Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Vermes László-Szabó Károly: Mit kell tenni hazánkban a szennyvízöntözések gyakorlati megvalósítása érdekében. Hozzászólásokkal

Szennyvízzel öntözött területen csak a kevésbé jól fizető takarmánynövények termelhetők, azok is csak szigorú egészségügyi rendszabályok betartása mellett, így ez a termelési szerkezet hosszú időre elkötelezi az üzemet, ezért nem tud igazodni rugalmasan a piac igényeihez. A nagyüzemi tapasztalatok hiánya miatt a szennyvíz egész évi elhelyezésének, a termelés és a szennyvíz elhelyezés összehangolásának várható nehézségei miatt még kedvező előzetes kalkuláció esetén is egy termelőüzem első kísérletre nehezen vállalkozik, hiszen nagyon sok a bizonytalan, előre nem számítható a termelést befolyásoló tényező. 3. 7. Teendők Annak érdekében, hogy a szenny vízöntözések gyakorlati megvalósítása terén rövid időn belül eredményeket érjünk el, létre kell hozni, néhány üzemi méretű (400—500 kh) szennyvíz öntözőtelepet, külön fekáliás és külön ipari szennyvizek elhelyezésére, s e telepeken szerzett kedvező tapssztalatok alapján lehet majd lemérni azt, hogy azok az üzemek, melyek tisztavizű öntözéshez nem tudnak hozzájutni, érdeklődéssel fordulnak majd a szennyvízöntözés felé. A kísérleti üzemi méretű telepeken a hasznosítás kombinált módszerét célszerű megvalósítani, így szántóföldi, rét-legelő és nyárfaerdő öntözést. Szennyvízöntözésre elsősorban az ipari és azon belül is az élelmiszeripari szennyvizeket kell felhasználni, mert azok egyrészt egészségügyi korlátozások nélkül használhatók fel, másrészt a szennyvíztermelés csúcsidőszaka is jobban megegyezik az öntözési idénynyel. A hasznosításra elsősorban a nyárfatermesztésben rejlő lehetőségeket kell kihasználni, mert a nyárfával hasznosított területeken az öntözés és az agrotechnika könnyen egybehangolható és nincsenek egészségügyi korlátozások, türelmi idők. Nem kell a szennyvizet tározni. Nincs szükség alagcsövezett szűrőmezőre stb. Említettem, hogy a beruházási költségek és üzemelési költségek körüli (az érdekeltek közötti) viták miatt eddig egyetlen szennyvíz öntözési tervünk sem valósult meg. Véleményünk szerint a beruházási és üzemelési költségeket a döntés előtt minden esetben népgazdasági szinten kell vizsgálni a következő módon. Szennyvízöntözés esetén meg kell építeni a mechanikai tisztítóművet és a szennyvízöntöző telepet. Öntözés nélkül mechanikai + biológiai tisztítóművet kell építeni. Abban az esetben, ha a szennyvízöntözési változat nem kerül sem beruházás, sem üzemelési költség tekintetében többe, mint a mechanika + biológiai + normatíva alapján a tisztavizű öntözés beruházása, akkor minden esetben a hasznot hajtó öntözési változat mellett kell dönteni. Ebben az esetben az öntözéses beruházásokhoz a szennyvízkibocsátó járuljon hozzá legalább annyival, amennyibe számára az elmaradó biológiai tisztítómű kerülne, az öntözés költségéhez pedig annyival, amenynyivel kevesebbe kerül a mechanikai tisztítómű üzemelési költsége, mint a mechanika + biológia. Ez azért szükséges, mert az egész évi szennyvíz-elhelyezés miatt az öntözés beruházási és üzemelési költségei is magasabbnak adódnak, mint a tisztavízű öntözéseké, viszont a várható jövedelem elmarad attól, mert értékesebb kultúrák termesztésére a szennyvízöntöző telepen igen korlátozott a lehetőség. 3. 8. összefoglalás összefoglalva az eddig elhangzottakat, a szennyvízöntözés terén még igen sok a tennivaló. Gyors térhódításra nem is számíthatunk, de ha valamivel többet akarunk tenni, mint az elmúlt 70 év alatt, az érdekeltek sürgős összefogása szükséges és létre kell hozni az első üzemi méretű telepeket, mert csak azok kedvező tapasztalatai alapján lehet remélni a mezőgazdasági üzemek részéről az érdeklődést és vállalkozást újabb telepek létesítésére. Véleményünk szerint éppen a hazai kísérletek és tapasztalatok hiánya miatt az első telepeket a biztonság érdekében még túlméretezés árán is, de sürgősen létre kell hozni, még akkor is, ha azok éppen a túlméretezés miatt nem mutatkoznak gazdaságosnak. A hozzászólások rövid ismertetése A felkért hozzászólók hozzászólásai Benesóczky József főelőadó (MÉM) véleménye szerint, a szennyvíztermelők részéről jelentkező igények, illetve „ajánlások" megelőzték a szennyvizek felhasználására vonatkozó mezőgazdasági igényeket, és ebből bizonyos feszültség keletkezett. Részletesen ismertette a minisztériumi állásfoglalást a szennyvízöntözéssel kapcsolatban, valamint azokat a határozatokat, amelyeket a miniszterhelyettesi értekezlet hozott a tárggyal kapcsolatban. Ezek a határozatok jórészt kapcsolódnak az elhangzott javaslatokhoz és most már csak a megvalósításuk van hátra. Részletesen szólt arról is, hogy éppen ezen határozatok nyomán a MÉM a szennyvízöntözéssel foglalkozó kutatásokba is bekapcsolódik a jövő évtől kezdve. Kálmán Miklós csoportvezető főmérnök (OVH) arra mutatott rá, hogy a szenyvízöntözések megvalósításában érdekeltek általában kettőnél nagyobb száma már a kezdet kezdetén sok nehézséget okoz, mert a sok résztvevő között nehéz megteremteni az egyetértést, nehéz kialakítani a közös célért való jó együttműködést. Az optimális az lenne, ha a szennyvízhasznosítás megvalósításában egyetlen szerv lenne érdekelve, úgyis mint szennyvíztermelő, úgyis mint hasznosító. Ez nálunk egyedül a mezőgazdasági üzemek esetében lehetséges, ezért leginkább a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban termelődő szennyvizek öntözéses elhelyezése lendítheti előre a kérdést. Az élelmiszeripari szennyvizek elhelyezése érdekében még a „közérdekű kisajátítás" esete is fennállhat az öntözőtelep létesítéséhez. Hangsúlyozta a módszer jelentőségét a vizek újrafelhasználása területén, majd a biztonsági területekkel kapcsolatban javasolta, hogy azokat — városi szennyvizek esetében — állami főműként létesítsék és üzemeltessék. Kifejtette azt a véleményét, hogy az alagcsöves szűrőmező-típusra a sokkal gazdaságosabb fával hasznosított szűrőmezők mellett nincs is szükség. További hozzászólások Dr. Szebellédy Lászlóné elmondotta, hogy a szennyvízöntözésnél alkalmazható vízminőségi norma kidolgozás alatt áll. Már kialakult az a vélemény, hogy a szennyvízben lévő hasznos sókon felüli só mennyisége döntő, de még további vizsgálatok szükségesek a végső határértékek meghatározásához. Elismerte, hogy ez a 42