Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Ember Károly-Sellyey Gyula: Beszámoló a Kisköre-Tiszaszederkény-Debrecen környéki tanulmányútról

Teleki László (VIÉP) ismertetést adott az építendő műtárgyak elkészülési sorrendjéről, az egyes építési ütemekben szükséges elrendezésről. Helyszíni bemutatás formájában megtekinthették a jelenlevők a körgáttal körülvett építési területet, a már működő talajvízszínsüllyesztő üzemet. Bemutatták a munkahelyen működés közben a két típusú résfalépítő berendezést is, Az első nap délutánján ezt követően a Tiszai Vegyi Kombinát ipari víztisztító és vízellátó rendszerét tanulmányoztuk. A bevezető előadásokat a TVK impozáns igazgatói épületében tartották. Nagy Géza (MÉLYÉPTERV) „A TVK ipari vízkezelő berendezése" című előadásában ismertette az 1960—62ben épült 100 000 m

3/nap teljesítményű víztisztítómű tervezését és működését, ennek 1966—67. évben 150 000 m

3/nap teljesítményre való bővítését. A durva homokfogó után a T Erőműben hűtővízként már felhasznált Tisza víz a következő kezelési fázisokon és műtárgyakon megy keresztül: előklórozás, vegyszeres bekeverés, pelyhesítő medence, Uni-Flow rendszerű ülepítő, utóklórozás, nagynyomású hálózati szivattyúk szivó aknája. Deritővegyszerként alumíniumszulfátot és mészhidrátot alkalmaznak. A vízminőségi igényt (100 mg/l alatti lebegőanyag tartalom) a berendezés eddig is jól kielégítette, azonban a kapacitásnöveléssel együtt meg kellett oldani a nagynyomású szivattyúk biztonságosabb üzemét is. Ezek érdekében kétszeresére emelték a vízlevezető bukóvályuk számát, és a derítő megrövidítése útján nagyobb tisztavíz-medencéket alakítottak ki. A ma már átépített formában működő víztisztító műben gondoskodtak a vegyszerek oldásához tisztított vízről, továbbá az utóklórozó kedvezőbb elhelyezéséről is. Csizmánk Sándor (TVK) az ipari vízellátás és víztisztítás üzemeltetési tapasztalatairól szólt. A beindulás óta eltelt 5 év alatt a víztisztító mű kielégítő minőségű vizét szolgáltatott, de természetesen adódtak problémák is: a Tiszavíz erősen változó hordalékossága, a vegyszeradagoló és iszapkotrók meghibásodásai, a derítők lefedetlenségéből adódó hullámzás, pernye lerakódás (T erőmű felől) miatti vízminőség-rontó hatás. Az átalakítás időszakában helyes építési ütemezéssel és megkerülő vezetékkel biztosították az üzemeltetést. Gondot jelent, hogy egyes technológiai folyamatoknál az említettnél jóval tisztább, max. 30 mg/l lebegőanyagtartalmú hűtővízre lenne szükség. A gyáron belüli hűtővíz körfolyamat üzemének javítása és bővítése érdekében került sor a korszerű, Dávid-féle üveglamellás, mesterséges, vagy természetes cirkulációjú hűtőtornyok kialakítására, melyekkel igen jó hatásfokot érnek el. Nagy Árpád és Kovács Miklós (TVK) egy érdekes víztisztítási kérdés megoldását mutatták be „Felszíni víz lebegőanyag tartalmának folyamatos műszeres mérése" című ismertetésükben. A víztisztító telepre érkező Tisza-víz hordaléktartalmát a korábbi gravimetrikus eljárással csak félnapos eltolódással tudták meghatározni, vagy a vizuális átlátszóság mérésére támaszkodtak. Az előadók által szerkesztett műszer elektromos úton méri és regisztrálja a lebegő anyag mennyiségét, továbbá szabályozza a derítő vegyszeroldat adagolását, az észlelt hordalékértéknek megfelelően.. Az elméleti megalapozású és kísérletekkel alátámasztott módszert kívánatosnak látszik a jövőben más, felszíni vízkezelő műveknél is kipróbálni. Az előadások után a résztvevők megtekintették az ipari víztisztító művet és a hűtővíz-forgató rendszert, az említett Dávid-féle hűtőtornyokkal. Az egyes üzemrészeknél a tervező és üzemeltető szakemberek kötetlen formában részletes felvilágosítással szolgáltak az érdeklődők kérdéseire. Az első napi program után a debreceni Nagyerdőben lévő Campingben pihentek meg a résztvevők. Érdekességként kell megemlítenünk itt azt, hogy a Campingbe bevezették a közeli nagyerdei hévíz-kút melegvizét is. Ez még nemzetközi szinten is jelentőséget kölcsönöz ezen Campingnék. Debrecenben — a tanulmányút második napján — az ismertetéseket, előadásokat a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság új székházának előadótermében tartották. Papp Ferenc (TIVIZIG) bevezető előadásában utalt az Alföld ármentesítések előtti állapotára. Az árvédelmi, lecsapolási munkák után ugrásszerű fejlődést jelentett a századfordulótól a kútfúrási technika tökéletesedése és terjedése. Ma már a TIVIZIG területén 4500-at is meghaladja a fúrott kutak száma. Ezt követte a vízmű-telepek és hálózatok kiépítése. A Debreceni Vízművet 1913-ban helyezték üzembe, ezt sajnos hosszú ideig továbbiak nem követték. Jelentős előrelépést okozott a hévízkutak kiépítése. Az 1954-ben megvalósult Tiszalöki öntözőrendszer a felszíni vízkészletek jelentős növekedését eredményezte. A Keleti Főcsatorna Debrecen határában halad, vizének a vízellátás céljára való felhasználásakor a vízminőségi kérdéseket részletesen meg kell vizsgálni. A Vízügyi Igazgatóság területén ma a 24 vízműből az összlakosság 34%-a részesül közüzemi vízellátásban. Ez természetesen szükségessé teszi a szennyvízelvezetés fokozottabb mértékű fejlesztését is. A korszerű állattenyésztő telepek vízigénye is igen jelentős, a keletkező szennyvizek szintén műszaki beavatkozást igényelnek. Dr. Schneider Szilárd (MÉLYÉPTERV) a „Debrecen vízellátása a IV. sz. vízmű és a felszíni vízmű (KFCS) tükrében" című előadásában ismertette az egyes vízműtelepek kapacitását és a vízigények növekedését. A IV. sz. vízmű üzembehelyezésével sem rendeződött a város vízellátása, minthogy a város DK-i térségében levő „vízműrétegre" újabb vízműtelepet a feltárások negatív eredménye miatt kiépíteni nem lehetett. A Keleti Főcsatornára alapozott vízműtelep a beruházási program 1964. évi elkészülte után pénzügyi okokból még nem valósult meg. A lakosság fogyasztásának alakulása az új lakótelepek építésének ütemétől függ, de ez az igény kielégítése csak a KFCS vízműből valósítható meg. Megállapítható, hogy a jelenlegi 3000 m

3-es víztorony üzemi és nem kiegyenlítő jellegű. A városi hálózat a KFCS vízmű 20 ezer m

3/nap kapacitással való belépésekor is alkalmas a víz elosztására. Csak a hálózat három pontjára történő bevezetést kell megvalósítani. A rendelkezésre álló anyagi erőket a vízműkapacitás fenntartására (I. sz. vízmű rekonstrukció) és a KFCS vízmű mielőbbi megépítésére kell összpontosítani. Zólyomy László (MÉLYÉPTERV) előadásában a város területének és környezetének vízföldtani viszonyaival foglalkozott, vázolta a vízutánpótlódás kérdéseit. Ismertette a nyugalmi vízszintek évenként bekövetkező jelentős süllyedését, mely igen káros kihatással van a 136