Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Balogh Bálint: A Közép-Tisza vidék tiszabői főműve

A fővízkivétel eddigi mélyépítményeinek és gépészeti berendezéseink korszerűsítése során a hullámtéren olyan műtárgy és gépészeti komplexum létesült, mely azonos berendezéssel oldja meg az öntöző- és belvíz gravitáviós vagy szivattyús emelését és továbbvezetését (2. ábra, 6. kép). Öntözővíz-szállítás Gépi berendezése: úszómű (10 db ECSK—800 gépcsop.) Q-max = 6>0 m

3/sec, úszómű-tartalék (4 db DCSK— 800 gépcsop.), transzformátor és szekunder berendezések; mélyépítménye: csillapítómedence, burkolt előcsatorna, parti szögtámfal-szerkezet; magasépítménye: transzformátor-állomás, szekunder berendezés épület, elosztószekrény tartó, gépészpihenő. Belvizszállüás Gépi berendezése: 3 db ECSK—800 gépcsop., Q-„

w

x~ = 2,0 m

3/sec; mélyépítménye: belvízcsatorna- zárt szelvényű, zsilippel, belvízcsatorna, nyílt szelvényű, nyomócsövek, zsilippel (2,0 ós 1,0 m 0); magasépítménye: belvíz-szivattyútelep. Az elektromos ós Diesel-üzemű úszóművek (ECSK -fDCSK) 1600 LE teljesítményűek. Az öntözési idényben 35—40 millió m

3 vizet szolgáltatnak 8—10 fő kezelőszemélyzet munkájával. Az úszóművek 2 X 2 db NA— 1100-as nadrágszár parti nyomócsővel — diffúzoros kiképzés mellett —• csatlakoznak a hullámtéri csillapítómedence Tisza felőli homlokfalába. A partvédőműves partba elhelyezett nyomócsövek csatlakozó részét vasbeton szögtámfal támasztja meg. A csillapítómedencét egy 35 m hosszú trapézszelvényű, kőburkolatú előcsatorna köti össze a belvíz-szivattyúteleppel. Az előcsatornát 1,5 m koronaszélességű gát erősíti meg. A művek a főcsatorna tengelyében, az árvédelmi töltésre derékszögben épültek ki. A csillapítómedencéből — annak tengelyvonalával 45°-os szöget bezárva — annak D-i oldalán ágazik ki az 1,2 m 0 zártszelvényű vasbeton belvízcsatorna. A csatornát a medence felől zsilip zárja le. A zárt csatorna esésben torkollik be a trapézszelvényű nyílt belvízcsatornába, mely vízfolyás irányban csatlakozik a Tisza-mederbe. Az elektromos áramforrást 35 kW-os távvezetékről nyeri a fővízkivétel, szabadtéri transzformátorállomás útján. Az állomás az árvízvédelmi gáthoz épített feltöltésen, kútalapokra épült fel. A 2 db 600 kW teljesítményű transzformátor által 380 V-ra áttranszformált áram földkábellel jut a Tisza-partélre épített I tartós vasbeton szerkezetre. Az itt álló elosztószekrények az árvédelmi gáttal vannak egy magasságban. Az elosztószekrényektől ugyancsak kábel vezeti az áramot az elektromos gépcsoportokhoz. A kábelek az úszómű lengőcsövén át kerültek bevezetésre (7. és 8. kép). Mivel a belvíz és öntözővíz-emelés időben nem esik egybe, a belvízszivattyútelep nem kapott külön gépcsoportot, hanem az úszómű 3 db ECSK gépegységét szerelik fel, mikor a belvízi helyzet azt megköveteli. A transzformátor-állomásról az áram földkábellel jut el a szivattyútelephez. 3. A főmű sólyatere A Közép-Tisza-vidék térségében működő 25 fővízkivétel főleg úszóműves megoldású. Ezek úszóműyei és a kiszolgáló vízi járművek részére a korszerűsítés során 1964-ben épült sólyatér mind gazdaságossági, mind balesetveszély-elhárítási szempontból nagy előnnyel jár. a) A sólyatér szükségessége A fővízkivételek fokozatos kiépítése miatt az úszóművek is különböző nagyságrendben készültek. Az öntözésfejlesztés első időszakában főleg kevés gépszámú (1, 2, 4, 5) úszók előállítása volt időszerű. A nagyobb teljesítményű művek később kerültek gyártásra. Beruházási hitel hiánya miatt több olyan úszóművet is üzembe helyeztek, melyeket használt üzemanyagtartályból vagy folyami stégből alakítottak át. Emiatt egyes fővízkivételek 3—5 m

3/sec teljesítményéhez 5—8 db úszóművet vonultattak fel 30—40 db gépegységgel (Tiszasüly, Tiszabő, Kőtelek, Kisköre). A műveket már ez időben is Tiszabőre vonták össze, mivel mind az úszók, mind a gépek javítását az innen 36 km-re fekvő Kunhegyesi Javítóműhely látta cl. A szállítás amellett, hogy drágította a gépek fenntartását, még rongálta is azokat. Hasonló volt 7. kép. A kábel rávezetése az úszóműre (foto MTI) 8. kép. A szabadtéri transzformátor (foto MTI) 125