Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Miháltzné Faragó Mária dr.: A délalföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményéről

A délalföldi szikes tavak kutatásáról és azok eredményéről DR. MIHALTZNÉ FARAGÓ MARIA DR. Magyar Állami Földtani Intézet A szegedi tudományegyetem Földtani Intézetében több mint tíz éve folyó szikes tó kutatás azzal a céltudatos szándékkal indult, hogy az akkori alapkutatási feladathoz a negyedkor szintezéséhez több oldalú vizsgálattal, részleteire kiterjedő adatokkal szolgáltasson. A tótörténeti kutatás, amennyiben földtani szemlélettől irányított, felvilágosítást ad a tavak alapkőzete és tavi üledékei keletkezésének vízföldtani, üledék-kőzettani és éghajlattani körülményeire. A délalföldi szikes tavak üledékföldtani, puhatestű fauna és palinológiai vizsgálatának együttes eredménye nemcsak a tó kialakulásának dinamikai folyamatára világít rá, hanem a terület földtani fejlődéstörténetét is adja. A kutatás menete Az első jelentős munka e területen az a két Zólyomi B. vezette tóalatti fúrás volt, mely az alföldi térképezés során (1950) a rétegtani megállapítások palinológiai alátámasztására a Kiskunhalas melletti Kunfehértón készült. Eredményeit az „Alföldi Kongresszusion ismertette (10), (1. kép). É Ifi 1. kép. Gólyaláb állványzat a vízalatti fúráshoz A negyedkor kutatás további folyamán a lösztábla területén mélyített felsőszentiváni fúrás, melynek 78 m vastag eolikus üledéksora az egész pleisztocént képviseli az üledékifejlődés, csigafauna és pollenelemzés tanulmányozása alapján. (Eolikus rétegekben ugyan a spóra-pollen nagy része elpusztul, amiért sajnos nem adhat teljes értékű következtetést az éghajlatra.) Mivel a negyedkor szárazföldi tagolása klímaváltozások alapján történik, a mi periglaciális övünkben a fenti klímaváltozás visszatükröző üledékfáciesváltozások rétegtani tagolást, korbeosztást tesznek lehetővé. Pollenmegmaradás szempontjából ideális közeg nemcsak az autochton tavi üledék, hanem az állóvíz alatti rétegsor is. Köztudottan világszerte a leghálásabb mikrofosszilia lelőhelyek a lápok, tavak, lefűződött kis medencék üledékei. Ezen meggondolásból kiindulva újra felvetődött a hátsági tavak intenzív tanulmányozásának szükségessége. A szegedi Tudományegyetem Földtani Intézete 1960-ban a Vízügyi Igazgatóság segítségével, Kunfehértón 6 db víztükör alatti és 30 db tóperemi, illetve tóhoz közeli fúrást mélyített, változóan 3,5-től 10 m mélységig. Ezek laboratóriumi vizsgálatának befejezése után hasonló kutatásokkal tárták fel a Soltvadkerti Petőfi tó futóhomok-lösz területét és tavi üledékeit. Az üledék kifejlődés meghatározásait — Miháltz 1. irányítása mellett — Mucsi M. végezte, és ugyanő a puhatestű fauna meghatározását és értékelését is (12, 14, 16.). E sorok írójának munkaterülete a palinológiai vizsgálat volt (4, 5.). A tázlári Szarvas tó feldolgozására csak az elmúlt években került sor. Ugyancsak a múlt évben fejeződött be az eolikus Hátság és a Tisza árterületének határán lévő Dongér tó és területének komplex vizsgálata is, melynek eredményét Molnár B., Mucsi M. és Magyar L. közli (13). Itt említem meg, hogy már a fenti eutróf tavak kutatása előtt Mucsi M. finomrétegtani adatokat közöl a csólyospálosi és pusztaszeri már feltöltődött tavak területéről (15). A Földrajzi Tanszék kutatói a Hátsági tavak geomorfológiájára és vízháztartására vonatkozó méréseket és számításokat végeztek. A tótörténeti kutatás mellett a szikes tavak széles körű limnobiológiai feltérképezése folyik a Szegedi Akadémiai Bizottság egyik komplex témája keretében. Ennek ismertetése túllépné tárgykörünket, ez biológus kutató feladata lehet. Eredmények A hátsági tavak területén a pliocén rétegösszleg a felszín alatt 100—200 m mélyen van, efölött csak eolikus képződményekkel töltődött fel a terület. A pleisztocén tartalma alatt ugyanis a felszín a környező sülylyedő területekhez képest mindig magasabb helyzetű volt. A szélhordta üledék, a lösz és futóhomok képződése nem mindenütt folytonos. A melegebb csapadékosabb klimaszakaszokban talaj képződés és felszíni denudáció volt. Az uralkodó ENy-i szél által kifújt ENy—DK-i irányú mélyedésekben helyezkednek el a hátsági tavak, ennek megfelelően alakult ENy-i felükön keskenyedő körteformájuk is. Méretre legnagyobb a Kunfehértó, melynek adatai Andó M. (1) szerint: területe 170 ha, vízmennyisége 1,5—2,5 millió m

3 között változó; több évi átlag alapján közvetlenül a tóra hulló csapadék évi mennyisége kevesebb, mint az évi párolgás számított értéke (1:1,5). A tó vízháztartása több évtizede nem változott, ami az oldalirányból beáramló talajvíz-utánpótlással magyarázható. Legnagyobb vízmélysége 2 m. Alig felénvi méretű a Petőfi tó, de vízmennyisége ennek is emberemlékezet óta állandó. A Szarvas tó a legkisebb (kb. 50 ha) hasonló adottságok mellett. Csak az erősen csapadékos években van lefolyása, a vízháztartása leginkáb természetes, ugyanez mondható zártsága miatt fenék128