Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Nagy Elemér: Dr. Bendefy László: A Bakony-hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai (Könyvismertetés)

gálatoknak a kiértékelését eszközölték egy előadássorozat keretében 1968. évben. A bonni Közlekedési Minisztériumban megbeszélést tartottak a víziutak tervezésének újabb irányelveire vonatkozólag. A karlsruhei Vízépítési Intézet javaslatára vizsgálták áteresztő rézsű-burkolatoknál a gyorsan változó vízállások hatását. A tervezés és kivitel szempontjából nagy jelentőségű az az eredmény, amelyet a bambergi kísérlet a csatornák tervezéséhez ad. A jövőben további vizsgálatokra tettek előkészületeket. A Bamberg—Nürnberg között épülő „Európa-csatorna" szakaszt sokan tekintették meg, a felső-dunai építkezéseket szintén. A Rajna—Majda—Duna film és számos előadás hangzott el az „Európa-csatorna" műszaki és gazdasági kilátásairól. 1968-ban a vízzel foglalkozó berlini kiállításon a Rajna—Majna —Duna Csatorna társaság is szerepelt, bemutatva az úgynevezett Karolina-árkot (fossa—Karolina), a régi Ludvig-csatornát, és az új Európa-csatornát, valamint az Európa-csatorna által adott öszszeköttetés gazdasági jeelentőségét az Északi tenger és a Fekete tenger között. Összefoglalás A Duna—Majna—Rajna csatorna összeköttetés következtében egyre exponáltabbá válik a magyar dunaszakasz. A nemzetközi víziútrendszerbe való hathatós bekapcsolódásunkat csak nagyarányú beruházások révén — melyek az ország vízkészlet gazdálkodási szempontjából is szükségesek, — valósíthatjuk meg. Ezekhez a tervekhez eredményesen felhasználhatók az RMD építkezési tapasztalatai, valamint kutatási és kísérleti eredményei. IRODALOM 1. Bauberlcht 1968 des Rhein—Main—Donau AG München (1989). 2. Donau — Wasserkraft AG München Berlcht über der 4. Geschaftsjahr (1968). 3. Die zu erwartende Verkehrsleistung des Main—Donau— Kanals. Hansa 1969. november, 21. sz. 1875—77. old. (H. P. Seidel Nürnberg). 4. Wirtschaftliehe Bedeutung des Europakanals Rhein—Main— Donau. Hansa 1969. november, 21. sz. 1874—75. old. (W. Bader, München). 5. Planung und Modelluntersuchung einer Schleuse von 38 m Hubhőhe. Zeitschrift íür Binnenschiffahrt 1969. január. (H. Stauder és S. Lasar.) 6. Der Elbe-Seitenkanal. Zeitschrift für Binnenschiffahrt 1969. szeptember, 366—369. old. (J. Illinger). KÖNYVISMERTETÉS Dr. Bendefy László: A Bakony-hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai. A Bakony természettudományi kutatásának eredményei IV. Veszprém, 1967. 159 oldal, 49 ábra, 16 kép. Megtisztelő kötelesség teljesítésének lehetősége számomra, hogy felhívhatom a hidrológiát és hidrogeológiát művelő szakközönség figyelmét e munkára, amely a Veszprém Megyei Tanács és a Veszprém megyei Múzeum támogatásával és szervezésében folyó „A Bakony természeti képe" kutatóprogramnak témánkban ezideig méltán legjelentősebb terméke. Jóllehet a könyv témája és a témamegoldás módszere elsősorban geodéziai, illetőleg geokinetikai és geofizikai, továbbá földtani értékét elsősorban geotektonikai adatai és következtetései adják, nem utolsó sorban szerzőjének polihisztorra valló munkastílusa miatt, a kötet hidrológiai konzekvenciák tőkéjét rejti magában. Meggyőződésem, hogy a geokinetikai térképváltozatok elsőrendű fontossággal, kötelezően felhasználandók a felszíni vízgazdálkodásban; a kötet gazdag térképanyagából közvetlenül leolvasható regionális és helyi tendenciák a korszerű, hosszútávú tervezés alapdokumentumai lesznek. Mindennemű tervezéskor ugyanis nélkülözhetetlen a perspektivikus változások ismerete. Nemcsak a legszembeötlőbb tendenciák, mint például a Zala-árok viszonylagos emelkedése, a Kapós- és a Rába-medence süllyedése, de a finomabb és megosztottabb mozgások előrejelzésének lehetősége is esetenként nagy jelentőségű lehet. A Déli Bakony és a Balaton medencéjének süllyedése, s e süllyedésnek izokin vonalakkal dokumentált, differenciált mértéke a Balatonnal kapcsolatos, évről-évre exponáltabb hidrológiai és mérnökgeológiai problémák megoldásához feltétlenül figyelembe veendők. Különös figyelmet érdemel, hogy a szerző megállapítása szerint a mű mind a Kisalföld, mind Észak-Somogy felszíni hidrográfiai képét egy olyan szerkezetfejlődés hozta létre, amely a miocén végétől' a mai napig egy szakaszos, de reverzió nélküli kéregmozgási folyamat eredménye. A munkában közölt, regionális geokinetikai térképek — összevetve az Alpok előteréről és a Kisalföldről a Hidrológiai Tájékoztató 1969. júniusi' számában közölt tanulmányban továbbfejlesztett megállapításokkal — lényegesen előbbre viszik az Alpi hegységrendszer és a Nyugati Kárpátok találkozásának és egymásrahatásának a szerkezetfejlődés menetében eddig kevéssé méltatott kölcsönhatásának ismeretét. Egyben megvilágítják azokat a kapcsolatokat, amelyekre ezideig csak Szádeczky—Kardoss E. (1938) és Petkovics K. (1958) korábbi kavicsgörgetettségi, illetve őslénytani tanulmányai a mélyszerkezet feltárása nélkül utaltak. Legyen szabad utalnom arra, hogy az itt méltatott munka Balatonra vonatkozó része hisztorikai adatokkal gyarapított újabb, gazdagon illusztrált és nagyszerű kivitelben közreadott oldalhajtással — „A Balaton évszázados partvonalváltozása" Bendefy L.—V. Nagy l. 1969) c. kötettel — gazdagodott. Bendefy László sokoldalú, tudományokat és tudományágakat áthidaló munkássága bizonyosság arra, hogy ez az említett „oldalhajtás" nem az egyetlen és nem az utolsó továbbfejlesztett kimunkált gondolat a méltatott kötetben érintett témakörök közül. Dr. Nagy Elemér Dr. Bendefy László—dr. V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1969. 215 oldal. Hazánk egyik legnagyobb természeti kincse a Balaton. A tó és környékével foglalkozó irodalom tekintélyes. Ezt gyarapította most dr. Bendefy László és dr. V. Nagy Imre nemrég megjelent igen érdekes és szép kiállítású könyve, mely bár hidrológiai vonatkozású, mégis a történelmi, régészeti, kartográfiai, geográfiai témakörhöz is sorolható. Ez utóbbiak szervesen támasztják alá a könyv fő mondanivalóját, a Balaton évszázados partvonalváltozásait, illetve teszik lehetővé az évszázados feliszapolódás és a parterózió vizsgálatát. A könyv öt fő részre tagolódik. Az első áttekintés a Balaton partviszonyairól, a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korától, a XVI—XIX. sz.-on át a Siófoki zsilip üzembe helyezése utánig terjed. A fejezet szerzője, Bendefy László, időrendi sorrendben oklevelek, régi térképek, régészeti leletekből levonható következtetések segítségével nyomozza a partvonalak lefutását. Az első oklevél idézet 1037-ből származik. Érdekes Tihany szigetből — félszigetté válásának ismertetése. Máshelyütt Szigliget sziget voltát bizonyító oklevelek szerepelnek. Másik fejezet a Balaton vízállását taglalja a különböző történelmi korok121