Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Bendefy László: Adatok a Fertő tó és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez

leg, hogyan vett részt a korábbi hegyszerkezetképző mozgásokban, az a felsőköpenyben végbemenő lokális tömegátrendeződés módján és mértékén kívül az emeletszerkezetek kifejlődési és települési viszonyainak függvénye. Egyes esetekben az alsóbb,, vagy közbenső helyzetet elfoglaló emeletszerkezetek elősegítik —, más esetekben lefékezik a fölöttük levő szerkezetek mozgását. A mi szempontunkból három, egymással közel párhuzamos szerkezet viselkedése mérvadó. Ezek: a Keleti Alpok keleti peremvidéke; a Kisalföld alatti, illetőleg a Kisalföldi küszöb teljes egészét magába foglaló Centrális alkárpáti küszöb, valamint ennek DK-i szomszédságában kialakult, és a Nyugati Kárpátok hegyszerkezeti rendszerébe tartozó (Szalai T.) Dunántúli Magyar Középhegység (1 ábra). Alábbi szerkezeti fejtegetéseinkben ezt a mélyszerkezeti adottságot nem szabad szem elől tévesztenünk. MORFOTEKTONIKAI ADOTTSÁGOK Az Alpok hatalmas tömege ÉK—DNy-i csapásban ível a Rhonetól hazánk nyugati határa felé. Ez a roppant hegytömeg a Lajtánál, a Kőszegi hegység, illetőleg a Vashegy lábánál hirtelen véget ér. A határainkig húzódó Keleti Alpok féligkristályos palái erőteljes törések mentén, száz-, többszáz-, majd kilométeres lépcsőkkel süllyednek a felszín alá. A legközelebbi hegyvonulat, a Bakony, a Vértes és a Gerecse egységeit magába foglaló Magyar Középhegység, a határaink közelében majdnem K—Ny-i csapású alpi szerkezetekkel közel 45 fokos szöget zár be. A két hegység között a miocénben ily módon alakult ki a legyezőszerűen széttáruló Kisalföldi medence. A felszínen, morfológiailag délnyugaton, Szentgotthárdon túl, Feldbach táján, a Rába elkeskenyült völgyében végződik; északon pedig a Kis Kárpátok, az Inovec, a Trebics és a Gemeridák előhegységei által határolva északnak majd délkeletnek ívelve zárul. Szeizmotektonikai törések A Kisalföldi medencét Dévénytől Szobig a Duna harántolja. Folyásiránya Győrig ÉNy—DK-i, majd Győrtől Szobig Ny—K-i csapású. A folyam Dévény és Győr közötti szakasza több párhuzamos töréshez kötött. Mindegyik töréshez a Duna egy-egy ága kapcsolódik: a hainburgi kapun átlépő főmeder, valamint az ebből kiágazó csallóközi—, illetőleg mosoni ág. A főmeder erős szeizmotektonikai törést követ. Ezt Pozsonytól Vénekig a folyam vonalzása jelzi, majd a törés eltűnik szemünk elől. Kisbértől Móron át Székesfehérvárig azonban morfológiailag is jól szembetűnő: ugyanis ez a törésrendszer választja el a Bakonyt a Vértestől. A továbbiakban csak a Nagylók és Paks közötti vízfolyások egyes szakaszai medermorfológiájának furcsa, EÉNy—DDK-i csapású irányzata utal az alaphegységben rejtve folytatódó törésekre. Hartánál a Duna éles kanyarja van vonatkozásban vele; Kunfehértó és Kelebia között ismét vízfolyás jelzi, majd Ada fölött a Tiszát kényszeríti egy éles kanyarulat kialakítására. Ez a szeizmotektonikai főtörés a vele párhuzamos másikkal együtt, amelyhez a csallóközi ág kapcsolódik (ez utóbbinak viszont a Váli víz mentén futó törés a folytatása), az egész medencét szerkezetileg egy északi-, illetőleg déli részre osztja. E két törés között alakult ki a Kisalföldi medence legmélyebb része. S míg a mély ároktól északra a medencealjzat aránylag hirtelen emelkedik, délre a nagy mélységek folytatódnak egészen a Vaszar—Szany—Kenyeri—Üjkér vonalig. Onnan kezdve a szeizmikus refrakciós mérésekkel már csak a Rába völgyében találtak 2500 méternél mélyebb medencealjzatra (1). Ez a hatalmas, helyenként 3000—6000 méteres mélységet elérő árok, amelyet a Rába mai medre Kenyeriig követ, a Kisalföld medencéjét egy nyugati, illetőleg keleti szerkezeti egységre különíti el. Az ároktól Ny-ra az alaphegységet a medence nyugati peremén felszínen lévő kristályos palák: gnejsz és csillámpala, illetőleg az ezeknél fiatalabb, erősen gyűrt epizonális fillitek, zöldpalák és kvarcitok építik fel (2). Közéjük szerpenK. Kisalföldi kíiszóc T. F. Tótra-Fáira megontiklinótis ~ A poHmetamorf területeket mezozöos tengerek ~ ~ különítették el. Néhol ezekre is mezozöos üledék települ 0 100 200 300 Km 1. ábra. A Kisalföldi küszöb helyzete az alpkárpáti—balkanodinarid nagyszerkezeti rendszerben (E. Bonöev K-balkáni tektonikai térképe adatainak felhasználásával szerk.: Szalai T. és Bendefy L. 1968.) 47