Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Szabolcs István-dr. Várallyay György: Talajviszonyok a Fertő tó környékén

Azóta igen sok terv és elgondolás született, sőt ezek közül a gyakorlatban is nem egy megvalósult. Az optimális komplex vízgazdálkodás kialakításának az igényével fellépő általános rendezés azonban mindmáig megoldatlan. A vízrendezési tervekkel párhuzamosan több leírás jelent meg a Fertő környékének talajviszonyaira vonatkozóan is, sőt ezek többnyire mezőgazdasági hasznosítási javaslatokat is tartalmaznak. Elég itt talán a legfontosabbak közül Szontagh—Horusitzky—Marosy—Asbóth (21), Thirring (22), Kvassay (16) és Varga (24, 25) ez irányú munkásságát kiemelni. 1943-ban id. Várallyay (23) végzett 1:25 000 léptékű talajismereti térképezést a Fertő környékén. A háború utáni években az osztrák részen Ghobadian (5), Franz (2, 3, 4) és Husz (4, 6, 7, 8, 9,10,11,12,13), a magyar részen pedig Szabolcs (19, 20), Ábrahám, (20), Lesztákné és Darab (17) leírják a Fertő környékének talajviszonyait, elemzik a végbemenő talajképződési folyamatokat (elsősorban a sófelhalmozódási és szikesedési folyamatokat) és javaslatokat adnak a szóbanforgó terület eredményes mezőgazdasági hasznosítására, meliorációjára vonatkozóan is. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Mosonmagyaróvári Talajtani Osztálya ugyanakkor elkészítette a Fertő-környék 1:75 000 léptékű genetikus talajtérképét, amelyet kicsinyítve az 1. ábrán mutatunk be. A Fertő környékének természeti viszonyai és talajképződési tényezői A Fertő—Hanság medence süllyedéke Pécsi és Somogyi (18) legújabb természeti földrajzi és geomorfológiai tájbeosztása alapján a Kisalföld nagytáj, Győri-medence középtájának képezi legmélyebbfekvésű részét. A Hanság-medence nagyobb része Magyarországon, a szorosan vett Fertő-medence nagyobb része viszont Ausztriában helyezkedik el. A magyarországi Fertő-medence északi határa tehát mesterséges (magyar—osztrák határ), nyugati és déli határát viszont élesen vonja meg a Fertő-melléki dombvonulat, illetve az Ó-Ikva pliocénvégi-pleisztocén korú hatalmas törmelékkúpja (15), amelyektől a Fertő-medence éles töréssel létrejött süllyedékterülete földtanilag, geomorfológiailag, hidrológiailag, talajtanilag, sőt klimatológiailag és természetesen vegetációjában, mezőgazdasági hasznosítási lehetőségeiben is élesen különbözik. A talajképződés legfontosabb tényezői a Fertő-medencében : 1. Talajképző kőzet 2. Felszíni és talajvizek 3. Természetes növényzet. A Fertő süllyedékét kialakulása óta tölti a beleömlő patakok hordalékanyaga, eróziós lejtőhordalék, deflációs homok és kotuanyag. Bár a Fertőbe ömlő patakok (Vulka, Rákos, Bozi, Balfi-patak stb.) víz és így hordalékhozama is meglehetősen kicsi, nagyobb esők után a vízgyűjtőterületek rossz vízbefogadóképességű felszíne (felszínközeli tömődött kavics, vagy mészkő törmelék réteg a talaj szelvényben) miatt igen megduzzadanak, s ilyenkor hordalékszállításuk is figyelemreméltó. Az eróziós üledékek mennyisége szintén jelentős: a viszonylag meredek lejtőjű Fertőre néző domboldalakról a lezúduló víz a laza feltalajt könnyen magával ragadja, hisz a csapadékvíz zavartalan mélybeszivárgása — mint láttuk — sok helyen akadályokba ütközik, vagy lelassul. A defláció szerepe kétirányú: egyrészt a környező domboldalakról, illetve a Hanságból fúj a szél talaj és kotuszemcséket a Fertő-medencébe, másrészt az uralkodó É—ÉNy-i szél fúj ki üledékeket a szárazon maradt tómenti részekről a medence külső szélére. A Fertő részben feltöltődött medencéjében, tehát a környező területek lajta mészkő, pannon agyag és vályog, pliocénvégi és pleisztocén kavics, homok és iszap, holocén öntésanyag és kotu kőzetanyagának megfelelő összetételű, erősen karbonátos, gyengén lúgos kémhatású, igen változatos vastagságú, szervesanyagtartalmú és mechanikai összetételű és jellegzetes alluviális rétegezettségű alapanyagon indulhattak meg a 1. kép. Réti talajok szódás szikesekhez hasonló gyenge termékenységit területei (Fertőboz) 62