Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Vermes László-Szabó Károly: Mit kell tenni hazánkban a szennyvízöntözések gyakorlati megvalósítása érdekében. Hozzászólásokkal

tervezésnél bizonytalanságokat okozhat még, de véle­ménye szerint nem a norma hiánya az oka annak, hogy alig valósult meg hazánkban üzemi méretű szennyvízöntöző telep. Nagyra értékelte a MÉM kép­viselőjének pozitív hozzászólását és reményét fejezte ki, hogy ennek nyomán a gyakorlati megvalósítás is eredményesebb lesz. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a módszer az ún. harmadlagos szennyvíztisztítás, illet­ve elhelyezés esetében is szóba kerülhet. Dr. Mihályfalvy István arra mutatott rá, hogy a szántóföldi növényeket a szennyvízöntözésből sem le­het teljesen kizárni. Szerinte olyan forgó-rendszereket kell kialakítani, amelyek biztosítják a folyamatos elhe­lyezés lehetőségeit. Hiányolta azt, hogy műszaki kérdé­sekkel keveset foglalkoztak az előadók, de igen jelen­tőseknek nevezte a megismert mzőgazdasági eredmé­nyeket. Hangsúlyozta, hogy a gyakorlati megvalósítás csakis közös megegyezés alapján lehetséges, rendeleti­leg megoldani azt egyetlen mezőgazdasági üzemre sem lehetséges, mert a mezőgazdaság nem lehet az ipar ki­szolgálója. Rámutatott, hogy az ipari szennyvizek mi­lyen sokféle kárt okoznak, és ennek alapján az elhe­lyezésükről való gondoskodást igen időszerűnek ítélte. Ujj-Tóth László örömmel számolt be arról, hogy az állami gazdaságok részéről már megtörténtek az első lépések az üzemi méretű szennyvízöntöző telepek léte­sítésére. Részletesen ismertette a Gyula Városi Tanács és a Gyulai ÁG. közötti megállapodást, mely szerint a város szennyvizét mechanikai tisztítás után végső ki­építésben 450 kh nagyságú öntözőtelepen helyezik el. Tervek szerint az egész területet nyárfával hasznosít­ják. Az első ütem (154 kh) berendezése felszín alatti nyomóvezetékkel, bakhátak kialakításával és a nyár­facsemeték letelepítésével már megtörtént, 1969 tava­szán indulhat az öntözés. A teljes kiépítés négy lép­csőben történik. A másik telepet a Görösgalli ÁG. létesíti, ahol a Szigetvári Konzervgyár szennyvizeit ön­tözik el ugyancsak nyárfás hasznosítással. Ez a telep 1969 nyartin /tudja fogadni a szennyvizet. Szólott azokról a kezdeményezésekről is, amelyeket a Bikali és a Szolnoki ÁG. tett a sertéstelepi szennyvizek me­zőgazdasági hasznosítása terén és kitért a halastavi szennyvíz elhelyezésére is, amelyet Nádudvaron akar­nak alkalmazni a közeljövőben. Kifejezte véleményét, amely szerint a forrólevegős szénaszárításnál indoko­latlanok és szükségtelenek a szálastakarmányok beta­karítására vonatkozó egészségügyi megkötések. Török László kiemelte azt, hogy a mesterséges bio­lógiai tisztítás és a szennyvízöntözés nem egyenrangú módszerek, szennyvízelhelyezési szempontból az utóbbi föltétlenül előnyösebb. Ezt az öszehasonlításuknál ál­talában nem veszik figyelembe. