Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Csanda Ferenc: Csatornák vízzáróvá tétele SUPERSILIC-eljárással

László igazgató és Rabovszky József főmérnök közreműködésével, a feltalálók irányításával. A javítás előtt a csatorna annyira rossz volt, hogy 350 l/p teljesítményű töltéssel sem lehetett félszelvénynél nagyobb magasságot előállítani. A javítás után viszont a csatorna kifogástalanul vízzáróvá vált. A nagyüzemi bevezetést megelőző kísérleti javításokat 1966. őszén kezdték el s 70 munkanap alatt 2160 fm hosszú (átlagosan tehát 31 fm/nap) csatornát javítottak meg. Ennek mintegy felénél a javítást megelőzően 600—800-szoros exfiltrációt mértek. A javítás után megtartott előírásos vízzárósági vizsgálatoknál valamennyi megjavított csatorna kivétel nélkül mind kifogástalannak bizonyult. A bizottság előtt megtartott exfiltrációs vizsgálatok során 2—3 m-es túlnyomás mellett sem lehetett mérhető vízszintsüllyedést észlelni. A javítás utáni vízzáróság mértékének pontos meghatározására a 2. ábrán látható — a szerző által kidolgozott — edényes mérőberendezés használatát is bevezettük, mely lehetővé teszi deciliter nagyságrendű elfolyás pontos mérését is. A csatornaszakaszban átlagosan (m<í) 2 m-es vízoszlop nyomást állítunk elő s mérjük az edényben a víz süllyedését. Erre is több módszert dolgoztunk ki. A 3. képen pl. milliméter beosztású mérőléccel mérjük a víz süllyedését. Az így megtartott vízzárósági vizsgálati eredmények is mind kifogástalanok voltak. A SUPERSILIC eljárás értékelésére, hatékonyságának és minőségének vizsgálatára az ÉVM Műszaki Fejlesztési Főosztálya vezetésével külön szakbizottság alakult. A bizottságban képviselve volt az ÉTI, ÉMI és SZIKKTI, mint kutató- és minősítő intézetek, valamint az ÉVM Építéstervezési Főosztály, az ÉVM MÉLYÉPTERV, az OVF DUNABER, a Dunaújvárosi Tanács V. B. és a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek. A szakbizottság számos helyen feltáratta a megjavított szakaszokat is, a cső körül kialakult helyzet tanulmányozása végett (4. és 5. kép). Ennek során azt ta3. kép. Az exfiltráló víz mérése 5. kép. A csatorna (B) körül keletkezett összefüggő, a csatornát 30—50 cm vastagságban körülvevő megszilárdított (A) talaj nagy tömegével is hozzájárul a tökéletes vízzáróság biztosításához pasztaltuk, hogy a hibahelyeken kiinjektálódotl folyadék nemcsak a hibahelyek környékén, hanem a csővezeték teljes hosszában, a fektetés során lazán visszatöltött föld anyagot átjárta és megszilárdította. A javítás stabilitása, időállósága időben gyakorlatilag korlátlannak vehető. Ugyanis a kialakult rendszer önmagában egyensúlyi rendszert képez, s a külső behatásokat tekintve a különféle sóknak, savaknak, organikus anyagoknak biológiai hatásoknak (gombák, baktériumok) változás nélkül ellenállnak. Az eljárás végterméke nem vízérzékeny, a melléktermékként képződő sók vízben rosszul oldódnak, a reakció befejeztével pedig gyakorlatilag teljesen oldhatatlanná válnak, mivel csaknem kvantitative beépülnek a polikovasavas vázba. Erősen savas, de lúgos hatásoknak is jól ellenállnak. A javítás során azt tapasztaltuk, hogy egyes esetekben a csatornába töltött tömítő folyadék és gáz a talajban levő repedéseken, járatokon, üregeken keresztül több méterre is eljut a nyomvonaltól. A javításnál az egyik épületnél pl. a kiinjektálódott anyag 10—15 méterre is eljutott s a pince padlóján keresztül jelent meg. Ez a körülmény az eljárás további előnyéül írható, 4. kév. A hibás csőkapcsolatnál kiinjektálódott anyag megszilárdul és vízzáróvá válik 2. ábra. Vízzárósági vizsgálat az aknák kiiktatásával 27