Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Miháltzné Faragó Mária dr.: A délalföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményéről

1. ábra. A Würm 2-től a holocén végéig lerakódott dél-alföldi üledékek összegezett pollenszelvénye 1. Aprószemű futóhomok, 2. Durva kőzetlisztes finom kőzetliszt, 3. Tőzeg, 4. Karbonátiszap, 5. Tavi, finom­homokos osztályozatlan kőzetliszt, 6. Löszös finomhomok és finomhomoks lösz, 7. Lösz, 8. Erősen karbonátos képződmény I. Fa pollen, II. Nemfa pollen és spóra iszapjának állapotára is. A Dongér tónak alig van nyílt víztükre, a tavak elöregedési fázisában van. A tavi fácies legjellemzőbb tagja a karbonát iszap.A Ca és Mg karbonát, mely az ásványi szemcsék körül és között felhalmozódva vízzáró réteget alkot hidrológiai, klimatikus és biogén tényezők együttes hatásának kö­vetkezménye. A karbonát üledéket — helyi elnevezés­sel mésziszapot — először Miháltz J. tanulmánya ismer­teti (9). Szerinte a felszíni futóhomok és lösz kilúgozott karbonát anyagából származik és mindig vízállást je­löl. Kriván P. a diagenizáltabb „réti mészkő" keletke­zését, nagyobb vízállás alatti magasabb szintben tele­pültnek veszi (8). Tavi fúrásokkal feltárt legidősebb képződmény a Würm! lösz, amelytől felfelé a legfelső löszrétegig — szemcseösszetételi vizsgálatok szerint — egymás mel­lett és fölött 2—4 m vastagságban az eolikus üledékek szinte minden átmeneti változata megvan. Kunfehér­tónál a legfelső lösz-szintben, annak felületén történt a karbonát iszap felhalmozódása, míg a Petőfi és a Szarvas tó ágyát a futóhomok képezi. A rétegtan számára végzett malakológiai vizsgálat is statisztikusán értékel, így a nedvesség- hő igényű, vagy éppen a hideg- szárazságtűrő fajok megjelenési ará­nyából következtetéseket tehet az éghajlatra. A pali­nológiai meghatározás a növényzet borítást rekons­struálja, amiből a klímára következtetésen keresztül rétegtani tagolást ad. Közvetlenül érvényesülhet ez a korreláció a pleisztocénvégi és holocén szakaszokra, mivel itt már csaknem a mai növénytársulásokat ta­láljuk. Az utolsó glaciális utáni tundra-tajga fázisokon keresztül történt felmelegedési időket és a holocén lombos-erdősödési szakaszait az uralkodó fanemekről nevezték el. A három hátsági tó 10 db tóalatti és 17 db tókörnyéki fúrásának palinológiai kiértékelése összevet­ve a malakológiai eredményekkel, valamint az üledék kifejlődést ábrázoló földtani szelvényekkel az alábbi korbesorolást tette lehetővé. A vizsgált legidősebb képződmény a Würm> lösz, melynek szubartikus vegetációja Selaginellás—tund­ra időn keresztül vezet a nyir és kevés tölggyel jelle­mezhető interstadiálisba, aminek üledéke futóhomok, vagy helyenként tőzeg. A Würm 3 lösz a Pinus ural­mú kezdeti szakasz után a hidegsztyepp pollenképét mutatja. Kunfehértó alatt nedvességigényes lágyszá­rúak pollenjei és csigák is vannak, ami időszakos víz­borítást is mutat. A lösz felületén talajképződés lát­ható, efölött üledékhézag van. A Petőfi és a Szarvas tó legfelső lössz-rétege finomhomokos, benne messze ural­kodó a Selaginella spóra. Innen fölfelé a lösz és homok minden átmenete megvan a mogyoró-kori futó­homokig, ugyancsak kimutatható tundra állapottól a meleg sztyepp kifejlődéséig a vegetáció fokozatai. I. A későglaciális tundra időszakban elkülönül a Be­tula Pinus, Picea, Alnus uralmú, de elég sok száraz sztyepp elemet tartalmazó Bölling kilengés (I. b) a 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom