Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Vajnai Imre: Székesfehérvár város vízrendezésének múlja és jelene

épült duzzasztónál ered a csatorna, s itt a Gaja vízéből szükség szerint több-kevesebb víz táplálható be a Malom-csatornába. A malmok természetesen ma már megszűntek, romjaikban is alig fedezhetők fel, ia Malom-csatorna kettős szerepe mégis, új tartalommal, most is fennáll. Döntően csapadékelvezető csatorna, a város csapadékcsatorna-hálózatának legjobban terhelhető befogadója. Lefedett szakasza az idők folyamán rendkívül változatos méretekkel, de mindenképpen bőséges nagyságban épült ki. Sajnos a régebben épült boltozatok ma már az elöregedés jeleit hordják magukon, ezért gyakori a meghibásodás, törés, a fenntartás nagy gondot okoz, előbb-utóbb a felújítás gondolatát fel kell vetni. A közúti járműforgalom megnövekedése, a járművek súlyának megsokszorozódása, olyan terhelésnövekedést jelentenek a régen épült csatornára, amely szintén az időnkénti és helyenkénti törésekre vezet. A Malom-csatorna másik szerepe a vízellátás. Legfelső szakaszán a székesfehérvári „Vörösmarty" Tsz. halastavait látja él üzemi vízzel. A belterületen a város egyes ipari üzemei kapnak a Malom-csatornából vizet, továbbá fel lehet használni a betáplált tiszta vizet a csatorna öblítésére is. A kettős elnevezésű befogadó alsó tagja, a Jancsárcsatorna, végig nyílt földmedrű. Szelvénye megfelelő méretű, gyakran kapott tisztítást, erre nagy szükség is van, mert a városból rengeteg hordalék érkezik és rakodik le, továbbá még napjainkban is sok szennyvízbeömlés lehetősége áll fenn, ami a meder parti növényzetének dús tenyészését segíti elő. Varga-csatorna A Malom-csatorna tehermentesítőjének is tekinthető a Varga-csatorna, miután eredete az előbbinek a Vidámpark mellett levő duzzasztó-árapasztó műnél van. Az 1730 m hosszú csatorna végig nyitott földmederű. Állapota közepes, felújítást igényel. „A" jelű árok Az öreghegy egészen csekély kiterjedésű keleti részének és budapesti úttól délre elterülő lakó- és ipartelepülés csapadékvizeit gyűjti össze, és vezeti el az „A" jelű árok. Kiépítése a közelmúltban történt meg az ipartelepítés velejárójaként. Ezzel magyarázható mesterkélt elnevezése is. A felsorolt befogadókat az is jellemzi, hogy nagyságrendjük következtében önálló szerepük és területük van. Ezzel szemben a most tárgyalásra kerülő nyílt és fedett csatornarendszer már nem független, hanem szorosan hozzárendelt az út és utcahálózathoz. Nincs is külön területe, hanem az út területéhez tartozik. Üt- és utcaépítések alkalmával sajnos nem volt mindig összhangban az útcsatornázás a belterület csatornázással. Csak az úton összegyülekező csapadékvizek elvezetésére méreteztek, illetve az út víztelenítésére gondoltak. Pedig kézenfekvő és nyilvánvaló, hogy az alsóbbrendű csapadék-csatornahálózatot is közterületen kell elhelyezni, s legcélszerűbben az útcahálózat használható fel erre, leggazdaságosabb méretezés pedig akkor érhető el, ha az út és a mellette fekvő terület csatornája közös. A Mélyépítési Tervező Vállalat 1968-ban elkészítette a „Székesfehrévár csapadékcsatornázása" című tanulmánytervet. A tervező kitűnő anyagot készített többek között a meglevő és létesítendő csatornahálózatról. Meg kell állapítani, hogy a csapadékcsatorna hálózat sok helyütt szűkös méretekkel épült, az egyik oka ennek éppen az előbbiekben említett összehangolatlanság, a műszaki megoldások terén igen nagy változatosság mutatkozik. Számos csatornaszakasz annyira feltelt iszappal, hogy a vízelvezetést alig-alig tudja ellátni. A csatornák egy része nem készült megfelelő minőségben, más része elöregedett. Az elmondottak azt jelentik, hogy a csapadékcsatorna hálózat nagymértékű és igen nagy költséget igénylő felújításra szorul, továbbá a fenntartás költségráfordításait is fokozni kell. Csak áttekintést nyújtó nagy számokat közölve: új zárt csapadékcsatornát, 64 km nyílt csatornát 35 km hosszon kell létesíteni, a zárt csatorna költsége 153 millió Ft, a nyilté 20 millió Ft. A befogadók és a csapadékvíz-elvezető hálózat tárgyalása után vegyük sorra a város területén levő egyéb vízrendezési műveket. A múltat taglaló fejezetben ismertettem a Gaja védőtöltés építésének okait, és a töltés műszaki adatait. A kiépítés napjainkban is megfelelő mértékű, a mű állapota megfelelő. 1969 februárjában üzembe kellett állítani a Jancsárcsatornán épült szivattyútelepet. A Gaján nagy víz vonult le, a zsilipet le kellett ,zárni, és a rendkívül nagy februári csapadék, s az ugyanakkor jelentkező hóolvadás következtében, a városban összegyülekező és levonuló vizek nem tudván a Gajába folyni, elborították a Jancsár-csatorna és a Palotaváros szögletében levő réteket. Meg kellett indítani a szivattyúkat. Ez alkalommal megállapítható volt, hogy a szivattyútelep négyobb arányú felújítást igényel, mert a szivattyúk és a meghajtó motorok nem 100%-osan üzembiztosak, a zsilip nem zár tökéletesen. Helyi elnevezés az „Ibér folyó" név. A Gaja Malom-csatorna városba érkező szakaszán állt az ún. Kalló malom. Ennek árapasztó csatornáját nevezték el folyónak. A malom már romokban sem lelhető fel, a vízosztómű azonban gyenge állapotban még megvan, és Székesfehérvár vízvédelme ügyében fontos szerepet tölt be. Segítségével vízáradás-veszélyes időben a Malom-csatorna felől érkező vizek teljes egészükben visszaterelhetők a Gaja patakba, s a város gyakorlatilag ebből az irányból káros vizet egyáltalán nem kap. Fontos a zsilip korszerű méretekben történő felújítása. Rácvölgyi táborozó 1965-ben megkezdődött és 1966-ban befejeződött a Rácvölgyi tározó építése, amely 1969 februárjában működött először. Céljának megfelelt. Kisebb tömítési hibák mutatkoztak a zsiliptáblánál, ezeket ki kell küszöbölni. A 60 000 m

