Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
Károly Zoltán: A Velencei tó vízgazdálkodási kérdései
nye, csak a célok és a lehetőségek voltak mások, mint ma. Az első próbálkozások alkalmával az elsődleges cél a tó megszüntetése és mezőgazdasági területté való alakítása volt. Később azonban rájöttek, hogy a tó megtartása mellett is lehet az értékeit hasznosítani. Ennek egyik állomása volt az az 1954-ben készült terv, melynek alapján a tavon elválasztó gátak építésével intenzív halastó gazdálkodást lehetne megvalósítani. Ez a terv még mindig nem látta meg a Velencei tóban az igazi lehetőséget. Azt a lehetőséget, hogy Budapest kb 40 km-re, Székesfehérvár pedig 12 km-re van, a megközelítés az új autóúton jelentősen megjavult. Ezek az adottságok vetették fel azt az igényt, hogy a Velencei tavat kapcsolják be az ország üdülőterületei közé. A Velencei tóval kapcsolatos üdülési igények természetesen mások, mint a Balatoniak. A jó megközelítési lehetőség ugyanis a hétvégi üdültetés fejlesztését és kielégítését helyezi előtérbe. Az ilyen irányú igényt támasztja alá az a tény is, hogy a tó hétvégi látogatottsága egyre emelkedik. A Velencei strand egy-egy vasárnap legalább olyan zsúfolt, mint a pesti Dagály strand. A rohamosan növekvő igények azonban még nem minden tekintetben elégíthetők ki megfelelő színvonalon. A megfelelő üdülési körülmények megteremtésének jelentős vízgazdálkodási kihatásai vannak, számos vízügyi feladatot kell megoldani ahhoz, hogy a tó nyújtotta lehetőségek arányban álljanak a tervezett fejlesztési elképzelésekkel. A Velencei tóval szemben támasztott elsőrendű követelmény — melyhez nagyon sokféle érdek fűződik, — pl.: halászat, nádgazdálkodás, fürdés, vízisportok, természetvédelem stb. — az, hogy a vízszin ingadozásait kiküszöböljük vagy legalábbis szűk határok közé szorítsuk. Jelenleg ezt az igényt kielégíteni még nem tudjuk, csak arra tudunk szorítkozni, hogy a károsan nagy vízszintemelkedést meg tudjuk akadályozni, a tó árvizeit igyekszünk csökkenteni. Szabályozás hiányában meleg nyáron a tó víztükre annyira lecsökken, hogy a víz megromlásának veszéA tározóban lehetőség lesz arra, hogy az üzemi vízszintet 1,0 m-rel megemelve, a hasznos térfogatot kb 3 millió m 3-rel megnöveljük. Az alsó, ún. Pátkai tározó a Gránit kapu szelvényében létesülne 11 10 6 m 3-es hasznos térfogattal. Ehhez a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület 324 km 1', az egész vízgyűjtő 88%-a, ráadásul a tározó a Forrás patak vi/ét is befogadja, melynek területe nem karsztos jellegű, íái'ozás szemnontjából tehát igen kedvező. A két tározó 14,5 millió, illetve csúcsban 18,5 millió m 3 vizet képes visszatartani. Ezt a vízfelület nagyságával elosztva, azt jelenti, hogy tavasszal a tározók nélküli állapothoz képest a tó árvízszintje a párolgást is lye is fennáll, azonkívül a strandok fürdésre alkalmatlanokká, illetve a víz élvezhetetlenné válik. A tavaszi nagyvizek viszont elérték már a +245-ÖS szintet is. A vízjáték szélsőséges esetben már a 180 cm-t is elérte. A cél az, hogy a különböző érdekeknek egyaránt megfelelő -j-160 cm-es közepes vízszintet tartsuk. A Velencei tóra a VITUKI is és a VIZITERV is készített vízmérleget. Mindkét vízmérlegnek alapvető hibája az volt, hogy a hozzáfolyást, a tó felületére hulló csapadékot nem tudták észlelési adatok hiányában meghatározni, ezért sok hibával terheltek voltak, csak közelítő adatnak lehet elfogadni azokat. Mindkét vízmérleg vizsgálata során arra a megállapításra jutunk, hogy a tó nyári vízhiánya jelentős, viszont a domborzati adottságok nem teszik lehetővé azt, hogy a tó medrében tároljuk nyárra a tavaszi nagyvizeket. Minden tanulmányterv megegyezik abban, an-yt a józan megfontolás is alátámaszt, hogy a vízhiányok pótlása, illetve mérséklése csak tározással oldható meg. A tározást viszont nem a tóban, hanem a befolyó patakon kell elérni. A Velencei tó 615 km'-'-es vízgyűjtőjéről a csapadékvizeket a tóba szállító patakok közül tározásra, illetve tározó építésére csak néhány alkalmas, mert a patakok legnagyobb részének állandó vízhozama rendkívül csekély. Tározó építése szempontjából a Császárvíz a legalkalmasabb, mert a tó teljes vízgyűjtőjének 67%-ával rendelkezik, azonban ez a vízgyűjtő sem teljes értékű, mert kb 70%-a karsztos jellegű, ami a felszíni lefolyás mértékét jelentősen csökkenti. A tározási lehetőségeket a VIZITERV tanulmányi szinten megvizsgálta és úgy találta, hogy egy 27,6 millió m'-es tározó építése a célszerű és szükséges. Ekkora tározótér viszont nem áll gazdaságosan rendelkezésre, de a vízmennyiség biztosítása is a karsztos vízgyűjtő miatt kérdéses. A lehetőségek és a geodéziai adottságok mérlegelése után reálisnak két tározó építése látszott. A jelenlegi építés alatt álló felső, ún. Zámolyi tározó a Császárvíz 15,6 km-es szelvényében került elhelyezésre. Ennek hasznos térfogata 4,3.10 6 m : l, a vízfelület 390 ha. 2. kép. A Zámolyi tározó csőzsilipe munka közben (Foto: Párniczky József) figyelembevéve 45—60 cm-rel csökkenthető. Az úgy visszatartott vízmennyiséget a nyári csapadékszegény időszakban leeresztve a tóba, a nyári vízszint a korábbi évekhez viszonyítva 40—55 cm-rel megnövelhető. A tározók vízszint növelő hatása a vízszint csökkentésével szemben a tározók párolgási vesztesége miatt kisebb. Ez a lehetőség azt eredményezi, hogy a szélső esetben előálló 180 cm-es vízszintingadozást 95—115 cmrel csökkenteni lehet. Ha nem szélsőséges évet veszünk •alapul, akkor a megmaradó évi vízszintingadozás 30—60 cm-nél nem várható nagyobbra. A vízszíningadozás ilyen nagymértékű csökkentése lehetővé teszi és előfeltétele a tó regionális fejlesztésének. 1. kép. A Zámolyi tározó csözsilipjének munkagödre víztelenítéskor (Foto: Párniczky József) 94
