Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Balogh Bálint: A Közép-Tisza vidék tiszabői főműve

a helyzet a gyártott berendezésekkel, mert azokat szintén csak itt lehetett vízre úsztatni. Az úszóművek javítás és jégveszély miatti kiemelése a szakadó parton fagerendák ós sínek útján, kézi erővel és traktorvontatással történt. A visszahelyezésnek is ez volt a módszere. A kisebb nagyságú úszóműveknél még lehetett ezt az eljárást alkalmazni, azonban a 10—-15 gépegységes művekhez már nem felelt meg. A CSK úszóművek ki- ós visszahelyezése sólyatér nélkül már nem volt megoldható. b) A sólyatér elrendezése A 8500 m

2 nagyságú sólyatér hossza 170, szélessége 50 m. 30 db különböző úszómű sólyázására és tárolására alkalmas. A sólyapálya 30 X 40 m, melynek az LKV-ig kiépített 1:5 pályája 0,10 m 0 betonnal fedett. A folyóra merőleges pályán, 4 db tölgygerendasín fekszik, egymástól 5 m távolságra. A gerendákon mozgó sólyaszánt —a rajta levő teherrel — 2 db 36 kW teljesítményű elektromos csörlő mozgatja. Az árvédelmi gáttestbe betontömbökre helyezett csörlők 300 m hosszúságú vonókötéllel vontatnak. A sólyapályához úsztatott úszóművet — a csörlős kiemelés után — lánctalpas traktorral a tárolótérre vontatják és alátámasztó gerendázaton tárolják, illetve javítják. Jégzajlás a sólyateret nem veszélyezteti, mivel a +6,0 m partot csak a mederből kilépő víz borítja el. A jég levonulása rendszerint +2—4 m vízállásnál következik be. Az úszóművek sólyázása gépek nélkül történik. Azokat a vízen álló úszóról szerelik le, illetve a már vízre helyezett műre szerelik rá. A sólyateret az árvédelmi gátról rámpán át lehet elérni, melynek javított útján gépjárművek közlekedhetnek. 4. A központi géptelep A központi géptelephez tartozik a Közép-Tisza-vidék 25 fővízkivótelének 120—140 db gépcsoportjának és 20 db úszóművének javítása és tárolása, valamint üzem alatti gépészeti felügyelete. A géptelep 1963-ban létesült, fejlesztése még nem fejeződött be. A géptelephez tartozik a sólyatér, a javítóműhelyek, a szociális létesítmények, a gépraktárak és a géptároló tér. a) A műhelyt és gépraktári telephely A műhelyek, a raktári létesítmények, a sólyatér a fővízkivétellel szemben — az árvédelmi gát mellett —, a mentett oldalon, a község északi részén létesültek. A telephelyre a gátról kövezett lejáró vezet. A kb. 2 ha nagyságú telephely zárt építményei 760 m

z területet foglalnak el. Az épületekben forgácsoló-, hegesztő-, szerelőműhelyek, alkatrész- és anyagraktár található. Külön áll a fedett géptárolószín, az 50 fős szociális épület (étkező, mosdó, konyha). A műhelyek előtti tér betonozott, a külső javítások elvégzéséhez ennek folytatásában áll a vízfékpad. A tárolótéren az időjárásra nem érzékeny eszközöket (csövek, tartályok, hordók, bakok) tárolják. A telephely hidroforos vízellátású. A géptelephez tartozik a község belterületén levő 30—40 fős munkásszállás is. A telephely anyagmozgató járművekkel és lánctalpas traktorokkal rendelkezik. b) A javítóműhelyek munkája A központi géptelepet csak az öntözőberendezések javítására rendezték be. Az erőgépek, szivattyúk, csövek ós egyéb tartozékok karbantartását a fővízkivótelekről az idény után összevont gépkezelő személyzet végzi. A javítóidényben (október—március) 80—100, üzemidényben pár fő foglalkozik karbantartással. A szakemberek a saját maguk által kezelt gépeket javítják. így szorosabban érdekeltek a kifogástalan munkában. A műhelyek évi termelési értéke 8—10 millió Ft. A sólyatéren át vagy a közúti járműveken érkező gépeket ós felszereléseket mindenekelőtt számba veszik, majd a hibamegállapító brigád vizsgálja felül azokat. A hibák nagyságától és az évi üzemóra-teljesítéstől (üzemnapló alapján) függően a gépeket közép- vagy főjavításra utalják. A javítást nem igénylőket tisztítás ós kezelés után a gépszínbe vagy a tárolótérre szállítják. A javításra utaltakat a javítóbrigádok kapják meg. A javítás után a vízfékpadon bemért és a MEO által ellenőrzött gépek szintén tárolásra kerülnek. A műhelyek javítási kapacitását meghaladó gépegységeket — főleg az elektromos berendezéseket —- más, megfelelő javítóüzemekben javíttatják. c) A gépi berendezések le- és felvonultatása Az üzemképes úszóművek, gépek, felszerelések felvonultatása a sólyatér útján, vagy közúti járművekkel történik. Az úszóművek vízre helyezését a sólyapályán végzik, az úszóműhöz tartozó gépi berendezéssel együtt. Az összeszerelt úszóműveket a sólyatértől vontatóhajó vonszolja a fő vízkivételekhez. A folyón el nem érhető — Hortobágy menti fővízkivételek és átemelő művek — felvonultatása közúton megy végbe. A levonultatást ellenkező irányból hasonlóan hajtják végre. A parti nyomócsőről történt lekötés után az úszóműveket, bevontatják a géptelep sólyapályájához. 5. Az öntözővíz-emelés központi irányítása A tiszabői főművet adottságai és a fővízkivételek közelsége alkalmassá tették arra is, hogy a területileg ide eső főművek vízemelésének központi irányítását innen végezzék. Többszöri átszervezés után, 1964-től itt történik a Közép-Tisza-vidéken működő vízemelő egységek kétharmadának üzemi irányítása. Ez a főleg gépészeti tevékenység nincs a VÍZIG szakaszmérnökségekhez rendelve, hanem a VÍZIG termelési üzeméhez tartozik. Az üzemirányító központ látja el a jászkiséri, a karcagi és a mezőtúri szakaszmérnökségek területén működő VÍZIG, társulati ós termelői vízemelőhelyek vízszolgáltatási munkáját. A tevékenység kiterjed az öntözőrendszerek, az öntözőfürtők stabil és úszóműves fővízkivételeinek, átemelő szivornyás és szivattyús álláshelyeinek gépészeti munkáira. Ezen belül biztosítják a gépek fel- és levonulását, a víztermelés folyamatos üzemét, az üzemanyag- és elektromosenergia-ellátást, az üzem közbeni karbantartást, a közép- és nagyjavítást, a gépek tárolását. Szükség esetén árvíz- ós belvíz elhárítási munkákat is ellátnak az üzemben nem álló öntözőgópparkkal. 1967ben a tevékenység főbb mutatói a következők voltak: 126