Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Fekete István: A Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei mezőgazdasági vonatkozásai

ná tehetné a megoldást. Nem lebecsülendő az a szempont, hogy árvíz idején is fenntartott magas duzzasztás esetén rendkívüli mértékben megnövekednének a duzzasztott böge mentén építendő árvízvédelmi töltések keresztszelvényei, szükséges rézsűburkolatok, szivárgásvédelmi és egyéb munkálatok. A Tisza csatornázás kialakított megoldása szerint a nagyobb ítrvizék idején, amikor a hordalék töménység is nagyobb értékű, a vizek akadálytalanul vonulnak le a Duna illetőleg a Fekete-tenger felé. A Tisza természetes jégviszonyai a Dunáénál jóval kedvezőbbek. A hatalmas kiterjedésű széles hullámtér kellő biztonságot ad az éles és szűkebb kanyarulatokban esetleg feltorlódott jég levezetésére is. A tervezett vízlépcsők hatására megnövekszik a jég mennyisége és tartóssága. Ezek azonban akadálytalanul levezethetők, még a veszélyes nagyobb árvizek ideje előtt. A folyócsatornázás befejezése után a Tisza a különböző vízgazdálkodási érdekek számára kedvező vízállású lesz. A Kiskörei Vízlépcsőre pedig kimagasló központi szerep jut a Tisza vizeinek elosztása és közel 600 milliós vízmennyiség tározása révén. A Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei mezőgazdasági vonatkozásai DR. FEKETE ISTVÁN MÉM Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodája A megvalósításra vonatkozó elhatározások A Tisza-csatornázás és annak keretében a Tiszasüly környéki második vízlépcső létesítése már a korábbi vízgazdálkodásfejlesztési tervekben szerepelt és helyének pontosabb meghatározására vizsgálatok is folytak. A Kiskörei (II. Tiszai) Vízlépcső főműveinek létesítésére vonatkozó első átfogó műszaki tanulmány 1960ban készült el. A Gazdasági Bizottság 1964 szeptemberében hozott határozatával állást foglalt az első ütem megvalósítása mellett. Az OVH a beruházást a mezőgazdasági-, termelési", műszaki és gazdaságossági szempontok, továbbá a népgazdaság teherbíró képességének figyelembevételével építési ütemekre bontotta és elkészítette az első kiépítési ütem részletes megvalósítási tervét. Ezt a Kormány jóváhagyta és így határozott a III. ötéves tervről szóló 1966. évi II. törvény is. Ezt követően a Kormány, mint értékhatár feletti beruházást, 1967. évi kezdésre jelölte ki. Ennek megfelelően az első ütem kivitelezési munkái megindultak. *** Röviden ismertetnék néhány számadatot a Kiskörei Vízlépcsővel kapcsolatban. Az öntözőrendszer teljes hatóterülete mintegy 1,5 millió kh. Öntözővízzel ellátható terület 524 000 kh. A főművek által biztosítható vízhozam — 300 millió m

3-es tározott vízmennyiség esetén — 176 m

3/sec. A tározó a Balaton területének %-e, a Velencéi tónak pedig négyszerese. A megvalósítás három ütemben történne. Az I. ütemben (1967. XII. 31-ig) 120 000—150 000 kh-on létesülne öntözés. A II. ütem a tervek szerint 1967—1980, a III. ütem pedig 1980—1985 között valósulna meg. Hazánk a feltételes öntözés zónájába tartozik, ezért nálunk a rizs és az intenzív zöldségtermesztés kivételével az évek többségében eredményesen termeszthetjük kultúráinkat. Aszályos években azonban a növények számára szükséges vízmennyiséget öntözővízzel kell pótolnunk, hogy megteremthessük a termelés biztonságát. A termelés biztonsága, vagyis az aszály elleni védekezés érdekében végzett öntözés nem gazdaságos, az éveken át kihasználatlan vagy csak kis mértékben használt öntözőberendezések beruházási, fenntartási, üzemelési költségei nem térülhetnek meg az elhárított aszálykár nagyságából. Az öntözés akkor jövedelmező, ha célja az állandó és a szárazgazdálkodás optimális szintjeit meghaladó nagy termések elérése. Az öntözés célját — állandó, nagy termések biztosítását — csak akkor érhetjük el, ha a növény fejlődése számára szükséges összes tényezőt, folyamatosan és egyidejűleg, a megkívánt mennyiségben és minőségben biztosítjuk. Ebből következik, hogy az öntözés — mint az agrotechnikai eljárások bármelyike — csak akkor érvényesül megfelelően, ha termésfokozó hatásában a többi tényező hiánya, illetve elégtelen volta nem akadályozza. Az öntözés biológiai indokoltsága azonban nem jelenti annak gazdaságosságát is. Ezért öntözésfejlesztési célkitűzéseink megfogalmazásánál abból kell kiindulnunk, hogy az öntözéssel a növény vízigényét a termelési célnak megfelelően — az adott körülmények között gazdaságos határig — szükséges kielégítenünk. Az öntözővíz igénybevételi helyének, idejének, az öntözött viszonyok között folyó termelés konkrét célkitűzéseinek, a műszaki létesítmények kialakításának, a vízkormányzás és az öntözés technikájának stb. megválasztása sokféle módon, egyben széles költségskálával — egymástól eltérő beruházási igénnyel — történhet. A választott variánsnak megfelelően változik az öntözéses és szárazgazdálkodás üzemen belüli és területi összhangja, az öntözéses gazdálkodás eredményeként jelentkező többlettermék mennyisége és összetétele gazdaságon belüli és kívüli felhasználása, illetve feldolgozása, a hozzá tartozó, ehhez szükséges fejlesztési-beruházási igényekkel együtt. Az öntözéses gazdálkodás fogalmát abban az esetben és értelemben használjuk, ha az öntözéses agrotechni115