3 földtömeget magába foglaló nagy gát kitűnő állapotban van, leeresztőzsilip, árapasztó műtárgy megfelelő, az előbb említett tömítési hibától eltekintve. Az árvízi tározó kezelése révén a vízátbocsátást úgy lehetett szabályozni, hogy az Aszalvölgyi-árok legkritikusabb szakaszán, a Bercsényi utca és az Eötvös utca környékén, mederben maradt a víz. Északi Övcsatorna A várost északról körülvevő, aránylag nagy lejtésű és nagy kiterjedésű vízgyűjtőterület, igen jelentékeny víztömegeket szállít a belterületre. Ez sokszor okoz elöntést az űn. Oncsa-teleptől, a, Tompa Mihály-utcán át, a Zámolyi útig. Ezért már régen felvetődött annak gondolata, hogy létesüljön egy megfelelő méretű övcsatorna, amely ezeket az északi irányból érkező vizeket összefogja és befogadóba vezeti. Az elmúlt években a város létesített is egy övcsatornát, amely azonban kedvezőtlen vonalozása miatt, és befogadó hiányában, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A MÉLYÉPTERV is felveti újra a témát, mégpedig azért, mert a belső csatornahálózat méreteiben sokszorosan megtakarítja az övcsatorna árát, 7,0 m

3/ mp vízhozamot tud lekapcsolni a külvízgyűjtő kiiktatásával. A kivitelezésnek az a körülmény is lehetőséget fog nyújtani, hogy a városfejlesztési terv előirányzata szerint egy északi tehermentesítő körút létesül majd, amely a Vöröshadsereg útból kiindulva a Kereszttöltés útba bekötve, északról fogja körül a várost. Ennek az útnak északi árka lehetne az övárok, a Gaja patakba való betorkolással. Az a rohamos, nagyszerű fejlődés, amely a város életében ma szemünk előtt végbemegy, a településfejlődésben mutatkozik meg. Egyre-másra épülnek az 92