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság sem támaszthat túlzó köve­telményeket a szennyvíztermelőkkel szemben, már csak azért sem, mert az állami földtulajdon helyzeté­ben elsődlegesen az össz-népgazdasági érdekeket kell a mezőgazdaságnak szolgálnia. Ez esetben ezek az ér­dekek a szennyvízöntözések megvalósításának előmoz­dítását és nem hátráltatását követelik meg. Kiemelte a kisebb méretű szennyvízöntöző telepek létjogosultsá­gát és kifejezte azt a véleményét, hogy ezek létesíté­sének szorgalmazása is a kérdés előbbrevitelét szolgál­ja. Végül Gábri Mihály mutatott rá arra. hogy a szenny­vízöntözéssel kapcsolatos műszaki kérdések túlnyomó többsége megoldódott, ezek az ilyen öntözőtelepek léte­sítését lehetővé teszik, egyes részletkérdés vár még tisztázásra, ahogy azt Szabó Károly is kifejtette. Véle­ménye szerint az előadónak éppen a hiányokra való rámutatás volt a feladata azért, hogy a problémák mi­előbb megoldást nyerjenek. Összefoglalás A közös szakosztályi ülésen elhangzott előadások és hozzászólások alapján az Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság titkársága az alábbi ál­lásfoglalást küldte meg a témában érdekelt főhatósá­goknak: „A vitaülés előadói részletesen kifejtették egyrészt a f. év májusában Berlinben tartott V. Szennyvízöntö­zési Konferencia tapasztalatait, másrészt a hazai kuta­tás, főként a Debreceni Kísérleti Szennyvízöntöző Te­lep eredményeit, harmadsorban a hazai szennyvíz­öntözések tervezése során szerzett tapasztalatokat, és a következőket állapították meg: a) A berlini konferencia azt mutatta, hogy a kör­nyező szocialista országok mindegyikében nagy jelentő­séget tulajdonítanak a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának. Ez különösen abban jut kifejezésre, hogy minden országban aktív és széles körű kutató­munka folyik a témával kapcsolatos kérdések tisztá­zására, de abban is, hogy egyes országok (NDK, Szov­jetunió, Lengyelország) a gyakorlatban is évről évre több szennyvízöntözést valósítanak meg. A gyakorlati megvalósítás fejlődésének ütemével azonban még ezen országok szakemberei sincsenek megelégedve, nem be­szélve azokról az országokról, amelyekben a gyakorlati megvalósítás csak a kezdeteinél tart, s amelyek közé hazánk is tartozik. b) A kutatási eredmények egyértelműen azt bizo­nyítják, hogy a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítá­sa hazánkban is járható út. A debreceni kísérleti tele­pen az elmúlt 7 év alatt az ipari szennyvizeket is tar­talmazó, magas sótartalmú városi szennyvízzel öntözött 25 növényfaj legtöbbje jó minőségű és nagy mennyisé­gű terméssel hálálta meg a szennyvízöntözést. A tartó­san legjobb eredményeket az évelő pillangósok, a si­lókukorica és a cukorrépa adták, folyamatos egész évi öntözés és 300—600 mm-es vízadagok alkalmazása mel­lett. Kiemelkedőek a nyárfák öntözésével nyert ered­mények is, amelyek azt mutatják, hogy a szántóföldi növényekhez képest két-háromszoros vízadagok . he­lvezhetők el a nyárfás területeken, a fák vágási for­dulója pedig az öntözetlenekének felére-harmadára csökken. A hazai és a külföldi kutatási eredmények egyaránt a szennyvízöntözés nagyobb mérvű és bátrabb gyakorlati megvalósítását indokolják. c) Az eddigi tervezési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szakmai kérdések legtöbbje tisztázott, ezek alapján a szennyvízöntöző telepek megtervezhetők, né­hány kérdésben azonban világosan és egyértelműen állást kell foglalni a gyakorlati megvalósítás előmoz­dítása érdekében. A leglényegesebb az, hogy az alapve­tő elvi kérdésekben egyetértés legyen az érdekelt fő­hatóságok, valamint a szennyvíztermelő és a szennyvíz­hasznosító üzemek között, hogy közösen és kölcsönö­sen előmozdítsák a szennyvizek mezőgazdasági hasz­nosításának megvalósítását. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom