Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Szabolcs István-dr. Várallyay György: Talajviszonyok a Fertő tó környékén
talajképződési folyamatok, amelyekre kétségtelenül a víznek volt és van döntő hatása, mégpedig egyrészt közvetlenül a Fertő tó vizének, másrészt az ugyancsak a Fertő tó hatása alatt álló felszínalatti vizeknek. A természetes növényzet talajképződési szerepét ugyancsak a víz és a sók befolyásolják a növényzet jellegét meghatározó szerepük által. Talajviszonyok és talajképződési folyamatok a Fertő környékén Az előbbiek során ismertetett talajképződési tényezők változatos összhatásának eredményeképpen alakult ki a Fertő környékének az 1. ábrán bemutatott talajtakarója. A medence peremét képező Fertő-melléki dombvonulatot és Ös-Ikva törmelékkúpot erdőtalajok (barna erdőtalajok és rendzinák) borítják. Enyhén savanyú, vagy semleges kémhatásúak, vályog-homokos, vályog mechanikai összetételűek, szelvényükben gyakran figyelhető meg tömör, vizet nehezen áteresztő kavicsréteg. Emiatt gyakran erodáltak. A medenceperem hirtelen tereplépcsővel megy át a tó süllyedékterületébe, amit a talajviszonyok igen éles megváltozása is követ. Jól mutatja ezt az 1. képen bemutatott Fertőboz környékén készült panoráma-felvétel. A medencében kizárólag hidromorf talaj képződmények fordulnak elő, s a talajok közös jellegzetességei a heterogén, mozaikos elhelyezkedés, alluviálisan rétegezett szelvényfelépítés, igen változatos mechanikai összetétel, igen nagy (néha az 50%-ot is meghaladó) CaCO : rtartalom és a lúgos (7—8,5 pH), gyakran erősen lúgos (>8,5 pH) kémhatás. E közös vonások mellett azonban az előforduló talajok jelentősen különböznek is egymástól attól függően, hogy kialakulásuk során milyen talajképződési folyamatok, s milyen mértékben érvényesültek. A Fertő mentén érvényesülő talajképződési folyamatok közül a legfontosabbak a következők: 1. Üledéklerakódás (alluviumképződés) 2. Láposodás 3. Réti talajképződés 4. Sófelhalmozódás, szikesedés. Az üledéklerakódás a Fertő-környéki talajok kialakulására és fejlődésére igen jelentős hatást gyakorolt és gyakorol még ma is. Erre talán legjellemzőbb Kopj (1) azon megállapítása, hogy az iszap és egyéb üledékek ma átlagosan kb. 36%-át töltik ki a tó medencéjének, s ez az arány északról dél felé haladva 25%-ról 55%-ra nő, a Fertő-medence magyarországi része tehát igen erősen feltöltődött. Ez a feltöltődés egyébként ma a szemünk előtt zajlik: csökken a tó mélysége, évről évre megfigyelhető a nádborította részek előnyomulása a nyílt vízfelület rovására. Nem is olyan régen még a tó szélére épített üdülőtelepek ma már mélyen benn vannak a nádasban. A sekélyvizű Fertő tó időjárási viszonyoktól ma még erősen függő vízszíntingadozásai a medence eléggé sík domborzata miatt igen széles partmenti területeken okoznak rendszertelenül megismétlődő, időszakos víz és üledékborítást. Ugyancsak számolni kell itt azzal is, hogy tartós, erős északi szél esetén (ami egyébként gyakori ezen a területen) a Fertő hullámzása, „visszaduzzadása" további jelentős területeket borít el a magyarországi Fertő-medencében. Az állandó nyílt víztükörrel borított területeken főként üledékfelhalmozódás megy végbe, s a lerakódott üledékanyagban csak az időjárási viszonyoktól függő vízszintes rétegeződés okoz változatosságot — elsősorban az üledékek szemcseösszetételében és szervesanyagtartalmában. A mélyvízű részeken a szegényesebb vízi növényzet szervesanyag-produktuma kicsi, így az üledékanyag ásványi jellegű, viszonylag szervesanyagszegény. A sekély vizű részeken, állandóan nedves tocsogókon előretörnek a nád, szittyó, káka és a dús növényzet még mesterséges kitermelése (nádaratás) esetén is nagy tömegű szervesanyagot halmoz fel, vastag szerves iszappal borítja a tófenék üledékeit, s tulajdonképpen átvezet a mocsarasodás és láposodás talajképződési folyamatába. Azokon az időszakosan elárasztott területeken, ahol az ismételt kiöntések nemcsak vizel, hanem vékonyabb-vastagabb homokos-iszapos üledékréteggel is borítják a felszínt, ez utóbbi miatt nem indulhattak meg tartósan talajképződési folyamatok, tehát alluviális rétegezettségű öntések, öntéstalajok és humuszos öntéstalajok fordulnak elő (1. ábra), gyakran egy vagy több eltemetett humuszos réteggel talajszelvényükben. Mint arra már az előbbiekben is utaltunk, a sekélyvizű részeken, magas talajvízű, állandóan nedves tocsogókon, időszakosan vízjárta partmenti területeken a mocsarasodási és láposodási talajképződési folyamatok uralkodók. A dús lápi növényzet nagy szervesanyag termelése, illetve a vizzel való telítettség következtében előálló anaerob viszonyok közti viszonylag lassú szervesanyaglebomlás jelentős szeranyagfelhalmozódást eredményez. A Fertő—Hanság-medence tipikus allápképződési folyamatainak eredményeképpen a szervesanyag vagy még rostos, nyers, lebontatlan tőzeg formájában halmozódik fel — gyakran jelentős vastagságú rétegeket alkotva, vagy többé-kevésbé humifikálódott kotuként fordul elő. A láposodási folyamatok uralkodóak a Hanságmedencében, míg a Fertő-medencében jelenleg területileg és intenzitásukban egyaránt mérsékeltebb jelentőségűek. (1. ábra.) A hajdani — üledékborításokkal ismételten megszakított — lápi folyamatokat a talajszelvények eltemetett, gyakran nyers tőzeget, vagy lebomlottabb kotut tartalmazó, sötét színű szervesanyagfelhalmozódási szintjei bizonyítják. A Fertő-medence süllyedőkének az előbbiek során nem említett részein (azokon a területeken, ahol az ismételt üledékborítás megszűnt, a felszíni vízborítás is csak ritkán és rövidebb időszákokra érvényesült, viszont a felszínközeli talajvízszint hatása állandó és erős) a réti talajképződés az uralkodó, amely azonban igen gyakran fonódik össze sófelhalmozódással és szikesedéssel (1. ábra). A Fertő-medence talajainak nagyrésze magán viseli a réti talajképződés részfolyamatainak (többnyire éles határú humuszos szint kialakulása, morzsás-prizmás talajszerkezet kialakulása, mészakkumulációs szinték kialakulása stb.) bélyegeit, s a felszín alatti vizek hatását tükröző ún. „hidromorf" vonásokat (glejesedés, élénk vasdinamika stb.). Bár a réti talajok kialakulásánál ugyanazok, vagy közel hasonló folyamatok érvényesültek a létrejött talajok tulajdonságaikban igen eltérőek. Elsősorban attól függően, hogy: 63
