Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Gaál Lászlóné: Felszíni vizeink radioaktivitásának alakulása
nyeződés klasszikus példája az amerikai Columbia folyó, melybe a világ első atomerőműveinek egyike, a Hanford művek engedi le már kb. 20 év óta XO^yCi/ml aktivitású szekunder hűtővízét. Az első években a folyóban nem volt sugárszennyeződés kimutatható, később aktív foszfor, cink és végül kén jelent meg, nem magában a vízben, de az iszapban és a folyó biotópjában. Ezek a jellemző nuklidek ma a folyó torkolatánál a tenger kagylóiban is kimutathatók. A folyó mellett lakók részére a folyóból származó halhús fogyasztását a legutóbbi időben 20 kg/év/fő mennyiségben kellett limitálni, mivel az említett nuklidek a folyóbeli halak húsában is erősen feldúsultak és a halat fogyasztók szervezetében is kimutathatóvá váltak (5, 6). Ilyenmérvű radioaktív elszennyeződés extrém eset, de kisebbmérvű sugárszennyeződések más folyóknál is ismertek és a kellő óvatosság betartásának szükségességére figyelmeztetnek. Felszíni vizet felhasználó vízműveknél tanulmány tárgyává kell tenni a radioaktív anyaggal aránylag kismértékben szennyezett folyóvizek gyakorlatban alkalmazható dekontaminálásának kérdését is. Erre vonatkozóan egyes külföldi vízművek már bevezettek ilyen eljárásokat, illetve számos helyen folynak ezzel kapcsolatos kísérletek. P. a Dortmundi vízművek talajvíz dúsításnál előülepítő medence beiktatásával a kisaktivitású — 4—20 pCi/1 — nyers folyóvízből az aktivitás kb. 40%-át tudják kiszűrni. További dekontaminációt biztosított itt az előszűrő utáni lassú szűrés. Még hatásosabbnak találtuk a dekontaminációt, ha az előszűrést alumíniumszulfátos vagy vashidroxidos vízkezelés, majd gyorsszűrőn történő szűrés követte. Megállapították, hogy a víz sugárzóanyag tartamát a szűrők felső, kb. 5 cm-es rétege tartja vissza, ezért ezek szakszerű tisztítása szükséges. A leírt eljárás azonban csak bizonyos izotópkeverékeket tartalmazó nyers víz mentesítésére alkalmas, de pl. !l 0Sr illetve 13 7Cs szelektív eltávolítására speciális szűrőanyagot kísérleteztek ki alkáli szilikáttal és aluminiumszulfáttal kezelt fűrészporból, melyet aztán a szűrőhomok fölé rétegeznek. A kezelt fűrészporos réteg ioncserélőként működött és (J 0Sr, 13 7Cs, 14 4Ce eltávolításánál is 95%-os hatásfokot biztosított (7). Más helyeken lignit, tőzeg és egyéb celluloze tartalmú anyagoknak, illetve különböző agyagásványoknak dekontaminálási célokra történő felhasználására folynak kísérletek. Nálunk Szálay professzor ért el előkezelt hazai tőzeggel a víz dekontaminálása terén jelentős eredményt, eljárást főleg uránmentesítésre alkalmazta (8). Feltétlenül szükségesnek látszik hagyományos felszíni víztisztító berendezéseinknél megvizsgálni azt, hogy a víztisztítás egyes fázisaiban a jelenleg mért kis aktivitások milyen mértékben és milyen módon dekontaminálódnak. Ezzel kapcsolatban a siófoki és szolnoki vízműveknél végeztünk tájékoztató jellegű vizsgálatot. Ezek azt mutatják, hogy pl. a szolnoki víztisztító berendezésnél alkkor, amikor a Tisza nyers vize 31—28 pCi/1 aktivitást mutatott, a kezelés utáni tiszta víz aktivitása 10—8 pCi/l-re csökkent, ami kb. 70%-os dekontaminálási hatásfoknak felel meg. A siófoki vízműnél a víztisztítás során a szolnokihoz hasonló dekontamináció volt megfigyelhető. Hazai felszíni víztisztító műveinknél a kezelés minden fázisában részletesen meg kell vizsgálni a dekontamináció hatását befolyásoló tényezőket. Hogy a tervezéshez és üzemeltetéshez értékesíthető adatokat kapjunk, ezek a feltáró jellegű vizsgálatok hosszabb időn át rendszeresen végzendők. Felszíni vizeink radioaktivitásának alakulását 1958 óta az OKI Vízügyi Osztályán, majd az 1962-ben alakult Radiohigiénés Laboratóriumban állandóan figyelemmel kísérjük. Évente kb. 300—350 vízminta adatait értékeljük. Az eredményeket a Duna és Tisza, mint fő vízgyűjtő köré csoportosítva 1963-ig visszamenően adom meg, éves átlagértékben. Az egyes mintavételi helyeken kapott minimális és maximális értékek erős eltérést mutatnak, hasonló jelenséget észleltek azonban más szerzők is, így pl. a Duna osztrák és német szakaszán. 1963-ban még meglehetősen nagy aktivitásokat mértünk, melyek az atomcsend egyezmény után csökkenő jelleget mutattak és jelenleg az évekénti kisebb ingadozásoktól eltekintve kb. azonos szinten mozognak. A Duna és mellékfolyóinál 1967-ben az előző évhez képest emelkedést mutat a Duna, Répce, Rába, Mura és Dráva, csökkent a Lajta, Gyöngyös, Rákospatak és Feketevíz aktivitása. Kisebb mérvű aktivitás emelkedés jelentkezett a Balatonnál is. Vizsgálatainknál a Duna vizének aktivitásmérésére fektettük a fő súlyt, mert vízfolyásaink közül mind hazánk, mind pedig a felső vízgyűjtő területén a nagyvízhozamú Duna alkalmas arra, hogy közelében nagyteljesítményű atomerőművek épüljenek, (Gundremmingen) melyek hulladékvize radiológiai szempontból később jelentősen befolyásolhatja a Dunának nálunk ivásra felhasznált vizét. A Dunavíz aktivitása 1966-hoz képest emelkedett. Míg néhány éven keresztül a Szőny, Nagymaros között a korábbi években észéit aktivitásemelkedés 1965—66-ban nem volt kimutatható, 1967. áprilisában a szobi révvel szemben és Nagymarosnál egy alkalommal ismét 140 pCi'l körüli aktivitást mértünk a vízben. A mért aktivitás rövid felezési idejű anyagtól származott. Az áprilisi mintavételkor a Duna többi szakaszán sem Szob felett, sem Nagymaros alatt aktivitásemelkedést nem találtunk. Ettől az egy alkalomtól eltekintve magasabb kiugró értéket 1967-ben a Dunán többé nem észleltünk. A Tisza és vízgyűjtőjéhez tartozó folyók vizénél is hasonló ingadozások figyelhetők meg, mint a Duna és mellékfolyóinál. A Sebes-Körös aktivitása 1967-ben valamennyi folyórik között a legemelkedettebb, a Fehérés Kettős-Körös aktivitása viszonylag csökkent. A Tisza mentén több ponton vett vízminták vizsgálata szerint a Tisza aktivitása folyásirányban lefelé nő. A víz belépési aktivitása Tiszabecsnél átlagban 1 pCi/1, Szolnok alatt pedig már 19 pCi/1 aktivitást találtunk. Ez megegyezik azzal a megállapítással (9), hogy a folyók vizének aktivitása folyásirányban lefelé általában emelkedést mutat. A felszíni vizek össz. béta-aktivitásának vizsgálatával kapcsolatban 1967-ben rátértünk a víz káliumaktivitásának meghatározására. Felszíni vizeinkben a természetes /, 0K-től származó aktivitás kicsi és nem befolyásolja lényegesen az össz. béta-aktivitás alakulását, kivételt képez a Velencei és Fertő tó, melyeknél a sókoncentrált vizek káliumtartalma nagy és a káliumaktivitás az össz. béta-aktivitásnak kb. 50%-át adja. A káliumaktivitás meghatározásával a szomszédos államokban végzett vizsgálatokkal összehasonlítható eredmények állnak rendelkezésünkre. A Lajta vizének össz. 17
