Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Fekete István: A Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei mezőgazdasági vonatkozásai

kával előállított termékek mennyisége és értéke meghatározza az üzem: — kibocsátott árutermékeinek összetételét, — termelési szerkezetét és termelési irányát, — ráfordításainak szintjét és szerkezetét, — a termeléshez lekötött állóeszközeinek szintjét és összetételét, — üzemi szervezetét, — jövedelemszintjét. Az öntözés az egyik legnagyobb eszközigényű agrotechnikai eljárás. Magától értetődő dolog tehát, hogy az öntözéses gazdálkodás során felhasznált és lekötött eszközök csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az öntözéses gazdálkodás alapvető feltételeit az üzemben a megkívánt szinten már biztosították. Az üzemi tervezés szükségessége A felülről tervező módszer — mely az általános, s éppen ezért csak a főművek műszaki paramétereinek tervezésénél és az előírt gazdaságossági számításoknál alkalmazható országos, illetve regionális normatívákat tudja felhasználni — nem tudja kiaknázni (a nagyszámú megoldási variáció megtervezhetetlensége miatt) az üzemek természeti, közgazdasági és szubjektív adottságaiban rejlő tartalékokat, a konkrét üzemek termelési feltételeinek gazdaságos felhasználásában, kombinációiban rejlő lehetőségeket. Ugyanakkor ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása biztosítja leginkább az állami és üzemi beruházások gyors megtérülését. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei — mind az állami főművek, mind az öntöző üzemekben megvalósított beruházások vonatkozásában — döntően mezőgazdaság-fejlesztési beruházás. A fejlesztésre fordított összegeknek, tehát az öntözővizet felhasználó mezőgazdasági üzemekben az öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében beruházott összegek hatására minimálisan akkora jövedelem többletnek kell keletkezni, amekkorát más, hasonló nagyságú mezőgazdaság-fejlesztési beruházás biztosított volna. Ugyanakkor az árutermelés volumenének olyan mértékű növekedése is szükséges, amelynek árképzése, forgalmazása, exportja során a mezőgazdaságban és a népgazdaság más szektoraiban keletkező többletjövedelem biztosítja az állami eszközökből megvalósított beruházások megtérülését. Az első tervezési szakasz után a megtérülés feltételeinek biztosítása érdekében a mezőgazdasági üzemek oldaláról kell megkezdeni a konkrét mezőgazdaság- és öntözésfejlesztési előkészítő, szerkesztő, tervező munkát. Csak az üzemeit igényeiből kiindulva lehet megteremteni az öntözés végleges területi elhelyezéséhez szükséges mezőgazdaságfejlesztési és vízgazdálkodási tervező munka egységét. Ezt indokolja még az is, hogy a mezőgazdaságnak az öntözővíz fogadására való felkészítését a lehető legracionálisabban (a népgazdaság teherbíróképességét legkisebb mértékben próbára téve) és leggyorsabban kell megoldani. Ez úgy érhető el, ha az öntözővízzel ellátható területeken olyan gazdaságokat (tájegységeket) választunk ki a fejlesztésre, melyek a kedvező természeti-közgazdasági adottságok, valamint a szubjektív tényezők következtében már a tervező munka megkezdéséig az átlagosnál magasabb termelési — gazdálkodási — színvonalat értek el, megközelítették a szárazgazdálkodás optimumát. A fejlesztés előzetes területi kijelölése A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei jóváhagyott beruházási programjában a Gazdasági Bizottság rögzítette az öntözésfejlesztési program gazdasági-műszaki célját és kereteit. Ennek megfelelően, a területileg illetékes Megyei Tanácsok és Vízügyi Igazgatóságok 1966 májusában — az érintett üzemek egyetértésével — javaslatot készítettek az öntözésfejlesztés I. ütemében (1973—1975 közötti időszak) megvalósításra kerülő 120 000 kh-nyi (69 000 ha) öntözés területi elhelyezésére, kijelölték az öntözésfejlesztés szempontjából számba vehető gazdaságokat. Ez az előzetes kijelölés 206 gazdaságban 174129 kh (100 200 ha) öntözőtelep megépítésére tesz javaslatot. A kijelölt gazdaságok helyzetének felmérése Az öntözés legkedvezőbb területi elhelyezése, az öntözésre való áttérés helyes időpontjának megválasztása, az öntözéses gazdálkodás területileg és időben differenciált fejlesztési feladatainak meghatározása érdekében a következő főbb kérdésekre kell választ kapni: — az öntözésfejlesztési program gazdasági-műszaki céljának és kereteinek megfelelően előzetesen kijelölt gazdaságok közül melyek azok, ahol az öntözővíz-felhasználásra legalkalmasabb természeti és közgazdasági adottságok vannak, — termelési-gazdálkodási színvonaluk jelenlegi állapota alapján milyen hosszú idő szükséges ezekben az üzemekben a gazdaságos öntözés alapvető feltételeinek megteremtéséhez, — a gazdaságok jelenlegi helyzetét és a fejlesztéssel elérni kívánt színvonalat összehasonlítva, milyen átfogó jellegű intézkedések szükségesek a fejlesztési cél megvalósításához. Ezekre a kérdésekre a választ természetesen csak az üzemek adatainak és fejlesztési szándékainak ismeretében lehet megadni. A MÉM Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodája kidolgozta és az érdekelt szervékkel megvitatva véglegesítette azt a módszert, amelynek alapján felmérhetővé vált a tanácsok és Vízügyi Igazgatóságok által előzetesen kijelölt gazdaságok jelenlegi helyzete. A helyzetfelmérés tematikája a következő főbb fejezetekre oszlik: 1. A gazdaság természeti adottságai A gazdaság földrajzi elhelyezkedése, éghajlati jellemzők. A földterület domborzati viszonyai, talajadottságok, értékelésük az ömtözhetőség szempontjából. A vízgazdálkodási helyzet (különös tekintettel az árvíz, belvíz és a meglevő öntözések helyzetére). 2. A gazdaságok közgazdasági adottságai A gazdaság távolsága a közigazgatási, árufelvevő és árubeszerző centrumoktól. Településviszonyok és üzemi szervezet, munkaerőhelyzet. Az állóeszköz értéke és összetétele, a gépesítés helyzete. 1J6