Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Kiss Károly: A mezőgazdasági vízgazdálkodás komplexitása

többlettermelést fejez ki, míg az utóbbi adott agrotechnikai színvonalon elért tényleges és a víz — és aszálykárok elhárításával lehetséges termés hányadosa. A műszaki berendezések műszaki színvonalát három résztényezőből javasolja a vitaindító előadás kialakítani: a) a kárelhárítás biztonsága b) a vízszállítás és adagolás műszaki hatásfoka c) a gépesítettség foka és munkaerő igény oldaláról. Ha a műszaki színvonal relatív értékét kívánjuk meghatározni, akkor a gazdaságossági felső határértékkel osztva az egyes részmutatókat, feleletet kapunk arra, hogy a berendezés milyen mértékben elégíti ki az ökonómiailag indokolt igényt. Lényegében tehát a a fenti módon kaphatunk tájékoztatást, illetve hozhatunk döntést. A kongresszuson elhangzott vita alapján az alábbiakat látszik célszerűnek összegezni: 1. A vízhasznosítási tényezőre vonatkozó vizsgálatokat a vízháztartási hatások egész területére el kell végezni (öntözés, belvízrendezés, lecsapolás, agrotechnikai beavatkozások stb.) A mutató nevezőjének (víz) olyan matematikai felépítése szükséges, amely bármely vízháztartási hatást könnyen áttekinthetően jellemez. A rövid időre szóló vizsgálatoknál (egy év) a csapadék értékének időbeni változó eloszlását, mint jellemző hatást kellene érvényrejuttatni. 2. Nagyon jelentős szerepe van a talajnak, amit célszerűnek látszik a mutatórendszerbe olyan formában beépíteni, hogy jellemezhető legyen a beavatkozás során bekövetkezező talajjavulás, vagy romlás mértéke. 3. Agrotechnikai oldalról különösen alá kell húzni, hogy a vízháztartásban műszaki beavatkozások nélkül nagy változást eredményezhet akár pozitív, akár káros vonatkozásban. A vízhasznosulási tényező rossz, ha olyan vízmennyiséget is elvezetünk, amire később a talajvíháztartásban szükség lenne Olyan eset is gyakran előfordul, hogy a rossz agrotechnika miatt kell több öntözővizet odavezetni. A műszaki és agrotechnikai beavatkozásokat ezért az eddiginél jobban össze kell hangolni, mert a műszaki beavatkozás csak úgy hatásos, ha jó talaj művelést, trágyázást, tápanyagellátást alkalmaznak, de megfordítva is: az agrotechnika ott eredményes, ahol a szükséges műszaki beavatkozások megtörténnek. E két oldal komplex megoldása jelentősen javíthatja a relatív vízgazdálkodási tényező értékét. A talaj és agrotechnika oldaláról folytatni kell azokat a vizsgálatokat a legkülönbözőbb talajtájakon és eltérő talajművelési helyzetekben, amelyek változó mennyiségű és intenzitású csapadékok eseteire mutatják a talajba szivárgó és a felszínen elfolyó víz menynyiségét. Így megalapozottabbá válik a levezetőművek méretezésénél mértékadó fajlagos vízhozam szabatos megállapítása, de ugyanakkor az egész talaj vízháztartás felmérése is. 4. A vízgazdálkodás színvonalának jellemzésére szükségesnek látszik a mutatórendszerbe költség és jövedelmezőségi mutatók felvétele is, hiszen végeredményben a beavatkozás tehertételei és eredménye dönti el a gazdaságos beavatkozás mértékét, módját és kívánatos biztonsági fokát. Előfordulhat, hogy a kedvezőtlen természetes mutatók megváltoztatása indokolatlanul nagy gazdasági áldozatot igényelne, vagy más esetben kis mértékű javulás is számottevő eredményt hoz. A változtatás mindig ökonómiai oldalról merülhet fel és szükséges lehet vizsgálni a vállalati kereteket meghaladó közgazdasági kategóriákat is (árpolitika, állami támogatás stb.) amelyek elősegítenék bizonyos irányú és mértékű műszaki beavatkozásnak a gazdaságok érdekeivel összhangban levő döntések kialakítását. A mutatók számát illetően tehát a kongresszus szükségesnek tartja a vázolt mutatók kibővítését, ami elsősorban ökonómiai és talajtani területen indokolt. így mind a helyzet megítélése, mind a beavatkozás tekintetében komplex képet kaphatunk és nemcsak egyoldalúan, hanem több oldalról, nagyobb biztonsággal alapozzuk meg a vízgazdálkodási helyzet, vagy a mezőgazdasági termelés színvonalának változtatását célzó lépéseket. A mutatók tartalma Másik vitatott terület a mutatók képzésénél használt tényezők értékének tartalmi oldalát érintette. Olyan összetett mutatók kerültek ugyanis javaslatba, amelyek azon túlmenően, hogy a jellemezni kívánt kapcsolatot és folyamatot illetően is vitát váltottak ki, egyes tényezőinek tartalmi meghatározása legalább olyan jelentőségű a mutató alakulása és a vizsgált kérdés komplexum szemlélete szempontjából, mint maga a mutató rendszer kialakítása. 1. Külanöisen alapvető elhatározás e tekintetben, hogy a termésfokozó eljárások gazdaságosságának és hatékonyságának elbírálása érdekében többtényezős kísérletek beállítását javasolja a kongresszus. így értékelhető az egyes tényezők hatása külön-külön is és együttesen. Különösen jelentős az öntözés és trágyázás, fokozott tápanyagellátás kölcsönhatásának együttes vizsgálata. A két alapvető tényezővel való ellátottság arányának és mértékének ugyanis alapvető agronómiai vízgazdálkodási és ökonómiai következményei adódhatnak. 2. Az öntözővíz-szükségleti vizsgálatokat is tovább kell folytatni és teljeskörű vízháztartási vizsgálatra alapozni, ami magában foglalja a változó természeti (meteorológiai, hidrológiai, talajtani, agrotechnikai stb.) és gazdasági (üzemi, ökonómiai) körülményeket. 3. Ugyancsak az öntözéssel összefüggően a tavaszi tározó öntözést hangsúlyozta a kongresszus, ami biztonságosabban folytatható a mi éghajlati viszonyaink között, mint az őszi tározás. Ennek egyrészt talajtani, agrotechnikai, vízháztartási vonatkozása van, de ugyanakkor az öntözőberendezések üzemelése tekintetében is újszerű problémákat vet fel. Ezt a kérdést a Tisza II. öntözőrendszer modellgazdaságaiban célszerű lenne vizsgálni. 4. ökonómiai oldalról az öntözőberendezéseket úgy célszerű méretezni, hogy tegye lehetővé az öntözést igénylő kultúrák távlatilag növekvő ráfordítási színvonalon történő termeléséhez szükséges víz biztosítását. Mivel az üzemi körülmények és a termelés színvonala lényegesen befolyásolja a vízgazdálkodás eredményességét, az öntözéssel való belépés időpontját illetően a feltételek részletes ismeretében differenciáltan lehet dönteni. Ugyanígy az öntözés üzemen belüli méretét is ezen összefüggések határozzák meg. 5. A talajvédelmi tervezések megalapozásához egy20