Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Bendefy László: Adatok a Fertő tó és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez

tinné, kloritpalává és talkummá átalakult amfibolit, gabbró vagy diabáz préselődött (3). A medencealjzat részletes kőzettani felépítését Kőrössy ismertette (2). A Rába-ároktól DK-re a gyengén átalakult kristályos alaphegységet ez ideig csak egyetlen: a Vaszar 1. sz. mélyfúrásból ismerjük. Üjpaleozóos (?) képződményeket ezenkívül csak a távolabbi Dióskál és Újudvar határában tártak fel (2). Ellenben annál számosabbak a mezozóos (alsó-, középső-, felsőtriász, jura, alsó- és felsőkréta) rétegsorokat harántoló mélyfúrások. (Részleteket lásd Kőrössynél (2). A Rába-menti ároknak Horvátnádalja táján 2500 métert elérő mélysége Öriszentpéter irányában 3000— 3500 méterig fokozódik, majd délebbre, a Mura és Kerka torkolata környékén már a 4000 métert is meghaladja. A déli irányban mind jobban mélyülő árokban a baki és zalatárnoki mélyfúrás numuliteszes mészkövet, igen vastag szürke márgát és amfibolandezitet, illetőleg andezittufát tárt fel (4). Az ehelyütt megjelenő vulkánosság párhuzamos jelenség a Szany 1. fúrásból ismert 4500—5000 méteres mélységhez kötött andezit-vulkánossággal. A legújabb szeizmikus refrakciós kutatások eredményei (1) sejteni engedik, hogy a 4000—4500 méteres mélységet elérő medencealjzat egy többször ívelő vályú (trog), amely Győr környékétől — meglehetősen komplikált vonalzással — Varasdot érintve, a Pohorjéhoz (Bacher hegység) és a Possruckig vezet. Ahol a medencealjzat a Kisalföldön a legnagyobb, azaz 4000—6000 méteres mélységet ér el, a medence felszíne topográfiailag ott a legmélyebb. Itt a negyedKorban igen kiterjedt lefolyástalan terület alakult ki. Ennek a ma állandóan vízzel borított részét Fertőnek, keletre forduló folytatását pedig Hanságnak nevezzük. Mivel évszázadokkal ezelőtt a mai nyílt víz borította terület is járhatatlan mocsár volt, ezért kapta a mai tó az „ingovány, posvány, mocsár" jelentésű „Fertő" nevet (2. és 3. ábra). A Fertő kialakulásának kérdése nem választható el a Hanság keletkezésének problémájától. Maga a keletkezés ténye a Kisalföld alatti kéregrészben a pliocénben végbement változásokkal függ össze. Ezeket tekintjük át az alábbiakban. 2. ábra. A Fertő és a Hanság XVII. századi térképe ismeretlen szerzőtől. (Bécs, Hadilevéltár) 3. ábra. A Fertő és a Hanság a XVIII. században; ismeretlen szerző térképe (Orsz. Széchenyi Könyvtár térképtára, Budapest) (Milliare Hungaricum = 1000 lépés = 1489,6 m) A Kisalföld kéregszerkezeti viszonyai A Kisalföld kéregszerkezeti viszonyainak taglalásánál a kéregvastagság mai állapotából kell kiindulnunk. A földkéreg alsó határa, a Mohorovicicról elnevezett Moho-felület a magyar medencében általában 25,6 km mélységben van. Ez azt jelenti, hogy a földkéreg hazánkban mintegy 10 km-rel vékonyabb a világátlagnál. Ennek oka az, hogy a Kárpátok keletkezésével egy időben, a Kárpátokon belüli térségben, a földköpeny anyagában torlódás, majd cipó alakú felboltozódás (5) keletkezett (4. ábra). A Moho-térképet (5) tekintve feltűnő, hogy a földköpeny felboltozódásának mértéke annak mind kiterjedését, mind a felmagasodás vertikális méretét illetően K-ről Ny felé csökken (5. ábra). A felboltozódás — természetesen — nagyon hosszú időszak alatt következett be. Szalai (6) szerint még az alsókrétában (ausztriai fázis) vette kezdetét, majd a harmadidőszakban változó intenzitással folytatódott, sőt még napjainkban is tart. A folyamat szakaszos volt, sőt nem egyszer ellenkező értelmű mozgásra váltott át. Ami a szóban forgó folyamat időbeliségét illeti, kétségtelennek látszik, hogy a nagy tömegátrendeződés a felsőköpenyben még az ausztriai hegységképződési fázisban kezdődött meg. Azok a — feltehetően újproterozóos, — mező- és katametamorfit tömegek, vagyis a csillámpala, a para- és orthognejsz, amelyek a szomszédos Rozália- és a Soproni hegységekben ma is a felszínen találhatók, az időben, tehát az alsó- és felsőkré48