Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Marik János: A mezőkövesdi Zsóry-fürdő I. számú hévízkútjában üzem közben végzett vízkőeltávolítási kísérletek

A kísérleti berendezés A kísérleti berendezés tervezésénél a következő szempontoknak kellett érvényesülni: 1. A savadagoló tömlőt közvetlen a savazás előtt le­hessen különböző mélységbe lehelyezni a kútba. 2. A kísérleteket megelőzően az adagolandó sav mennyiségére és opt-imális hígítására vonatkozóan ada­tok még nem voltak, ezért a kísérleti berendezést úgy kellett méretezni, hogy azon 1—2 1/p-es savmennyi­ségtől kezdve több 10 1/p-es savmennyiség is adagol­ható legyen. 1. ábra. A savazóberendezés elrendezése 1. 1 m-es tartály; — 2. saválló szivattyú; — 3. 1 m 3-es hidrofor; — 4. műanyag szelepek; — 5. adagoló gumi­cső, — 6. kémlelőablak A kísérleti berendezés saválló bevonattal ellátott nyitott tetejű, 1 m : 1-es tartályból (1), saválló szivaty­tyúból (2), 1 m : !-es hidrofor tartályból (3), műanyag szabályozó szelepekből (4), adagoló gumicsőből (5), és a vízkőoldást megfigyelő kémlelőcsőből (6) állt. A hid­rofortartály, a savszivattyú és a hígítótartály közötti összekötő vezeték magasnyomású saválló gumicsőből készült. A vasból készült szerelvényeket saválló be­vonattal láttuk el. Az adagoló gumicső vászonbetétes, 21 mm belső át­mérőjű, max. 4 att nyomású gumitömlő volt, melynek a kútba függesztve, saját súlyát el kellett bírni. A töm­lő alján epoxigyantával bevont hasított kifolyó nyilas volt. A tömlő bevezetésénél a kút tömszelencéjénél ívet alkalmaztunk mellyel a gumicső törés, illetve szű­kítésmentes bevezetését biztosítottuk. A hidrofor tartályon 2 db nívócső volt 1/2 cm-es be­osztással ellátva, és egy 10 att. manométer. A hidro­fortartály nívócscvén megfigyelhető hasznos töltés­mennyiség 685 1 volt. A hidrofor feltöltésének ideje 10—25 perc között változott. Kísérleti körülmények A kirakodó kalciumkarbonát mérésére közvetlen a kútfejre szerelt, a kút béléscsövével azonos méretű el­folvócsövön könnyen nyitható kémlelőablakot létesítet­tünk, melyen keresztül a kirakódó vízkő vastagságát, majd a leoldódás során az oldódás mértékét meg le­hetett állapítani. A mérés idejére a kút vizét a kútfej másik ágán vezettük el. A kísérletekhez technikai minőségű, koncentrált só­savat (34—35%-os) használtunk. Inhibitorként hexame­tilén tetramint alkalmaztunk, mely a hideg savas kö­zegben (hígítótartály, hidrofor) kellő védelmet bizto­sított, azonban a kútba nyomatva a nagy hőmérsékle­ten már nem védett. A megfelelő inhibitor kiválasz­tásához további kísérletekre volt szükség. A kísérletek során sok vízmintát vettünk, általá­ban egy-egy kísérleti ciklusban 2—5 percenként 1— 1-et. Ezeket a vízmintákat kalciumtartalomra, klorid­tartalomra vizsgáltuk. Az adagolt sav mennyiségét nem csak a hidrofor nívócsövén végzett leolvasással határoztuk meg, hanem a víz klorid-ion tartalmából visszaszámolva is ellenőriztük. A kísérleteket vízkőmentes kútban kezdtük el oly módon, hogy először a fúrás után foltokban visszama­radó vízkövet álló, nem üzemelő kútban pakkeres el­járással — 80 m-ig savazással eltávolítottuk. Ezután indítottuk meg a kutat, és kezdtük el a kísérleteket. A kísérletek során koncentrált, technikai minőségű 1:1 arányban hígított sósavat