Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Dobos Irma: Kuba vízföldtani adottságai

A legelterjedtebb képződmények a miocén koriak. Mészkő, dolomit, már^a, homok és agyag képviseli eze­ket a rétegeket. Rendkívül jó víztároló képességgel rendelkeznek. A miocén összlet vastagsága 60—600 m között változik. A karbonátos képződmények igen gyakran karsztosodtak. A márga rétegeket néhol an­hidrittel és gipsszel együtt találjuk. A miocén rétegekre telepített mélyfúrású kutak át­lagosan 200—300 l/sec vizet adnak. E rétegek jó víz­12 forintnak felel meg). A város egyes részein az ivó­vízszállítás még tartálykocsikkal egészül ki és ezekből a lakosság szükségletének megfelelően közvetlenül tölt­heti meg saját edényeit ivóvízzel. A miocén kori összletre negyedkori rétegek települ­nek, s azokat agyag, kavics, homok, tőzeg és korall­mészkő képviseli. Ezekre a rétegekre csak néhány ki­sebb mélységű kutat telepítettek és vízadóképességük a hiányos adatok miatt kellően nem ismert. E mtszf. 100-i 80­60­W­20­0 ­-20­-4Ö­HAVANNA H ALM ENDARES! - MEDENCE­• képzödményhatár nyugalmi vízszint 1,26 vizhozam L/sec-ban , ^ k m 3. ábra. Az Almendares-i medence vízföldtani szelvénye szolgáltató képességét jellemzi a Havannától D-re fek­vő Almendares-i medencébe telepített mélyfúrású ku­tak kitűnő vízhozama. A főváros vízellátását is ezekből a rétegekből biztosítják. Havanna és közvetlen környékén földtani felépítésé­ben kréta, eocén és miocén rétegek vesznek részt. A Habana—Matanzas és Madruga antiklinálisok közötti medencét a miocén kori képződmények töltik ki (3. ábra). A mintegy 452 km'--es vízbeszerzési területen a kutak vízhozama általában a liter tört részétől 50 1/sec-ig változik. Az innen kitermelésre kerülő közel 190 millió m 3 évi vízmennyiség a főváros és még jó né­hány közeli nagyobb helység közfogyasztását biztosít­ja. Ezenkívül e terület kielégíti még az ipar és a mező­gazdaság vízigényét is, s így a kitermelt összes víz el­éri a 221 millió m 3/év mennyiséget. A becsült dinamikus vízkészlet mindössze 175 millió m 3/év, tehát 46 millióval többet termelnek ki évente, amely már a statikus készletet is érinti. Ezt a nagy­fokú igénybevételt bizonyítja a nyugalmi vízszint ál­landó süllyedése, amely előbb-utóbb a rétegek kime­rüléséhez vezet. A fővárosba vezetéken érkezett víz — a kellő keze­lés hiánya miatt — ivóvízként nem használható. Az elégtelen nyomásviszonyok miatt az épületekbe a köz­ponti szivattyúk nem tudják felnyomni a vizet, ezért a fővezetékek vizét házi szivattyúk továbbítják, amelyek segítségével megtöltik a tetőn elhelyezett tartályokat (2. kép), és innen már gravitációs úton kerülnek a la­kásokba. A tetőtartályokat az esetek többségében gondatlanul kezelik, n ez még további szennyeződési lehetőségek forrása. Az ivóvíz minőségű vizet kb. 20 l-es üvegballonok­ban hetenként egyszer tehergépkocsin szállítják a fo­gyasztó helyekre (egy ballon víz ára 40 centavo, amely Vízminőség A vízminőséggel szemben támasztott követelmény a felhasználástól függ. így pl. az ivóvíz felhasználására szükséges, hogy az összes oldott só az 1 g/l-t, a szulfát­ion pedig a 250 mg/l-et ne haladja meg. A megenged­hető keménység 7 mg eé/1. Ezenkívül még az alábi megkötések vannak érvényben: fluor nem lehet több, mint 1,5 mg/l, ólom nem lehet több, mint 0,1 mg/l, arzén nem lehet több, mint 0,05 -mg/l, cink nem lehet több, mint 5,0 mg/l, réz nem lehet több, mint 3,0 mg/1,1, (A fenti adatok csak tájékoztató jellegűek, az ér­vényben levő szabvány néhány jellemzőjét emeltük ki.) 2. kép. Havannai városrész. A háztetőkön víztartályok 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom