a tó környékével kapcsolatos földtani észrevételeit írta le. Másik tudós, Zipser András Keresztély (1817) mineralóguspetrográfus pedig egyike volt a múlt század legkiválóbb kutatóinak. A Balaton geológiájával foglalkozó meglátásai sokáig irányt mutatóak voltak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Leibitzer vette észre elsőízben, hogy a Balaton mai formájában csak másodlagos földtani alakulat. Határozottan állítja ugyanis, hogy a tó különálló medencék összemosódásából jött létre. A könyv második és harmadik része V. Nagy Imre írása, a Balaton alaktani vizsgálatával foglalkozik. (A tófelület és víztérfogat változása, a tófelület alaktani paramétereinek meghatározása, a partvonal fejlettségi viszonyainak vizsgálata.) Majd a parterózió vizsgálata következik a négy medencerész bontásában. Lényeges megállapítása, hogy „jelenleg mind az elmosódási intenzitás, mind a feliszapolódás csökkenő tendenciát mutat," — valamint „a Balaton életének meghosszabbítására csak a víztükör-lengések, a hullámverés által keltett belső áramlások, a hullámzás jellegének es egyéb tényezőknek pontos felderítése a hordalék egyensúlyi állapot szabatos meghatározása révén készült műszaki — tudományos terv alapján lehet gondolni." A számítások meggyőzően bizonyítják, hogy nem lehet büntetlenül és következmények nélkül beavatkozni egy természetes hidrológiai egység életébe, a hidrológiai egység életébe, a hidrológiai egyensúlyi állapot törvényszerűségeinek mélyreható és sokoldalú elemzése nélkül. A könyv zárórésze, Bendefy L. munkája, a Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata, a medernyilvántartási adatok összehasonlítása tükrében. A szerzők végkövetkeztetései szerint a Balaton természetes hidrológiai egyensúlyi állapotának a 106—107 mA. f közötti vízállás felel meg. Ha megfelelően megalapozott műszaki beavatkozás révén mód nyílnék a Balaton rendezésére, akkor az új tartós vízszintet a természetes egyensúlyi állapotnak jobban megfelelő 106—107 mA.f. közötti értékben kellene megszabni, ami a jelenlegi tartós vízállás 1,0—1,5 m-rel való emelését jelentené. A feliszapolódás jelenleg a Balaton teljes egészére vonatkozóan csökkenő tendenciát mutat, a partvonal dinamikus egyensúlyi állapota is kialakulóban van. Végül megállapítják, hogy a Balatonnak, mint nyíltvízű tónak léte további 3500—4000 esztendőre látszik biztosítottnak. A Balaton jövője érdekében elengedhetetlennek mutatkozik a tó medencéje feliszapolódásának a lehető legkisebb mértékűre való szorítása, továbbá egy bizonyos optimális átlagos vízmélység biztosítása. A művet 304 címet feltüntető irodalomjegyzék, 218 nagyon jó minőségű ábra és 1 a Balaton partvonalváltozásait feltüntető térképmelléklet, műnyomó papíron teszi teljessé. Dicséretet érdemel az Egyetemi Nyomda gondos munkája is. Kár, hogy a Balatonnal kapcsolatos ismereteinket gyarapító igen szép könyvet viszonylag kis példányszámban (1060) adták ki. Rásonyi László Beszámoló a Diplomaterv-pályázat eredményéről A Magyar Hidrológiai Társaság Ifjúsági Csoportjának megalakulása után elsőízben az Oktatási Bizottsággal közösen 1969. évben hirdette meg a Diplomaterv pályázatot a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Tanszékén végzett egyetemi hallgatók részére. A Bíráló Bizottság eredményét dr. Lászlóffy Woldemár, a Bizottság elnöke március 13-ra összehívott klubesten hirdette ki, mely szerint a Magyar Hidrológiai Társaság Oktatási Bizottsága és Ifjúsági Csoportja által meghirdetett Diplomaterv pályázat Bíráló Bizottsága 1970. március 9-i ülésén az alábbi határozatot hozta: I. díjban részesült Reich Gyula „Vegyes csővezetékű esőztető berendezés" című diplomaterve, amely a gyakorlatban is megvalósult. Ennek alapján készül a Tisza II. Vízlépcső területén a kisújszállási esőztető fürt kiviteli terve. Az építés 1969-ben megindult. II. díjat Bogárdi János „Medertározók hidrológiai méretezése" című diplomamunkája és Varga István „A kisújszállási 2700 kh nyomócsöves esőztető öntözőfürt nyomásközpontja és vízkivételi műve" című diplomaterve kapta. Az első a tározórendszeren át levonuló árhullámok ellapulásának számítására vonatkozó, a gyakorlatban is közvetlenül hasznosítható módszert dolgoz ki. A második megvalósításra alkalmas megoldást dolgoz ki, és önálló megoldást nyújt az alulról vezérelt vízhozamszabályozásra. A III. díjat Kőris Kálmán „A Balaton hidrológiai vizsgálatának előtanulmányai" című diplomaterv nyerte. A tervező önálló javaslatot tesz a Balaton mindenkori vízállásának meghatározására a szél és légnyomás viszonyok hatására tág határok között szóródó vízállás-észlelések alapján. Elismerő oklevélben részesült Erdélyi Péter és Kovács István terve. 1970-től kezdődően minden alkalommal az Ifjúsági Csoport az Oktatási Bizottsággal meghirdeti a Diplomaterv pályázatot mindazon végzős egyetemi vagy főiskolai hallgatók részére, akik diplomatervüket a Magyar Hidrológiai Társaság tudományterületét érintő témából választják. 122