használtunk. A nyomást a hidrofor tartályban az adagolás alatt 4 att-ra állí­tottuk be, és így egyenletes sebességgel tudtuk adagol­ni a savkeveréket. A kísérletek során a hidrofor és az adagolócső között elhelyezett műanyag szelepek egyi­két az adagolás pontos beállítására, a másik műanyag szelepet csak elzárásra használtuk. Ennek ellenére, azonos nyomás és szelepbeállítás mellett, az időegy­ség alatt adagolt sav mennyisége nem volt egyenletes. Ennek oka valószínűleg az erősen gázos víz, illetve a nagy gáz-víz arány. A savadagoló tömlő elhelyezése üzem közben tör­tént, amikor a kút teljes kapacitással termelt. A kút­fejnyomás csökkentése érdekében a kútfejen levő tolózárat megnyitottuk, majd tömszelencén keresztül a 15 kg-os ólomszondával nehezített gumitömlőt leen­gedtük. Az adagoló tömlő ki- és beépítése kis gyakor­lattal és megfelelő védőfelszereléssel 15—30 perc alatt elvégezhető, bár a nyomás alatt felcsapódó forróvíz ezt a műveletett megnehezíti. 7 alkalommal végeztünk a kúton sa^azást, eből 2 alkalommal egy-egy sikeres kísérletet reprodukáltunk. Az alábbiakban 5, egymástól eltérő kísérletet ismerte­tek. A bemutatott diagramokon az abszcisszán a kísérle­tek idejét, az ordinátán a víz oldás alatti kalcium-tar­talmát mg/l értékben, az adagolt sav mennyiségét, l/'p-ben (csillaggal jelzett), és a kalciumkarbonát ol­dásához szükséges savmennyiséget 1/p-ben (folytonos vonallal) ábrázoltuk. A diagramon feltüntettük az elméletileg kivált CaCOj mennyiséget és az általunk, a leoldott CaCO : )­ból grafikus integrálással számított vízkő mennyisé­gét. A számított és a mért érték igen jó egyeaést mu­tat, és igazolja az ilyen jellegű kísérleteknél a viszony­lag nagyszámú mintavétel szükségességét. 1. sz. kísérlet: az 1 nap alatt kiváló vízkő leoldása A leoldandó vízkő vastagsága a kútfejnél: 1,0 mm Vízhozam a savazás előtt: 900 l/p Vízhozam a savazás végén: 900 l/p Savkeverék: 1:1 arányban hígított cc. HC1. Adagolt savkeverék 502 1, adagolás sebessége átlag 16 l/p. Adagolás mélység —80 m. Vizsgált minták száma: 16 db. A diagramból leolvasható, hogy az oldatba menő víz­kő mennyisége, kezdetben a beadagolt sav mennyisé­gével arányos. A kalciumkarbonát leoldása lényegé­ben a 10. percben befejeződött, ez idő alatt a vízkő 71,5%-a leoldódott, mégpedig igen jó, 88%-os savki­használás mellett. A 10. perctől megnőtt a savfelesleg, bár figyelembe vettük a víz hidrogénkarbonát tartal­mának közömbösítésére fogyott savmennyiséget is. A kísérlet legfontosabb eredménye az volt: bizonyí­tottuk annak lehetőségét, hogy hévízkútnál üzem köz­ben savadagolással a kivált vízkő leoldható. A megismételt kísérlet hasonló eredményt adott. A ,diagramból egyértelműen megállapítható: 1. A vízkő leoldása lényegében 10—12 perc alatt vég­bemegy. 2. A kísérleti kútban az 1 nap alatt kivált vízkő leoldásához kb. 100 1 megfélelő hígítású koncentrált só­sav szükséges. 2. sz. kísérlet: az 5 nap alatt kivált vízkőréteg leol­dása. A leoldandó vízkő vastagsága: 5,5 mm. Vízhozam a savazás előtt: 550 l/p. Vízhozam a savazás végén: 750 l/p. Savkeverék: 1:1 arányban hígított cc. HC1. Adagolt savkeverék: 2055 1 adagolás sebessége átlag 12,8 l/p. Az adagolás mélysége: —80 m. Vizsgált minták száma: 57 db. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom