Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Miháltzné Faragó Mária dr.: A délalföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményéről

csaknem kizárólag Salix, Betula nana pollent tartalmazó rétegtől, amely a Driász^nek felelhet meg (I. c). II. Alierőd. A korai fenyő-nyír fázist a jelző fajok közel 1:1 előfordulása jellemzi, elég sok Cyperaceae pollen kíséretében. III. Driász

2 pollenzónában a nyír elveszti a fenyővel megosztott uralmát, a Pinus, Picea dominancia mellett a tavi anyagban sok a vízi lágyszárú, a Typha, Myriophyllum pollenje. IV. Praeboreális fenyő-nyír szakasza már a holocén bevezetője. A névben szereplő fafajok uralma mellett éger, tölgy is megjelenik szórványosan, jelezve a klima további enyhülését. Tovább gazdagodik az állóvízi vegetáció. V. Boreális, mogyoró időszakában a ligeterdőkkel sűrűn települt Délalföldet nagykiterjedésű füves puszták váltják fel. Az éghajlat melegedése főleg a szélsőségesen melegszáraz nyarakban nyilvánul meg. Az átmeneti évszakok valószínűleg csapadékosak voltak. A mélyedésekben a dús vízi növényzet elősegíti a futóhomok felületén a karbonát-iszap kiválását. A hátakon szabadon mozgó homok itt megkötődik, kisebb laposokban a tőzegesedés sem ritka. A tavi diagramokban a mogyoró pollenje legfeljebb a 20 %-át teszi ki az összes pollenmennyiségnek, míg a tiszavölgyi spektrumokban elérte a 80 %-ot is. VI., VII. Az atlantikus klimafázis vegyes tölgyes erdőjű pollenzónájában a karbonátiszap kiválás, máshol a tőzegképződés befejeződik. Mind a csigafauna, mind a növényi mikrofosszilia, így a Nymphaeceae pollenje és a Botryococcus alga állandó nyílt vízre utal. A magasabb terület humuszos finomszerű homokjában a fapollen uralkodó, abban is a Quercus, Tilia, TJlmus pollenje. VIII. A szubbóreális Bükk

rben teljesednek ki az alföldi erdőségek. A fapollen nagy százaléka az erdők záródását jelzik, ebben még mindig a kevert tölgyes az uralkodó, sok a gyertyán, viszont a bükk pollenje nem annyira messze uralkodó itt az alföldön, mint a tiszalöki szelvény ezen polenzónájában (5). IX. A szubatlantikus Bükk

2-ben megemelkedett a nem fapollen részleg, melynek nagy része kultúr és gyomnövény. A löszhátságon megritkulnak az erdőségek, egyrészt a klíma szárazabbá válása következtében, másrészt emberi irtás nyomán. A futóhomok újra mozgásba jöhetett az uralkodó ÉNy-i szelek hatására és megkezdődött a tavak ezen keskenyedő részének fokozatos elborítása (1. ábra). Ügy érezzük a fent vázolt tótörténeti kutatások jelentősége abban van, hogy az üledékváltozások, a pollen és csigafauna meghatározása alapján a korbeosztás, a legapróbb részletekig lehetséges, míg az egyébként döntő jelentőségű, de külszíni rétegekben igen ritka gerinces maradványok csak nagyobb egységek kormeghatározását teszik lehetővé. IRODALOM 1. ANDÖ M.: Geomorphologische und hidrographische CTiarakterisierung des Kunfehérsees und seiner Umgebung. ACTA GEOGR. SZEGED 5. (1964) 2. ANDÖ M.: Mikroklimaverhaltnisse der sodahaltigen Teiehe im südlichen Teil der Grossen Tiefebene. ACTA GEOGR. SZEGED 6. (1966) 3. ANDÖ M.—MUCSI M.: Klimarytmen im Donau—TheissZwischenstromland. ACTA GEOGR. Szeged 7. (1967) 4. MIHÁLTZNE, FARAGÓ M.: A soltvadkerti Petőfi-tó rétegeinek kronológiája palinológiai vizsgálatok alapján. ŐSLÉNYTANI VITÁK. Bp. (1966) 5. MIHÁLTZ, I—MIHALTZ—FARAGÓ.M.: Attempt at a pollen chronology in quaternary fluviatile deposits. ACTA BIOLOGICA; SZEGED, Tom. XI. 1965). 6. FEHÉR J.: Morphogenesis of laké Nagybüdös at Soltvadkert. ACTA GEC GR. SZEGED 5. (1961—64) 7. JÁRAINÉ KOMLÖDI M.: Adatok az Alföld negyedkori klíma- és vegetációtörténetéhez. I. BOT. KÖZL. 53. köt. 3. füzet (1966). 8. KRIVÁN P. í Die Bildung der Karbonatsedimente im Zwischengebiet von Donau und Theiss. ACTA GEOLOCICA. T. II. BUDAPEST, (1953). 9. MIHÁLTZ I.—FARAGÓ M.: A Duna—Tisza közi édesvízi mészkőképződmények. AZ ALFÖLDI TUDOMÁNYOS INTÉZET 1944—45. ÉVKÖNYVE. Szeged, (1946). 10. MIHÁLTZ I.: Az Alföld negyedkori üledékeinek tagolása. ALFÖLDI KONGRESSZUS KIADVÁNYA. Budapest, (1953). 11. MIHÁLTZ I.: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2. (1966). 12. MIHALTZ I.—MUCSI M.: A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 10. (1964). 13. MCLNÁR B.—MUCSI M.—MAGYAR L.: Adatok a Tiszavölgyi alluvium földtani térképezésének módszeréhez. FÖLDTANI KÖZL. sajtó alatt. 14. MUCSI M.: A Duna—Tisza közi karbonátüledékek puhatestű faunája. IFJtJSÁGI ACTA TTK 2. Szeged, (1962). 15. MUCSI M.: Finomrétegtani vizsgálatok a kiskunsági karbonátképződményekben. FÖLDTANI KÖZL. 93. (1963). 16. MUCSI M.: A soltvadkerti Petőfi-tó földtani viszonyai. FÖLDTANI KÖZLÖNY 95. (1965) és 96. (1966). 17. SEBESTYÉN O.: Az első nemzetközi Paleolimnológiai Szimpózium. HIDROLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ. (1968). 18. ZÓLYOMI B.: Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól. MTA BIOL. OSZT. KÖZL. 1. (1952). 130