Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
Marik János: A mezőkövesdi Zsóry-fürdő I. számú hévízkútjában üzem közben végzett vízkőeltávolítási kísérletek
A kivitelezés során a fenékürítő alagútjában magassági méréseket végeztek a süllyedési folyamat regisztrálására. A mért eredmények a számított értékektől csak a toronynál tértek el, ahol a süllyedés a tervezettnél nagyobb volt. A túlfolyó műtárgy építése a gát megépülte után kezdődött meg, és ezért a kész gátat ismét meg kellett bontani. A műtárgy melletti földvisszatöltésnél nem tudták elérni a tervezett tömörséget, így a műtárgy két oldalán a gát vízzáróságát beton rácsfal biztosítja. A tározó feltöltése 1967. október 20-án kezdődött meg, és 1968. évben mintegy 800 000 m : 1 víz gyűlt öszsze a tározóban. 1968 év végére az Északi Övcsatorna is elkészült, és így a Nyiget patak 10 km 3-es vízgyűjtője is megnövekedett. Ennek hatása az 1968—1969. év telén megérződött, mert tavaszra a tározó a 168,50 m A. f. szintig megtelt. \ mezőkövesdi Zsóry-fürdő I. számú hévízkútjában üzem közben végzett vízkoeltávolítási kísérletek MAKIK JÁNOS OVH Vízkutató és Fúló Vállalat A hévízkincs folyamatos felhasználásának egyik akadálya a kirakódó vízkő. Ez a vízkőkiválasztás nem csak a kútfejltől elvezető csőszakaszon, vagy a hőcserélőkben, hanem a már a kútban elkezdődik. A kőkiválás általában a felszíntől számított —100 m-en belül megkezdődik, a kiválás mértéke a felszínhez közeledve nő. Az, hogy egy hévíz vízkőkiválásra hajlamos-e és hogy a kiválás milyen mélységben kezdődik el, függ a víz kémiai jellegétől, a hidrodinamikai viszonyoktól, a víz hőmérsékletétől, gáztartalmától, a gáz összetételétől, a gáz- vízaránytól és még számos más tényezőtől. Éppen ezért a vízkőkiválasztásra hajlamos hévízkutakra nehéz általános érvényű szabályokat felállítani, de a részletes vízkémiai elemzés, és az ezzel egyidőben végzett hidrodinamikai vizsgálatokból a várhátó vízkőkiválasra következtetni lehet. A vízkőkiválás mértéke igen széles határok között változik; a béléscső felületén a néhány tized mm-es nem vastagodó természetes védőrétegtől kezdve, a napi egy- másfél mm-es vízkőlerakódásig minden érték előfordulhat. Természetesen ez utóbbi akút üzemét erősen befolyásolja, hiszen a kivált vízkőréteg a béléscső átmérőjét fokozatosan csökkenti, ami végül is — ha kellő időben beavatkozás nem történik, — a kút leállásához vezethet. A hévízkincs felhasználása során a kút üzemeltetői már régebben szembekerültek ezzel a problémával, és különféle megoldásokat alkalmaztak, részben a kőkiválás csökkentésére, részben a kivált vízkő eltávolítására. Az első esetben a vízhozam rovására történő kútfejnyomás emelésével csökkenteni lehetett a kőképződés sebességét, sőt, pl. a Bük-i kútnál optimálisan megválasztott fúvóka alkalmazásával szinte teljesen megszűnt a vízkőképződés a béléscsőben. A kútfejnyomás emelésére érzékeny kutaknál, vagy ott. ahol a maximális vízmennyiség szükséges, ez a módszer nem megfelelő, ezért ezeknél más lehetőség nem lévén, a kivált vízkőréteget szakaszosan, fúrással távolították el. A legkedvezőbb esetben a fúrás üzem közben történt, ilyenkor a felaprított vízkövet a nagy sebességgel áramló víz kihordta a kútból. Ha a kút a fúrás során leállt, akkor a furadék a kútba lehullott. Ez a lehullott kalciumkarbonát azután a kút alsó szakaszán uralkodó nagy szénsavtartalom miatt, ismét oldatba ment és a megemelkedett kalciumkoncentráció következtében a vízhozamtól függően a kőképződési hajlam növekedett. Az utóbbi években savazással történő vízkőeltávolításra is történtek kísérletek. A Karcag-Vásártér-i hévízkútnál pl. 6 hónap alatt vált ki annyi vízkő, hogy (lecsökkenő vízhozam miatt) a kút leállt. A fürdő megnyitása előtt azután a felső 30—50 m-es szakaszt álló, nem üzemelő kútnál, pakkeres eljárással kisavaztuk. Ezt a munkát a Vízkutató és Fúró Vállalat 1965-ben és 1966-ban végezte, azóta az üzemelő saját kezelésben végzi a karbantartást. A szegedi Gyermekklinika hévízkútján a felső szakasz, de főképp a kútfej, illetve a tolózárak, úgy elvízkövesedtek, hogy a gázleválasztón végzendő javításkor a kutat nem lehetett lezárni. Ennél a kútnál végéztünk először 1966-ban üzem közben kútfejsavazást. sikerrel. A mezőkövesdi Zsóry-fürdő az intenzív kőkiválás is kolapéldája. Az üzem közbeni vízkőoldási kísérleteket ezen a kúton végeztük. A kutat 1938—1939-ben szénhidrogénkutatás céljából mélyítették 875 méterig. Földgáz helyett szénsavas karsztvíz tört fel, mely nagy hőmérséklete mellett számos, a gyógyvíz kritériumát kimerítő alkotórészt tartalmazott. A víz erősen gázos, a gáz-víz arány 4:1. A fürdő eddig csak nyáron üzemelt, 1967ben téli fürdőépület is létesült. A víz kalciumkarbonát képződésre erősen hajlamos; a napi kőkiválás 0,9— 1,3 mm között van. A kőkiválás miatt természetesen a vízhozam is megváltozik. Az elmúlt évek alatt 6 napos üzemelési ciklus után a kút fölé telepített fúróberendezéssel, a kivált vízkőréteget, lehetőleg üzem közben — 80 m-ig görgősfúróval, — kifúrták. A fúrás ideje alatt egy napig a fürdő zárva volt. A nyár vége felé a görgősfúrók beépítésekor a kút leállt, és megindítása csak hosszabb ideig tartó kompresszorozással volt lehetséges. Ez a kút a kísérletekre ideális volt, mert 5—6 nap alatt 5—7 mm vastag vízkő vált ki, és így az egyes kísérleti ciklusokhoz közel azonos kiindulási feltételek voltak. A kérdés fontosságának tudatában az Országos Műszaki ejlesztési Bizottság célul tűzte ki annak a kérdésnek a kivizsgálását, hogy a kőképződésre hajlamos hévízkutakban lehetséges-e folyamatos sósavadagolás mellett a kőkiválás megakadályozása, illetve azt, hogy a kivált vízkövet üzem közben sósav-adagolással el lehet-e távolítani. A kísérleti munkát a Vízkutató és Fúró Vállalat végezte 1967. február 15. és március 31. között, az OMB szakbizottságának felügyeletével. A munka megkezdése előtt a kísérletek általános irányelveit rögzítettük, és ennek alapján készítettük el a kísérleti berendezést. A kísérletek során meg kellett állapítani: 1. Milyen mennyiségű sav oldja le az 1, illetve 6 nap alatt kivált vízkőréteget. 2. Mennyi idő alatt oldódik le az 1, illetve 6 nap alatt kivált vízkő. 3. Tisztázni kellett a savadagolás célszerű mértékét. 4. Az 1 nap alatt kivált vízkő leoldásához elegendő savmennyiség 24 óra alatt adagolva megakadályozza-e a kőkiválást. Nyilvánvaló, hogy még számos egyéb paramétert is tisztázni kellett volna. A kísérleti munka előtt azonban számoltunk azzal, hogy az első lépcsőben csak az eljárás használhatóságára kapunk választ, és számos olyan tisztázatlan kérdés marad, amelyek a részletes üzemi technológia megállapításához szükségesek. 110
